Megvan a lengyel abortusztörvény első halálos áldozata. 2021 szeptemberében meghalt egy harminc éves nő, amikor magzatvíz kiáramlás tünetével kórházba került láthatóan a kiszáradás jeleivel, tehát életveszélyes állapotban. Eddigre azt is tudták az orvosai, hogy a magzat a hasában többszörös rendellenességekkel fog világra jönni. Hogy a terhesség korai szakaszában meg akarta-e tartani az életképtelen terhességet, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy a kórházból már kétségbeesett üzeneteket küldött a családjának és a barátainak arról, hogy az orvosok nem hajlandóak semmit csinálni, miközben ő egyre rosszabb állapotba kerül. Végül meghalt.
2021 januárjában módosította a lengyel parlament az addig is meglehetősen szigorú abortusztörvényét, és a tömeges tiltakozások ellenére kimondta, hogy ettől kezdve a magzat súlyos sérülésének vagy gyógyíthatatlan betegségének biztos tudása sem elegendő indok ahhoz, hogy a születése előtt álló embert megfosszák az élettől. Pont. Hosszan és nagy számban tiltakoztak a lengyel és más országban élő emberek. Nők és férfiak egyaránt az utcára vonultak és követelték a törvény nem beiktatását, ám a kormány hajthatatlan volt, és hát, íme, megvan az első nő, akinek a halálát okozta. Ennek következményeként újra fellángoltak a tüntetések, a kormány megijedt, és valamicskét módosította az eredeti törvényt. Mostantól elvégezhető az abortusz, ha a nő élete veszélyben van.
A történésekkel egyidőben az Európai Parlament arra kérte tagállamait, hogy ingyen biztosítsák a lengyel nőknek a biztonságos abortuszhoz való jogot. Ez igazán nagyszerű és nagylelkű tőlük, mert így legalább azoknak a nőknek, akiknek van arra pénze és kapacitása, hogy elutazzanak más országba ilyen célból, azoknak legalább megadatik a segítség. Persze akiknek legnagyobb szüksége volna az ingyenesen elvégzett beavatkozásra, azoknak feltehetőleg az utazásra sincsen pénzük. Mindig így szokott ez lenni. A leginkább rászorultak maradnak ki az elérhető segítségből is. De ezt már nem az EU dolga megoldani. Ők így is többet tettek, mint amennyi elvárható volt. A lengyel nők támogatásával pedig demonstrálják, hogy a biztonságos abortuszhoz való jog alapvető emberi jog, amihez hozzáférést kell adni a nőknek.
Másképpen gondolja ezt a magyar kormány, illetve a Fidesz európa parlamenti képviselői (a linken megtekinthetők: ők a határozatot leszavazták. Ők úgy gondolják, hogy ami Lengyelországban a nőkkel történik, az úgy van rendjén.
Mit mond ez minekünk Magyarországon?
A magyar kormány arra érdemes képviselői időről időre kijelentik, hogy a magyar kormány nem tervezi szigorítani a magyarországi szabályozást. Hozzáteszem azonnal, hogy most még. De folyamatosan teszteli a lakosságot, és puhítja. A 2022-es választásokig biztonságban vagyunk, ám ha újra megkapják négy évre a teljhatalmat, szinte biztos vagyok abban, hogy neki fognak menni a jelenlegi abortusz szabályozásnak. Ahogyan a lengyel kormány abszurd döntését legitimálják az azt mondja, hogy egyet értenek egy ilyen szigorú törvénnyel.
