Száz évvel ezelőtt még maga a kérdés sem merülhetett volna fel. Akkoriban a nőknek nem igen lehetett saját keresetük, és a házasság megkötése után a hozományuk is a férjük irányítása alá került. A férj volt az, aki minden pénzügyért felelt: adott pénzt a háztartás fenntartására, a gyerekek nevelésére, és ha elég jó fej volt, bizonyos összegből még a feleség is gazdálkodhatott. A nőknek nem lehetett saját vagyonuk vagy bankszámlájuk, az egyetlen megoldás tehát a közösködés volt.
Bár a női emancipáció hatására a férfi-női szerepek az elmúlt száz évben sokat változtak (ma már a nőknek is lehet saját bankszámlájuk, és saját bevételük), a közös családi kassza hagyománya továbbra sem ment ki a divatból. Még ma is bevett szokásnak számít, hogy házasságkötés után a párok nemcsak az életüket kezdik megosztani egymással, hanem a pénzügyeiket is: onnantól kezdve a felek minden bevétele egy közös bankszámlán landol. Sokak szemében ez a megoldás számít az együttélés természetes velejárójának.
Az utóbbi néhány évtizedben azonban érezhetően elindult egy változás. Míg az 1970-es és ’80-as években kifejezetten rossz szemmel néztek azokra a párokra, akik a vagyon összeolvasztása helyett a pénzügyi autonómiát választották, ma már egyre több házaspár rendezkedik be egy hibrid rendszerre: magyarán, hogy a közös családi kassza mellett mindkét fél megtartja a saját bankszámláját is, saját félretett pénzzel.
De vajon milyen előnyei és hátrányai lehetnek a közös, illetve a külön kasszának? És melyik teheti stabilabbá a házasságot?
Egy 2016-os amerikai felmérésben a válaszadók véleménye szinte pontosan fele-fele arányban oszlott meg – a résztvevők 50 százaléka a közös, 50 százaléka a külön kassza mellett tette le a voksát. Az eredmény talán nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Államok két országosan ismert pénzügyi titánja is egymásnak ellentmondó tanácsokat szokott adni a témában. Suze Orman pénzügyi tanácsadó és podcast-műsorvezető korábban úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint „nagyon rossz ötlet egyetlen közös számlán kezelni a pénzügyeket”, miközben a szintén pénzügyi szakember és mellette műsorvezető Dave Ramsey egyszerűen „baromságnak” nevezte a külön bankszámla mellett felsorakoztatott érveket.
A szakértők többsége egyébként inkább Orman véleményével szokott egyetérteni, és megoldásként az arany középutat, tehát egy hibrid megközelítést szorgalmazzák.
Sok házaspár azért ragaszkodik a közös számlához, mert azzal is a kapcsolatuk stabilitását, az összetartozásukat próbálják kifejezni – mondván, hogy minden, ami eddig az „enyém” volt, most már a „miénk” lesz. Gyakorlati oldalról pedig azért lehet hasznos ez a metódus, mert az erőforrások összevonásával mindkét fél jobban védve maradhat a pénzügyi helyzetükben esetleg jelentkező hullámvölgyektől. Például, ha a nő szülés után egy ideig nem tud pénzt keresni, és a férjre hárul a feladat, hogy eltartsa őt és a közös gyereket is. Persze itt fontos megjegyezni, hogy ez a felállás csak akkor tud egészségesen működni, ha a férfi nem próbálja arra használni a pénzügyi fölényét, hogy kontrollálja a partnerét. Ha a felek nem egyenrangú partnerként vesznek részt egy kapcsolatban, akkor a közös kassza tökéletes táptalajt biztosíthat a gazdasági bántalmazáshoz vagy anyagi visszaéléshez.
Gazdasági erőszaknak azt nevezzük, amikor egy párkapcsolatban az egyik fél anyagi függésben tartja a másikat.
De persze rengetegen döntenek egyszerűen azért a közös számla mellett, mert így szokás, ez a hagyomány, ezt a mintát tanulták el a korábbi generációktól.
Kutatások egyébként azt mutatják, hogy átlagosan azok a párok elégedettebbek a kapcsolatukkal, akik közös számlán kezelik a pénzügyeket. Bár ez elsőre akár ösztönzőnek is hathat, azt fontos kiemelni, hogy a kutatások azt általában nem szokták vizsgálni, hogy vajon a tyúk volt-e előbb vagy a tojás. Tehát hogy a pénz megosztása tette-e boldoggá a párokat, vagy hogy eleve a boldogabb párkapcsolatban élők osztoznak nagyobb valószínűséggel a pénzükön.
A közös számla másik nagy hátránya, hogy a felek – főleg ha nem megfelelő közöttük a kommunikáció – hajlamosak lehetnek megkérdőjelezni egymás költekezési szokásait. Magyarán a másik szemére hányhatják, hogy mire, mennyi pénzt költöttek a közös kasszából. Szintén probléma forrása, ha a pár egyik tagja pénzügyi teherrel lép be a házasságba – például valamilyen hitellel –, amit aztán a közös kasszából szeretne fizetni.
A pénzügyek elkülönítése a fenti problémákat egy csapásra semmisé teheti, segíthet megőrizni a felek autonómiáját, cserébe viszont hiányozni fog a kapcsolatból az a bizonyos összetartozás érzése.
Talán ezért is tűnhet a legjobb megoldásnak a korábban említett hibrid megközelítés. A hibrid rendszer azt jelenti, hogy a házaspárnak továbbra is lesz egy közös számlája a közös kiadások kezelésére – amire havi szinten utalhatnak mindketten egy előre megbeszélt összeget, és fizethetik róla a közös hitel, háztartás és/vagy gyerekek kiadásait – ám mellette mindkét fél fenntart egy saját, a másiktól független bankszámlát is.
A hibrid modell magában foglalja a közös és a külön kassza előnyeit úgy, hogy közben megoldást kínál arra is, hogy ne keveredjenek össze a külön pénzügyek, illetve szakítás esetén se legyen probléma. Mert bár friss házasként a legtöbben nem szeretnek tudomást venni róla, de a pénzügyek tervezésekor igenis fontos lenne figyelembe venni azt a lehetőséget is, hogy a kapcsolatnak egyszer vége lehet – a pénzügyek összegabalyodása pedig csak tovább nehezítheti az egyébként sem sétagalopp válási procedúrát.
Forrás: The Atlantic Fotó: Getty Images
