Ukrajna egyike azon néhány országnak a világon, amelyek lehetővé teszik a külföldi állampolgárok számára, hogy béranyát fogadhassanak. A gyermekre vágyók az Egyesült Államokból, Kínából, Németországból vagy Ausztráliából érkeznek Kelet-Európába azért, hogy felbéreljenek egy helyi nőt gyermekük kihordására. A szülőknek heteroszexuálisnak, házasoknak kell lenniük, és orvosi papírt kell felmutatniuk arról, hogy béranyát fogadhatnak – szólnak a szabályok. Cserébe sok nő áll rendelkezésre, mindannyian törvényes fizetést kapnak, ráadásul a törvény előtt sem bonyolult hitelesíteni a szülői státuszt. Nem tudni, pontosan hány baba születik Ukrajnában béranyaság révén, de évente feltehetőleg 2500 körüli főre tehető a számuk.
A terhes nők – akár béranyák, akár nem – jogosan akarnak rendelkezni a saját testük felett, ahogy a leendő szülők is joggal akarják biztonságban tudni születendő gyermeküket. Ez esetenként a legjobb körülmények között, békeidőben is ellentmondást szül a két fél között: a szülők néha azt szeretnék, hogy a béranya elhagyjon bizonyos ételeket és italokat, például a kávét, vagy bizonyos tevékenységeket, például a nagyobb terheléssel járó sportokat. Előfordult, hogy valaki megtiltotta a hajfestést, parfümöt, fogászatot, sőt még a szexet is. Arra is volt már példa, hogy a leendő szülők megpróbálták korlátozni a gyermeküket kihordó nők szabad mozgását: nem engedték, hogy elköltözzenek egy adott területről, nem utazhattak 100 mérföldnél távolabbra otthonuktól, sokukat pedig szerződés kötelezte arra, hogy közelebb költözzenek a kórházhoz, ahol szülni fognak.
A béranyaság a prostitúcióhoz hasonlóan nem hagy szabad választást a nőknek, a testüket mindkét esetben mások "bérlik" és veszik igénybe, és gyakran szegénységben élő, kiszolgáltatott nőket érint. Velük szemben a biológiai szülők általában vagyonos, nyugati országból származó (a cikkben említett intézmények esetében amerikai) emberek, akik örökbefogadás helyett kelet-európai nők testét bérlik, akik fokozottan függnek a megbízó fél akaratától.
A The Atlantic magazin újságírója két héttel az orosz-ukrán háború kirobbanása előtt beszélt olyan ukrán béranyákkal, akik a New Jersey-i székhelyű Delivering Dreams béranya-ügynökséggel dolgoztak. Mindegyiküknek saját lakása volt és nem aggódtak amiatt, hogy esetleg eldurvulnak az akkori kibertámadások. Velük ellentétben az Egyesült Államokban és Kanadában élő ügyfeleik, akiknek babáit szívük alatt viselték, idegesek voltak, mert hallották, hogy Ukrajnát esetleg megtámadhatják, és szerették volna, hogy a béranyák és gyermekeik biztonságban legyenek.
A Delivering Dreams már január végén felkészült a legrosszabbra. Ügyfeleiknek azt tanácsolták, ha éppen a következő hetekben hoznák haza kisbabájukat Ukrajnából, csomagoljanak sok készpénzt arra az esetre, ha a bankok bezárnak, valamint meleg ruhát áramszünet esetére. Azt is javasolták, hogy rugalmas módosítási lehetőséggel vásároljanak repülőjegyeket. Az ügynökség terve az volt, hogy ha katonai akciókra kerülne sor Kelet-Ukrajnában, nyugatra, Lvivbe helyezné át a a velük dolgozó béranyákat, egy teljes körű katonai invázió esetén azonban készen állnak arra, hogy kiköltöztessék őket az országból.
Február közepén a világ kormányai már azt tanácsolták állampolgáraiknak, hogy kerüljék el az Ukrajnába történő beutazást, és menjenek el az országból, amíg tudnak. Amikor már a nagykövetségek is elkezdtek kivonulni a fővárosból, a Delivering Dreams úgy döntött, hogy béranyáit nyugatra, Lvivbe helyezi át. A szülők aggódtak leendő gyermekükért, a béranyák pedig szerettek volna a saját testük felett rendelkezni, így nem szívesen mentek el. Többnyire feleslegesnek tartották a menekülést, és családjukat sem akarták elhurcolni az ország másik végébe, ezért sokan egyedül utaztak el.
Az orosz inváziót követő napokban a kijevi termékenységi klinikákat bezárták, az emberek menedéket kerestek vagy elmenekültek. Egy BioTexCom nevű termékenységi klinika korábban már egy óvóhelyet is kialakított, hogy háború esetén megvédje a szülőket, a béranyákat és az újszülötteket. Ágyak, kiságyak, hálózsákok és gázálarcok vártak arra, hogy oltalmat nyújtsanak a menekülőknek. A létesítményt élelmiszer- és orvosi készlettel, vízzel, mosdókkal és főzési lehetőséggel szerelték fel. Néhány béranya azonban nem akart az óvóhelyen maradni a családjától elválasztva. Saját döntéseket akartak hozni arról, hogy hol és hogyan élik túl a következő bizonytalan ideig tartó időszakot.
Hol van az igazság?
Sok ember kénytelen elszakadni a családjától a munkája miatt – a katonáknak, diplomatáknak, külföldi tudósítóknak, ápolóknak például sokat és messzire kell utazniuk. Ukrajnában béranyának lenni általában jól fizetett munka. Más munkákkal ellentétben azonban itt nem lehet csak úgy felmondani, a nőket ráadásul akár a családjaiktól, szülőföldjük védelmezésértől is elszakíthatja a kötelesség. A terhesség fizikailag akadályozhatja a nőket egy biztonságos helyre való eljutásban, és akkor még nem esett szó arról, hogy a sérültekkel és halottakkal foglalkozó orvosoknak nincs kapacitása a béranyák ellátására.
Vannak, akik minden erejüket a családjukra és hazájuk védelmezésére fordíthatják, de a béranyák ezt nem tehetik meg. Még ha sikerül is biztonságos helyre menekülniük, munkájukat akkor is magukkal viszik a testükben, miközben az jár a fejükben: más gyerekét, vagy a saját testüket és családjukat helyezzék előtérbe, keressenek-e menedéket Lengyelországban, Moldovában vagy Magyarországon, ahol a helyi törvények megnehezítik a béranyaság jogi procedúráit, vagy olyan országba kell menniük, mint például a Cseh Köztársaság, ahol a leendő szülőknek kedveznek a törvények?
Ki védi meg a béranyákat, akik saját testüket, egészségüket és életüket áldozzák mások születendő gyermekéért?
Fotó: Getty, Forrás: The Atlantic