Gumiszoba: „Egy olyan Európát akarnak, ahol gileádi módszerekkel lehet az asszonynépet szüleszteni”
Közhelyeken és teljesen abszurd ostobaságokon kívül nem is hangzott el semmi a nagy Ellesztési Csúcson. Csak a szokásos – legyinthetnénk az egészre, ha nem volna aggasztó mégis a tendencia, ami újra és újra előkerül családbarát hazánkban.A magyar kormány jelenleg is megtesz mindent, hogy az abortuszra jelentkező magyar nők életét megnehezítse. Még ma is működik az úgynevezett „tanácsadás”, ami együttérző helyeken egy formális kérdezz-felelek, de eredeti célja szerint akár lehet tömény rábeszélés is, vagy nyomásgyakorlás, manipulatív bűntudatkeltés is, már ha az ember olyan tanácsadót fog ki. Mindenesetre egy olyan feleslegesen közbeiktatott lépés, amellyel a nőknek plusz stresszt és tortúrát okoznak ahelyett, hogy már a beavatkozást készítenék elő. Önmagában az is megalázó, hogy egyáltalán van. Az ember nem vállal műtétet, kórházba menést, meg- és leszólást csak úgy, hobbiból. Feltételezhető, hogy a nők, akik abortuszra jelentkeznek alaposan átgondolták a lehetőségeiket, és tisztában vannak azzal, miért nem akarják megszülni azt a gyereket, aki ilyen-olyan, bármilyen okból a hasukban maradt. A rendszer már azzal belerúg a nőkbe, hogy azt feltételezi, nem tudnak az életükről dönteni, hanem kell nekik egy fölöttes hatalom, ami majd a megfelelő (tapasztalatból mondom, hogy közhelyes, sehová nem mutató) kérdéseivel ráébreszti, elgondolkodtatja őket arról, hogy talán mégis jobb volna azt a gyereket megtartani. Ha a nő mégis úgy dönt, hogy nem akar szülni (tízből tíz körülbelül), akkor jöhet a kórházba vonulás, a megalázó tortúra, a középkori módszerek. Ma már legalább altatásban. Mármint, ha közben a páciens befizette azt a 29 710 forintot, amibe ez kerül. Mert ez egy fizetős app, amiképpen a védekezés is olyan súlyos pénzeket emészt fel havonta és/vagy alkalmanként, amit például a magyar nők jelentős tömegének megterhelő, vagy vállalhatatlan kiadás. Nincs rá pénzük, vagy olyan helyen élnek, ahol nincsen nőgyógyász, vagy nekik nincsen arra pénzük, hogy elutazzanak a nőgyógyászhoz, aki majd felírja nekik.
Na, így ne maradjál terhes. És akkor ne is említsük azt, ami ritkább ugyan, de én például testközelből megéltem, amikor védekezés mellett leszel terhes, és sem lelki, sem szellemi, sem párkapcsolati kapacitásod nincsen rá, hogy megtartsd a véletlen becsúszott kis zigótát. Milyen jó, hogy mikor ilyen –egyébként is – megterhelő helyzetek állnak elő, akkor van lehetősége az embernek megállítani egy azután minimum húsz évig eltartó folyamatot, amire rámegy az élete. Viszont tudni, hogy mindezek helyett a rémesen megalázó előkészületek és folyamatok helyett lehetne egy egyszerű abortusztablettát is felírni az orvosnak, amivel fele ennyi tortúrával mehetne végbe a folyamat – ez szinte vérforraló. Mert nálunk még mindig „tanácsadás” (nyomásgyakorlás), perkálás, majd szülésre készülő ősanyák közötti megalázó kórházban lét („Nekem bezzeg a harmadik beültetésre sikerült, az meg most veteti el”), altatás és műtét kombó zajlik, miközben a gyógyszeres, egyszerűen működő abortuszt jelenleg a világ huszonhét országában alkalmazzák. Magyarországon nem.
Ezer oka van, hogy valaki miért és hogyan lesz terhes, vagy annak, hogy egy vágyott és akart gyereket miért akar végül mégis abortálni.
Felnőtt nők döntenek az életükről olyankor, amikor az abortusz mellett döntenek. Nők. Nők a testükkel kapcsolatban akarnak dönteni, ahogyan akartak volna száz évvel ezelőtt is, amikor még számolatlanul voltak kénytelenek szülni.
