2018-ban az egész világ felháborodott a The White Moose nevű szálloda és az influenszerként tevékenykedő brit Elle Darby esetén. Elle azzal kereste meg az ír szállodát, hogy szeretne „együttműködni” velük , ami, mint a levelében írta, mindkettőjüknek „előnyökkel járna” – magyarra lefordítva a nő ingyen szállást szeretett volna kapni a helytől, amiért cserébe ő posztolt volna a The White Moose-ról az Instagramjára. A szálloda üzemeltetője annyira kiakadt az influenszer ingyen szállást kunyeráló levelén, hogy nemcsak őt szégyenítette meg nyilvánosan a sztori kiszivárogtatásával, de egyúttal ki is tiltott a szállóból minden influenszert.
Az eset kapcsán tömegek csodálkoztak rá az addig kicsit megfoghatatlannak tűnő influenszerlétre. Sokan csak ekkor szembesültek vele, hogy léteznek olyan emberek, akik azzal foglalkoznak, hogy ingyen szállásért vagy gyakorlatilag bármilyen ingyen szolgáltatásért, (gyakran luxus)holmiért cserébe posztokat készítenek a közösségi oldalukra.
Az influenszerkedés, és vele együtt az ingyen holmikért kuncsorgás mint üzleti terv, akkoriban még egészen idegennek, valami nyugati hóbortnak tűnt. El sem tudtuk volna képzelni, hogy itthon is létezhet ilyesmi, és hogy egyszer majd egy konkrét üzletág fog kiépülni rá. Pedig nagyon is létezik: az influenszerbiznisz valójában már 2018-ban is jelen volt Magyarországon, mostanra pedig – ahogy egyik interjúalanyunk is mondta – akár néhány száz fős követőbázissal is bárki influenszernek mondhatja magát. A The White Moose szálloda esete ma már idehaza sem számítana kirívónak, sőt. A tapasztalatok szerint Magyarországon is teljesen természetessé vált, hogy az (önjelölt) influenszerek kisebb vagy nagyobb márkák megkörnyékezésével, gyakran egészen felháborító módon próbálnak meg ingyen holmikért kuncsorogni.
Az influenszerek, vagy leginkább önjelölt influenszerek túlkapásaival kapcsolatos hazai tapasztalatokról egy saját, kézműves termékeket készítő kisvállalkozóval (akit nevezzünk most Szilvinek) és egy nemzetközi márka marketingmenedzserével (akit nevezzünk most Krisztinek) beszélgettünk.
Sokan vannak, és még többet akarnak
Egy olyan nagy, nemzetközi márkánál, ahol Kriszti is dolgozik, az influenszerek alkalmazása már csak azért is megkerülhetetlen, mert maga az anyavállalat is előírja számukra. De mint mondja, valószínűleg akkor is csinálnák, ha nem lenne kötelező, az ő esetükben ugyanis az influenszermarketing egy nagyon is hatásos eszköz. Jelenleg egy egészen kicsi csapattal, mindössze négy influenszerrel dolgoznak együtt – kizárólag olyan nevekkel, akik hitelesen tudják képviselni a márkát. Az influenszereik feladata, hogy a közösségi médiába (főleg Instagramra) posztolt képeikkel meghozzák a követőik kedvét a vásárláshoz, vagy legalább növeljék az adott márka ismertségét.
A jól bevált négy alapemberük mellé nem feltétlenül keresnek új arcokat, de mivel a márkájuk a piacon az egyik legismertebb, rendszeresen meg kell küzdeniük az ingyen termékekre éhező influenszerek tömegével.
„Napi szinten nagyon sok e-mailt kapunk random profiloktól. Mindenki influenszernek gondolja magát, sokszor olyanok is, akik mögött tényleg semmi nincs, például csak 10-20 követőjük van. A munkánk 80 százalékát az viszi el, hogy ezeket a leveleket udvariasan megválaszoljuk: megköszönjük a megkeresést, és elmondjuk, hogy nem szeretnénk együttműködni.”
Szilvi kicsivel több mint egy éve kezdte el a vállalkozását, kézműves termékeket készít, de az alkotás mellett egyszemélyben lát el minden járulékos feladatot is – legyen szó marketingről, beszerzésről, vagy éppen ügyfélszolgálatról. Az indulása óta többször is próbált már influenszerekkel együtt dolgozni, de a kollaborációk egy része vagy kudarcba fulladt, vagy egyáltalán nem hozott eredményt. Egy alkalmat tudott kiemelni, amikor az egyik népszerű fashion és lifestyle influenszerrel együttműködve valóban pozitív tapasztalatokat szerzett.
„Annak nem vagyok a híve, hogy 15-20 influenszernek elküldöm a termékemet, és majd az fellendít. Egyrészt nagyon kevésszer van ténylegesen vásárlásom egy influenszerből, másrészt nem gondolom, hogy azt kell sugároznom, hogy az én termékem csak ennyit ért, hogy én ingyen elosztogatom.”
A megkeresések azonban hozzá is folyamatosan ömlenek.
„Tényleg nem szoktam zsigerből elutasítani senkit, de az önjelölt influenszerekkel szinte mindig van valami probléma, ami miatt inkább nem szeretnék velük együttműködni. Van, aki úgy ír levelet, hogy még egy kicsit sem néz utána a márkámnak. Egy ideje már kommunikálom, hogy teljesen egyedül csinálom a vállalkozást, mégis sokan vannak, akik többes számban szólítanak meg és az egész levelet többes számban fogalmazzák.” De mint mondja, az is gyakori, hogy a jelentkezők bármiféle bemutatkozás, vagy körítés nélkül, egy háromszavas üzenetet elküldve próbáljanak meg bevágódni. Vagy pont az ellenkezője: nagyon szépen megfogalmazzák ugyan az üzenetet, arról azonban lerí, hogy valójában csak egy sablonszöveg, körüzenet, amit Szilvi mellett valószínűleg több más vállalkozó is ugyanúgy megkapott.
