Túl sokat dolgozunk, és szinte sosem tudunk kikapcsolódni, állandóan kijelzőket bámulunk, mintha nem lenne elég, hogy súlyos zaj- és fényszennyezési problémákkal küzdő nagyvárosokban élünk, folyton stresszelünk, és napról napra kétségbeesettebben próbáljuk feldolgozni a körülöttünk lévő világ egyre extrémebbnek tűnő eseményeit. Amikor a modern ember életmódjára gondolunk, az alváshiány, vagy más alvásproblémák teljesen logikus és elkerülhetetlen következményeknek tűnnek.
Ezt a statisztikák is igazolják: friss felmérések szerint az indusztrializálódott területeken élők átlagosan körülbelül 6,5 órát alszanak. Ennek alapján azt gondolhatnánk, hogy a nem iparosodott társadalmakban (ahol nincsen mesterséges fény, irodai munka és mindenféle kütyü) az emberek legalább 8-9, vagy akár 10 órát is pihenéssel töltenek éjjelente. De David Samson, a University of Toronto evolúciós antropológusa szerint az ilyen társadalmakban is alig 7 órákat alszanak az emberek. Mindez különösen meglepő, ha azt vesszük, mennyit alszanak más főemlősök. Etológiai vizsgálatok szerint a csimpánzok napi körülbelül 9,5 órát alszanak, míg a gyapjasfejű tamarin (egy kis testű, fehér színű sörénnyel rendelkező és nagyon szerencsés majomfajta) 13-at. A keleti éjimajom, ahogyan a nevéből is látszik, éjszakai állat, ennek ellenére szinte alig van bármikor ébren: 24 órából 17-et alvással tölt.
Ezzel szemben az amerikaiak közel fele vallja, hogy heti 3-7 napon is kialvatlannak érzi magát. Egy kutatás szerint 2017-18 között a dolgozó felnőtt személyek 32,6 százaléka még 6 óránál is kevesebbet aludt éjszakánként. A felnőttek 10-30 százaléka krónikus inszomniával küzd, ami azért is súlyos arány, mert vizsgálatok szerint az álmatlanságtól szenvedő személyek 40 százaléka küzd valamilyen mentális betegséggel is.
Tudományos kutatásokból és személyes tapasztalatainkból is tudhatjuk, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás elengedhetetlen a kognitív funkcióink normál működéséhez. Alvás nélkül romlik a koncentrációs képességünk, az emlékezetünk, gyengül az immunrendszerünk, tulajdonképpen az egész szervezetünk megérzi a hatását. Ha egyszer-egyszer becsúszik egy rosszabb éjszaka, másnap nagyjából használhatatlannak érezzük magunkat. És ez kifejezetten veszélyes lehet: a közelmúltban több vizsgálat is igazolta, hogy alváshiányosan a figyelmünk olyan mértékben romlik, mintha részegek lennénk – vagyis teljesen észszerű dolog lenne ugyanúgy büntetni azokat, akik egy-két óra alvás után szállnak autóba.
De térjünk vissza a majmokra: van egy tudományos modell, ami a testtömeg, az agyméret és az étrend alapján kalkulálja ki az egyes főemlősök számára ideális alvásmennyiséget. Eszerint az embereknek napi kilenc és fél óra alvásra volna szükségük. De nem csak a mennyiséget illetően különböznek alvási mintázataink a távoli rokonokétól.
Biztonságos álom
Miközben kevesebbet alszunk a majmokhoz képest, a mi alvásunkban lényegesen több a REM-szakasz, vagyis többet álmodunk, mint a többi főemlős. Samson szerint a válaszokat az emberré válás folyamatában kell keresnünk. Több millió évvel ezelőtt az őseink valószínűleg – pont mint a majmok – a fák tetején éltek és aludtak. A legtöbb majomfajnál ma is meg lehet figyelni, hogy a fák ágait meghajlítva öblös, levelekkel bélelt fekhelyeket alakítanak ki maguknak, ami biztonságos menedéket nyújt nekik éjszakára a ragadozók elől. Amikor az őseink lemásztak a fákról, egyúttal ezt a biztonságot is feladták: a talajon sokkal jobban ki voltak téve a különböző környezeti veszélyeknek, szóval evolúciós szempontból már nem lett volna adaptív hosszú ideig nagyon mélyen aludni.