Gyakran gondolok arra, ha holnaptól a férfiaknak kellene kilenc hónapon át terhesnek lenni, aztán szülni, majd húsz+ éven át gyereket nevelni; ha a férfiak akarnának abortuszra menni, mert nincs kedvük gyereket szülni… Hogy akkor mi lenne. Tudod, mi? Akkor holnaputántól minden településen jól felszerelt klinika várná őket, ahol a legmodernebb módszerekkel szabadulhatnának meg a zigótáiktól. Akkor fényreklámok hirdetnék minden sarkon, hogy egyetemes emberi jog nem szülni, nem akarni megszülni a nem kívánt gyerekeket. Egyetemi tanulmányok készülnének arról, hogy mennyire negatív lelki állapotot okoz a nem kívánt terhesség kihordása, hogy mennyire sanyarú élet vár azokra a gyerekekre, akiket nem vártak a szüleik. Az abortuszok minél humánusabb elvégzésére külön kutató teamek szerveződnének, majd az elvégzett beavatkozások után a férfiak szanatóriumba mehetnének, és pszichológus segítségét kapnák ahhoz, hogy sikeresen feldolgozzák a traumájukat, amiért elabortálták a magzatjukat (Természetesen a leghumánusabb, leginkább fájdalommentes, legemberségesebb módon). Ha a férfiak terhe volna ez, akkor így zajlana. Így, hogy a nők testéről esik szó, hogy őket lehet vegzálni, kordában tartani, így persze egészen más a helyzet.
Akik úgynevezett életvédők, azok sosem az életet védik – ezt a lengyel nő példája is bizonyítja. Dehogy érdekli őket az a megszülető gyerek! Hát hol maradnak ők a következő húsz évből? Milyen gondozást, fejlesztést kap állami pénzből az a fogyatékkal születő gyerek, akit nem engedtek elabortálni? Ki fog őróla gondoskodni az egy, nyomorult anyján kívül? Hol lesznek a törvényhozó urak akkor, amikor majd a pelenkáját kell cserélni, meg a leckéjét segíteni, meg a semmiből-bármiből az ételét előteremteni? Hány ilyen életvédő áll sorba, hogy állami gondozásból fogadjon örökbe nem kívánt gyerekeket?
Na, ugye.
Sehol nincsenek. Mert őket a gyerek csak addig érdekli, amíg az anyjából elő nem bújik. Onnantól a nők ott, Lengyelországban, és itt Magyarországon is magukra vannak hagyva.
Ezek a kormányok, ezek az úgynevezett életvédő törvényhozók, és/vagy az abortuszellenes próféták nem életvédők. Ezek egyszerű nőgyűlölők. Ők nem a gyerekek életéért aggódnak, hanem a nőket akarják kordában, félelemben, kontroll alatt tartani. A törvényeikkel a nőknek üzennek arról, hogy mire tartják őket. Hogy (szerintük) nem dönthetnek a testük és az életük felett. Ez egy üzenet. Nem kell teherbe esni, beteg gyerekkel terhesnek lenni ahhoz, hogy ezt az üzenetet megértsék a nők. Mert ez valójában arról szól, hogy ők alacsonyabb rendűek. Az ő életükről, kilátásaikról, lehetőségeikről, eljövő húsz évükről nem ők, hanem férfiak döntenek-dönthetnek. Sőt, amint azt a lengyel példa mutatja, adott esetben a halálukról is.
A magyar (Fidesz) kormány letette a voksát ebben a témában, amikor a lengyel nők megmentése ellen szavazott. Ők tehát nem engednék, hogy a lengyel nők más országban szabaduljanak meg a nem kívánt terhességüktől. Ezzel letették a voksukat a magyar nők döntési szabadságával kapcsolatban is. Letették a voksukat az mellett, hogy mit gondolnak a nők saját testük fölötti rendelkezéséről. Csak idő kérdése, hogy itthon is bevezessék. A hivatkozási alap itt is valami keresztény-fasiszta lózung lesz, a valós cél pedig a nők férfiuralom alatt tartása.
