A szívbetegségek évek óta az első számú haláloknak számítanak a magyar nők körében – bár nem sokat beszélünk róla, de valójában több nő hal meg szív- és érrendszeri probléma miatt, mint az összes rákban együttvéve. És ugyanígy világszerte is a szívbetegségek jelentik a vezető halálokokat a nőknél: egy 2019-es felmérés szerint globálisan körülbelül 275 millió nő szenved szív- és érrendszeri betegségben, és évente több mint 7 millió nő életét is veszti benne.
Mindeközben a szív- és érrendszerei betegségekről még ma is hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mintha azok a középkorú férfiak problémái lennének, pedig ahogy a statisztikák is mutatják, szinte ugyanolyan súlyosan értinik mindkét nemet. Az Eurostat adatai szerint például 2016-ban az Európai Unió 27 országában a nők halálozásának 40,2 százaléka történt a keringési rendszer betegségei miatt, míg a férfiak esetében „csak” 33,9 százalék volt az arány. És ahogy arra az American Heart Association adatai rámutatnak, a nők a szívrohamot követő egy évben is nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a férfiak.
Mindennek ellenére a női szív- és érrendszeri betegségek a mai napig aluldiagnosztizáltnak, valamint alulkutatottnak számítanak, a kapcsolódó klinikai vizsgálatokban pedig a nők általában alulreprezentáltak.
De vajon milyen okok húzódnak a nők elhanyagolása mögött, és miben különbözik egymástól a nők és férfiak szívbetegsége?
A szívbetegségeket évszázadokon át a férfiakhoz kötötték
Az ókori Görögországban Arisztotelész még úgy gondolta, hogy az emberi szív a központja minden érzésünknek, különösen a haragnak. A szemlélete egészen az 1700-as évekig szilárdan tartotta magát: John Hunter híres skót sebész is ehhez az elgondolásához kapcsolódott, amikor kijelentette, hogy a szívbetegségek kialakulása az érzelmi túlzásokkal függenek össze. Ironikus módon később Hunter halálát is egy szívroham okozta, ami – az orvosai szerint – a férfi dühös temperamentuma miatt következett be.
William Osler kanadai orvos volt az egyik első, aki a 19. század végén megkérdőjelezte a szívbetegségek és érzelmi túlkapások összefüggését. Osler úgy gondolta, hogy a szívbetegségeket nem a harag, sokkal inkább a stressz okozza, és egészen konkrét elképzelése volt arról is, hogy kik vannak leginkább kitéve a szív- és érrendszeri bajok kockázatának. Szerinte a tipikus szívbetegek „értelmes és ambiciózus emberek, akik mindig teljes erőbedobással haladnak előre – erős testfelépítésű, katonás fegyelmű, ősz hajú, pirospozsgás arcú 45-55 év közötti férfiak.
Ez az Osler által leírt kép nagyjából 100 évig elég erősen tartotta magát az orvostudományban. Még a 20. század elején is azt gondolták az orvosok, hogy szívinfarktusra leginkább az ambíciózus, sikeres emberek – és ami a legfontosabb, a férfiak a leghajlamosabbak.
Az 1950-es években eljutottunk oda, hogy a szívbetegségek kialakulását egyre inkább a nem megfelelő étrenddel, a testmozgás hiányával és egyéb fizikai tényezővel kötötték össze – ám magát a kórt még ekkor is a férfiak problémájának tartották. Ancel Keys amerikai tudós az 1960-as és ’70-es években számos mérföldkőnek számító tanulmányt írt az étrend és a szívbetegségek összefüggéséről, kutatásai többségében azonban kizárólag középkorú férfiakat tanulmányozott. De ugyanígy tettek a következő néhány évtized legfontosabb kardiológiai kutatásaiban is. Ott volt például az 1982-es Multiple Risk Factor Intervention Trial elnevezésű vizsgálat, amelyben elsők között tárták fel a kapcsolatot a koleszterin és a szívbetegségek között – a felmérésében 12 866 férfit vontak be, nőket viszont egyáltalán nem. Vagy például az 1995-ös Physicians’ Health Study nevű tanulmány, amelyben arra mutattak rá, hogy az aszpirin csökkenti a szívinfarktus kockázatát – a vizsgálatban 22 071 férfi vett részt, a nők azonban ismét csak kimaradtak.