A mai antropológusok leginkább a még fennmaradt nomád népcsoportok életmódjából tudnak következtetni őseink alvási szokásaira. Samson például tanulmányozta már a Tanzániában élő vadászó-gyűjtögető hadza törzset, de madagaszkári és guatemalai népcsoportokat is. A kutatások szerint ezek a nomád körülmények között élő népek átlagosan mindössze 5,7-7,1 órát alszanak éjjelente.
Samson az Annual Review of Anthropology folyóirat 2021-es számában azt is leírta, mi állhat a jelenség mögött – ezt a social-sleep hypothesis (társas-alvás hipotézis) nevű elméletében fogalmazta meg. Szerinte az emberek alvási mintázatának evolúcióját elsősorban a biztonságkeresés vezérelte: a rövid, rugalmasan időzíthető és REM-fázisokban gazdag emberi alvás akkor kezdett el kifejlődni, amikor az ember elkezdett a talaj szintjén mozogni, és ugyanúgy ekkor alakult ki az a szokás, hogy az emberek csoportban alszanak – így amíg néhányan aludtak, mások őrt álltak, és veszély esetén felkeltették őket.
Isabella Capellini, a Queen’s University Belfast evolúciós ökológusa szerint logikusnak tűnik ez a feltételezés – 2008-as kutatásában ő maga is azt találta, hogy azok az emlősök, akik jobban ki vannak téve a ragadozók támadásainak, átlagosan kevesebbet alszanak –, de szerinte nem vonhatunk le egyértelmű következtetéseket, amíg nincsenek megbízható módszereink a vadon élő állatok alvási mintázatainak vizsgálatára. A legtöbb adat ugyanis fogságban élő állatoktól származik, akik ebben a speciális esetben lehet, hogy kevesebbet vagy többet alszanak, mint ami természetes lenne számukra – lehetséges, hogy a laboratóriumi vagy állatkerti körülmények között túlságosan stresszesek, de az is, hogy borzasztóan unatkoznak.
Annyit azért elég biztosan sejthetünk, hogy őseink sem aludtak 9-10, sőt, akár 8 órákat éjjelente. Ezt szintén megerősíti, hogy antropológiai kutatásokból kiderült: a törzsi szerveződésekben élő nomád népek a hiedelmekkel ellentétben ugyanúgy nem napnyugtával mennek aludni, mint a netflixező modern ember – egy dél-afrikai törzzsel folytatott vizsgálat szerint az emberek sötétedés után átlagosan 3 órával és 20 perccel később feküdtek le. Az már más kérdés, hogy ki mennyire találja pihentetőnek az evolúció által kiszabott alvásmennyiséget.
Mennyi az elég?
Amikor Samsonék arról kérdezték a hadza embereket, mennyire elégedettek az alvásukkal, 37-ből 35 személy azt nyilatkozta, hogy „pont eleget” alszik. Ezek a személyek átlagosan napi 6,25 órát töltöttek alvással, de mivel többször felkeltek közben, összesen kilenc órát töltöttek az ágyban, hogy megszerezzék ez előbbi „tiszta” pihenőidőt. Egy 2016-os vizsgálatban 500 Chicagóban élő lakos alvását mérték fel, akikről kiderült, hogy tiszta, zavartalan alvásidővel ugyanannyit pihennek, mint a hadza törzs tagjai. Mégis, az amerikai felnőttek 87 százaléka vallja, hogy legalább heti egy alkalommal fáradtnak, kialvatlannak érzi magát.
Samson szerint nagyon érdekes, hogy a nyolc óra alvás szentírásként való követése csak a nyugati világban létezik, míg a nomád népek egyáltalán nem számolják, mennyit pihentek. A kutatók szerint lehetséges, hogy a túlságosan stresszes hétköznapok miatt érezzük úgy, hogy nem aludtunk eleget, de az is elképzelhető, hogy a közösségben, másokkal együtt alvás hiánya valamilyen módon megváltoztatta a modern ember alvási mintázatait. Sőt, egy másik nézőpontból még az inszomnia sem probléma: lehet ugyanis, hogy az álmatlanság nem a képernyők és a túlórák következménye, hanem evolúciós maradvány, ami azért fejlődött ki, hogy éberebbek maradjunk a ránk vadászó ragadozóktól hemzsegő éjszakában.
Vagyis könnyen lehet, hogy a kipihentség érdekében nem (csak) a nyolc óra alvást kell hajszolnunk, hanem inkább arra kell törekednünk, hogy az ébren töltött óráink nyugodtabbak legyenek.
Forrás: The Atlantic Fotó: Getty Images
