Mit jelent a nemek közötti bérszakadék, és mi okozza?
A nők és férfiak közötti bérkülönbség – angolul a gender pay gap – Zorigt Burtejin kutató, esélyegyenlőségi szakértő szerint messze túlmutat az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás kérdéskörén. Mint mondta, a bérkülönbség kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Az egyik legfőbb oka, hogy a nők sokkal kevesebb időt töltenek fizetett munkával, és sokkal többet a láthatatlan – vagyis fizetetlen – munkával, mint a férfiak, valamint hogy sokkal gyakrabban szakítják meg a karrierjüket. „A bérkülönbség másik oka az oktatási és munkaerőpiaci horizontális szegregáció. Ez azt jelenti, hogy általában a nők dolgoznak az alacsonyan fizetett ágazatokban, magyarul a nők végzik el a piszkos munkát, és ezek nyilván sokkal kevesebb fizetéssel is járnak. További oka még a munkaerőpiaci vertikális szegregáció, tehát hogy rendkívül alacsony a női vezetők száma” – magyarázta a kutató, majd hozzátette, hogy mindezek mellett a munkáltatók is hajlamosak diszkriminálni a nőket azzal, hogy eleve kevesebb fizetést ajánlanak nekik, mint a férfi jelentkezőknek, valamint hogy maguknak a nőknek is rendszeresen alacsonyabb a bérigénye, illetve sokkal ritkábban kérnek fizetésemelést, mint a férfiak.
Elkeserítő hazai adatok
Zorigt Burtejin elmondta, hogy a legfrissebb 2020-as adatok szerint a nemek közötti bérszakadék Magyarországon 17 százalék. Ez azt jelenti, hogy a nők átlagosan óránként 17 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál, ami gyakorlatilag több mint kéthavi különbséget eredményez éves szinten. Olyan, mintha a nők novemberben és decemberben nem is dolgoznának – vagy legalábbis nem pénzért.
Legrosszabb helyzetben a 35–44 év közötti és a 65 évnél idősebb nők vannak: az előbbieknél több mint 22 százalékos bérkülönbség, míg az utóbbiaknál 19,5 százalékos. A legalacsonyabb bérszakadékkal a 25 évnél fiatalabb (7 százalék), illetve az éppen nyugdíj előtt álló nőknek (12 százalék) kell számolniuk. A szakértő úgy fogalmazott, hogy a legkiszolgáltatottabbnak a kisgyerekes anyák számítanak, az ő bérük ugyanis a gyerekvállalás miatt beszakad és a nyugdíjig már nem is éri utol a férfiakét.
Az MTA 2017-es kutatása szerint egy átlagos nő 34 évesen kereste a legtöbbet az életében, ami akkor átlagosan bruttó 245 ezer forint volt, míg egy férfi 29 évesen kereste meg ugyanezt az összeget.
Hogyan lehetne tenni ellene?
Jelentősen tudná csökkenteni a nemek közötti bérszakadék mértékét, ha a munkáltatókat köteleznék a döntéshozók a minél transzparensebb bérezésre.
„Az átláthatósággal csökkenteni lehetne a cégeken belüli információs aszimmetriát. Amennyiben ismerjük a béreket, úgy a sokkal könnyebb részt venni egy bértárgyaláson, és jobban tisztában leszünk munkavállalóként azzal is, hogy milyen jogok illetnek meg bennünket. Ha nyilvánosak lennének a béradatok, a munkáltatók kénytelenek lennének konkrét lépéseket tenni az egyenlőtlenség megszüntetése érdekében” – vélte Zorigt Burtejin.
Ha sikerülne csökkenteni, vagy akár meg is szüntetni a nemek közötti bérszakadékot, az a szakértő szerint több nőt ösztönözne, hogy belépjen a munkaerőpiacra, pozitívan hatna a foglalkoztatottságra, végezetül pedig a gazdaság teljesítményére is.
Csisztu Zsuzsa újságíró, műsorvezető, sportjogi szakjogász a konferencia nyitó előadójaként a versenysportból és sportújságírásból hozott példákkal szemléltette, mennyire jelen van a nők hátrányos megkülönböztetése ezeken a területeken is. Mint mondta, a sportújságírók között globálisan mindössze 8-10 százalék a nők aránya, és a médiában is mindössze 12 százalék a női sportolók jelenléte. Ez azt jelenti, hogy a sportműsorok 88 százalékban a férfiak eredményeiről számolnak be, és mindössze 12 százaléknyi idő és tér jut a nőknek. A női sportolók közül Csisztu Zsuzsa kiemelte a Williams nővérek példáját. Hiába nyert 23 egyéni Grand Slam-trófeát, az első tíz legjobban kereső sportoló listájára Serena Williams soha nem tudott felkerülni. A pályája csúcsán, 2017-ben is csak az első 100 legjobban kereső sportoló közé kerülhetett be, egyetlen nőként. A nővére, Venus Williams 2006-ban egy Timesnak írt publicisztikában próbálta felívni a figyelmet női és férfi sportolók közti egyenlőtlenségre. A sportoló a cikkében arról is beszámolt, hogy 2006-ban a wimbledoni torna férfi győztesei 30 ezer fonttal kaptak többet a nőknél.
A nők is alábecsülik saját magukat
A nők a szocializációjukban adódóan is nehezített pályán mozognak. A férfiakat már gyerekként arra tanítják, hogy ambíciózusak és bátrak legyenek, hogy merjenek kiállni saját magukért az élet különböző helyzeteiben – miközben a lányokat visszafogottságra és szerénységre kondicionálják. Ezek nagyban meghatározzák, hogy felnőve, a munka világába belépve a két nem képviselői mennyire lesznek képesek az érdekérvényesítésre.
Ugyancsak szocializációs okokra vezethető vissza, hogy rengeteg lány és nő küzd önbecsülési és önértékelési problémával. Ahogy dr. Kaló Zsuzsa, az ELTE Pszichológiai Intézetének egyetemi docense elmondta, a nők önértékelési problémái is szerepet játszhatnak a nekem közti bérkülönbség fennmaradásában.
„Miért nem kérnek a nők ugyanolyan béreket, miért nem állnak ki magukért? Ennek egyik oka lehet az úgynevezett imposztorszindróma, ami kutatások szerint több nőt érint, mint férfit. Az imposztorszindrómának három összetevője van. Az érintettek azt gondolják, hogy a képességeikről másoknak túlzó elképzeléseik vannak; félnek, hogy ez a többi ember számára is ki fog derülni; meg vannak róla győződve, hogy a sikereik nem a saját képességeinknek és erőfeszítéseinknek köszönhetőek, hanem nagyrészt külső faktoroknak.”
Dr. Kaló Zsuzsa hangsúlyozta, hogy a nemek közötti bérszakadék vizsgálatakor a társadalmi faktorok mellett az egyéni különbségeket, tényezőket is figyelembe kell venni. Nagyon fontos lenne megérteni, hogy a nők milyen egyéni motivációkkal lépnek be a munka világába, és már gyerekkoruktól kezdve segíteni őket az önbecsülésük, önértékelésük erősítésében.
Fotó: Getty Images