„Akkor is utánanézel egy cégnek, ha egy állásra jelentkezel. És valójában ők is egy állásra jelentkeznek. Ez a hozzáállás azonban sokat elmond arról, hogy mennyire veszik komolyan a dolgot, vagy mennyire lenne precíz a munkavégzésük. Valószínűleg a legtöbben ezt nem is gondolják munkának.”
Gyakran próbálkoznak be olyanok is nála, akiknek a profilja és ezzel együtt a követőbázisa sehogy sem illik Szilvi márkájához, ami miatt az együttműködésük eleve értelmetlen lenne.
„Volt olyan, akinek bár volt 66 ezer követője, de az oldalán felnőtt tartalmakat posztolt, fehérneműben pózolt csokikkal és bonbonokkal. Egyáltalán nem értettem, hogy az én termékem az ő profiljához mégis hogyan kapcsolódna.” Az ilyen és hasonló esetekben Szilvi szerint a fő mozgatórugó egyértelműen az, hogy a jelentkezők ingyen szeretnének hozzájutni a termékeihez.
Krisztiékhez is rendszeresen érkeznek egészen érthetetlen, vagy egyenes felháborító megkeresések, és bizony velük is előfordult már néhányszor, hogy mellélőttek egy-egy influenszerrel.
„Volt olyan, aki bejött, elvitt tőlünk 100 ezer forintnyi terméket, és másnap elkezdett posztolgatni a konkurenciánkról, hogy évek óta annak a cégnek a termékeit használja… Én meg csak néztem. Egy napot sem adott a mi márkánknak, egyik napról a másikra váltott. Úgy gondolom, hogy kell egy bizonyos intelligencia ahhoz, hogy az ember ne adja így el magát.”
Emellett Kriszti számára az is nagyon visszatetsző, amikor olyanok keresik meg ajándéktermék reményében, akik nyilvánvalóan nincsenek rászorulva a kuncsorgásra. Egyik nap még arról posztolnak, hogy magángéppel utazgatnak, másnap pedig ingyen termékeket szeretnének.
Nem könnyű kiszűrni a kamut
Egy olyan kisvállalkozónak, mint amilyen Szilvi is, általában nincsenek jól felépítette rendszerei, vagy eszközei az influenszerek kiszűrésére. Ha jelentkezik nála valaki, minden egyes alkalommal neki kell külön-külön leellenőrizni az illetőt, és kideríteni, vajon valós profilról írt-e, vásárolt vagy létező követőbázissal rendelkezik-e, és hogy egyáltalán beleillene-e a profiljába.
„Volt egyszer egy hölgy, aki megkeresett egy nagyon körültekintően, nagyon szépen megírt levéllel. Tényleg minden rendben volt vele, de amikor ránéztem a profiljára, gyanús lett. Minden egyes posztjánál, bármilyen random dolgot is osztott meg, volt 50-100 komment. Ami már csak azért is furcsa, mert egy nagyobb cégnél sincs minden poszt alatt ennyi.” A helyzetet csak tovább rontotta, hogy a jelentkező nem friss adatokat küldött a közösségi médiás teljesítményéről, és amikor Szilvi próbált visszakérdezni, és arról érdeklődött, hogy mégis hogyan képzeli el az együttműködést, miként tudná beilleszteni a terméket a profiljába, a nő hirtelen felszívódott.
„Azóta sem kaptam választ, pedig nem bunkó akartam lenni, csak professzionálisan szerettem volna folytatni a megbeszélést.”
Krisztiéknek egy fokkal könnyebb dolguk van: nekik már vannak olyan jól működő online rendszereik, ahol egy jelentkező esetén könnyedén le tudja ellenőrizni, hogy az illetőnek hány követője a vásárolt, mennyi a valós, vagy éppen, hogy milyen érdeklődési körrel rendelkezik.
Vége lesz ennek valaha?
Bár a marketing szakemberek – köztük Kriszti is – évek óta azt mondogatták, hogy az influenszerlufi rövid időn belül ki fog pukkadni, az üzletág nagy összeomlása máig nem történt meg, sőt. Az újabb és újabb platformok megjelenésével valójában tágulni kezdett az a tér, ahol a szponzorált posztjaiknak követőket toborozhatnak. Ma már Kriszti is úgy látja, hogy az influenszermarketing a beszűkülés helyett inkább csak elkezdett átalakulni.
„Eddig az Instagram volt nagyon menő, most jött a TikTok, a cégeknek már ott is jelen kell lenniük. Nem látom, hogy kipukkadna. Azt látom, hogy nagyon megerősödtek az influenszerek, és olyan árakat kérnek, amit adott esetben egy munkavállaló egy vagy több havi fizetéssel sem keres meg.”
Adatok szerint az elmúlt öt év alatt több mint ötszörösére nőtt az influenszermarketingre költött összeg világszinten: míg 2016-ban 1,7 milliárd dolláros volt a reklámpiacnak ez a szegmense, addig tavaly már 9,7 milliárd dollárt fordítottak erre a megoldásra a vállalkozások. A dinamikus fejlődés idén is folytatódott, szakérők szerint az év végére az influenszermarketing piac 13,8 milliárd dolláros lehet.
„Nem tudom, hogy ez hova vezet, főleg úgy, hogy már rengeteg az influenszer, egyre telítettebb a piac. Kíváncsi vagyok meddig lesz még releváns. Mikor fogják az emberek hitüket veszteni az influenszerkben” – tette hozzá Szilvi.
Fotó: Getty Images