Ez a férfiközpontúság hosszú évtizedeken keresztül az orvosképzésben is jelen volt. „Amikor az orvosi egyetemen az 1970-es és ’80-as években a szív- és érrendszeri problémákról tanultunk, azt természetesen senki nem jelentette ki, hogy ezek férfibetegségek lennének. Az esettanulmányok viszont a férfiakra összpontosítottak, ők voltak a tipikus szívbetegek” – nyilatkozta korábban Harlan Krumholz, a New England Journal of Medicine orvosi szaklap egyik szerkesztője.
A nők tehát a kutatásokból és az orvosi tankönyvekből is hiányoztak, aminek meg is lett az eredménye: az orvosok nagy része évtizedeken át vagy nem tudta, hogyan kell kezelni a nők szívbetegségét, vagy egész egyszerűen fel sem tudta a panaszokat ismerni. Ez a káros hagyomány érezteti hatását a nők gyógyításában a mai napig.
A női szívinfarktus tünetei
Hogy milyen egy férfi szívroham? A tüneteit valószínűleg mindannyian jól ismerjük, ha máshonnan nem a hollywoodi filmekből. Erős, szorító mellkasi fájdalommal jár, és egy azonnal készült EKG-alapján a diagnózist is könnyű felismerni.
Igaz, hogy a nőknél is előfordulhat ehhez hasonló szívroham, a többségnél viszont a betegség tünetei egészen más formában jelentkeznek. Ahogy dr. Seidner Judit kardiológus-belgyógyász a kérdésünkre elmondta, a női szívinfarktus esetén jelentkező mellkasi fájdalmat gyakrabban inkább feszüléssel járó, teltségérzetként megjelenő mellkasi diszkomfortérzésnek szokták leírni az érintettek, ami nem feltétlenül lokalizálódik a bal oldalra. A kellemetlenség és fájdalom tehát nem olyan heves vagy kínzó, mint ahogy arról a férfiak szoktak beszámolni. Sőt, valójában az is nagyon gyakori, hogy a nőknél az infarktust egyáltalán nem kíséri mellkasi fájdalom. „A nők nagyobb valószínűséggel tapasztalnak más típusú panaszokat, gyakori tünet náluk például a légszomj, hányinger, hányás, valamint a hát- vagy állkapocsfájdalom” – magyarázza a kardiológus. Ezeket a tüneteket, laikusként sokszor maguk a nők sem veszik elég komolyan, és nem is kötik össze szívinfarktussal.
Évtizedek óta azt hallgatták, hogy a szívbaj a középkorú férfiak betegsége, ami jellemzően egy baloldalba kisugárzó szorító, nyomó vagy feszítő fájdalommal jár – ezek után honnan is kellene tudniuk a nőknek, hogy a náluk jelentkező „atipikus” tünetek ugyancsak szívinfarktust jeleznek?
Ahogy dr. Seidner Judit is mondja, a helyzetet tovább súlyosbíthatja, hogy ezeket a panaszokat az orvosok sem azonnal kötik össze szív- és érrendszeri megbetegedéssel. „Onnantól kezdve, hogy készül egy EKG és laborvizsgálat már könnyebb diagnosztizálni. Ugyanakkor lehet érrendszeri megbetegedése az érintettnek, ha az EKG éppen nem kórjelző. Fontos lenne, hogy a szakemberek gondoljanak arra lehetőségre, hogy a panaszok szívbetegségre is utalhatnak, és ennek mentén tervezzék meg a további vizsgálatokat.”
Kockázati tényezők
A szívbetegségek kialakulása mögött többféle kockázati tényező is húzódhat, ezek között pedig vannak olyanok, amik mindkét nemet érintik – ilyen például az egészségtelen étrend, a dohányzás, és a kevés mozgás. Ám ezeken kívül olyan rizikófaktorok is léteznek, amelyek kifejezetten a nőkre jelentenek veszélyt: „Akinek fiatalabb korában volt terhességi cukorbetegsége vagy terhességi magas vérnyomása, annál majdnem biztos, hogy később az életkorában lesz szív- és érrendszeri megbetegedése. De a korai menopauza, vagy a PCOS is kockázati tényezőnek számít” – magyarázza dr. Seidner Judit, majd hozzáteszi, hogy mindezek mellett a nők szívproblémáinak kialakulásában akár különféle társadalmi, szociális faktorok is szerepet játszhatnak. „A családon belüli erőszak okozta stressz is hozzájárulhat a kialakulásához, de akár mentális okok is húzódhatnak a háttérben, a depresszió és a szorongás is összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri betegségekkel. Továbbá az is sokat számíthat, hogy kinek mennyire van hozzáférése azokhoz az információkhoz, amik segítségével megfelelő döntéseket tud hozni az egészségével kapcsolatban.”
A kardiológus szerint fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy a szívproblémák egyáltalán nem csak a középkorú nőket veszélyeztethetik. Mint mondja, fiatalabb korban is egyre gyakrabban fordulnak elő, ezért is lenne nagyon fontos az edukáció, hogy a nők időben felismerjék a jeleket.
Van még hova fejlődni
A nemi különbségek elismerésének hiánya persze nem csak a szívbetegségek kezelésénél jelent problémát, ez a megközelítés sokáig az orvostudomány egészére jellemző volt. Megdöbbentő lehet, de a nőket egészen az 1990-es évekig még a tudományos vizsgálatokba sem volták be: az Egyesült Államok közegészségügyi intézete csak 1993 óta követeli meg, hogy a klinikai és gyógyszerkísérletekben nők is részt vegyenek. A nők kizárásának meg is lett az eredménye: a korábbi évtizedekben rendszeresen előfordult, hogy a férfiakon tesztelt gyógyszerek a nőknél rosszulléteket okoztak, vagy éppen hatástalanok voltak. Az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala által 1997 és 2000 között 10 vényköteles gyógyszert azért vont ki a forgalomból, mert azok súlyos egészségügyi kockázatot jelentettek a nőkre nézve.
De azt is fontos látni, hogy sok esetben nem a páciens nemének a figyelmen kívül hagyása jelenti a problémát az orvoslásban, hanem pontosan az ellenkezője: előfordul, hogy az orvosok a nemekhez kapcsolódó sztereotípiák miatt indulnak el tévúton a kezelés során. Számos kutatás rámutatott például arra, hogy a beteg neme – tehát hogy valaki nő, vagy férfi – nagyban meghatározza, hogy az orvosok mennyire veszik komolyan például a fájdalmát, vagy egyéb panaszait. A nőket az orvosok gyakran tekintik túlérzékeny drámakirálynőnek, akik csak túlreagálják a fájdalmat, ami szerintük valójában nem is olyan erős, mint amit mondanak. Ezért is történhet meg, hogy a statisztikák szerint a nőket általánosságban sokkal nagyobb számban diagnosztizálják és kezelik félre, mint a férfi betegeket.
Csak néhány érzékletes példa a témában:
- Bár az amerikai nőknél is a különféle szívbetegségek számítanak az első számú halálozási oknak, egy felmérés szerint az alapellátásban dolgozó orvosok mindössze 22 százaléka és a kardiológusok 42 százaléka érzi jól felkészültnek magát a női szív- és érrendszeri betegségek kockázatainak felmérésében.
- A női szívrohamok tendenciózus félrediagnosztizálása és félrekezelése odavezetett, hogy a nők „szignifikánsan magasabb” számban halnak meg a betegségben, mint a férfiak. A kutatók becslése szerint nők ezreit lehetne megmenteni, ha a két nem egyenlő egészségügyi ellátásban részesülne.
- A szívinfarktus során minden perc számít, és ezt a férfi betegek esetén szem előtt is tartják. A férfiak sokkal hamarabb eljutnak a szívkatéterezésig, mint a női a páciensek.
- Egy New England Journal of Medicine-ben megjelent orvosi felmérés kimutatta, hogy a nőknél kevésbé valószínű, hogy bypassműtétet vagy ballonos angioplasztikát végezzenek az elzáródott artériák eltömődésének megszüntetése érdekében, mint ahogy teszik ezt a férfiaknál.
- Ha egy férfi jelentkezik a sürgősségi osztályon akkut hasi fájdalommal, átlagosan 49 percet kell várnia, míg fájdalomcsillapítóhoz jut. Egy nőnek ezzel szemben legalább 65 percet.
Forrás: The Atlantic Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
