Mit okoz benned a változás gondolata? Megijedsz tőle vagy bátran állsz elébe?
Ha visszatekintek az életemre, a saját akaratomból csak nagyon ritkán történtek változások, mindig egy váratlan történés késztetett arra, hogy meglépjek bizonyos dolgokat. Pont emiatt, ha azt hallom, változás, elsőre mindig a küzdelmes munka jut eszembe. Ugyanakkor ma már tudom, a változás bár mindig nehéz, kényelmetlen, azt meglépni rossz, mégis, több leszek tőle.
Idővel, tapasztalással könnyebben megy a változásokkal járó munka?
Dehogy! Egyre nehezebb! Bár nagyon szeretem a kalandokat, a spontaneitást, a váratlan helyzeteket, az improvizációt, a megoldáskeresést, a nagyobb horderejű változásokhoz nehezen állok hozzá, az újdonságokkal járó kihívásokat többnyire nehezen ugrom meg. Aztán amikor komfortosan érzem magam benne, elkezdek szárnyalni és megkérdezem magamtól, eddig miért nem csináltam ezt?
Mi okoz nagyobb kihívást, egy külső változás, mondjuk, egy költözés vagy munkahelyváltás, vagy valamilyen belső átalakulás?
Az utóbbi! Bár gyakran érzem, hogy a változtatás szükségessége szinte ösztönös, zsigeri, organikus, azt azonnal, ellentmondást nem tűrően meg kell lépni, az életben mégis sok mindennel kapcsolatban mérlegelek. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy csak és kizárólag az aktuális kedvem, hangulatom vagy megérzésem alapján döntsek. Engem úgy kondicionált az élet, hogy ne csak magamra, de a családomra is gondoljak. Nem csak magamért vagyok felelős. Volt rá példa, hogy hiába lett volna kedvem valamin változtatni, azt éreztem, nem léphetem meg.
Miben vágysz változásra?
Pár éve egy nagyon erős személyiségfejlődésen mentem keresztül, most pedig azt tapasztalom magamon, hogy nemcsak a belsőm, de a testem, a szervezetem működése is kezd átalakulni, másképp reagál bizonyos körülményekre, leterheltségre. Ha nem figyelek oda az egészségemre, sokkal hamarabb leszek kimerült, beteg. Elkezdtem szó szerint a saját bőrömön megtapasztalni, hogy nem maradunk örökké fiatalok, és igenis magunkért kell megtenni dolgokat– ez pedig változtatásokkal jár. Például imádok mértéktelenül enni. Ha valami nagyon finom, nem tudom abbahagyni, ez amolyan önajádékozás, amit szeretnék okosabban csinálni. Ennek része, hogy egy éve rendszeresen mozgok. Az életemben a rendszeresség azért nagy szó, mert abban – a hivatásomból is adódóan – nincs két egyforma nap, vagyis nincs benne rendszer. Egy évvel ezelőtt azonban személyi edző segítségével belevágtam a rendszeres mozgásba, ami megkövetelte, hogy a hozzáállásomon változtassak, hogy akkor is elinduljak, ha egyetlen porcikám sem kívánta az egészet. Ez egy olyan változás, amit egy éven át kellett gyakorolnom ahhoz, hogy az életem része lehessen.
Az önelfogadás műfajáról mit gondolsz?
Természetesen van vele dolgom, de a munkámból kifolyólag főállású önanalizáló vagyok. Nagyon sokat foglalkozom magammal, személyiségfejlesztéssel, önismerettel. Erre a színészet kiváló módszer. Sokkal tudatosabban tudok hozzáállni az önismerethez, mintha nem ez lenne a szakmám.
Minden szerepben valahol saját magunkat kell játszani: egy színész minden szerepben megkeresi a maga személyes igazságát, hogy maximálisan át tudjon alakulni. Nem elég olyannak lenni, mint a szerep, de azzá is kell válni. Ezek nagyon komoly belső munkák, ezt megfelelő önismeret nélkül nem lehet megugrani. Sokféle színész létezik, mindenkinek más az eszköztára, én az ösztönösségben és a személyességben hiszek. A Trojka Színházi Társulásban, ahol most a legtöbb szerepem van, az utóbbi pár évben nagyon komoly feladataim vannak, ahol mindezt gyakorolni tudom. A legfrissebb darab, a Dogville nemcsak fizikailag, de lelkileg is megterhelő előadás, ott mindenféle embertípust, hozzáállást ismerni kell, és ezek alapján megteremteni az egészet. Nem túlzok, ha azt mondom, minden egyes alkalommal tanulok valamit a feladatból.
Volt olyan változás az életedben, ami mindent borított?
Nem titok, hogy tizennégy voltam, amikor megismertem az édesapámat. Ez a találkozás törvényszerűen meghatározta a további életemet, alapjaiban rendezte át az addigiakat. Talán ez magyarázza meg azt is, hogy sokféle embertípusból teszem össze és definiálom magamat. Mivel nem egy átlagos családmodellben, hanem egy szülővel nőttem fel, sokáig úgy éreztem, nem túl szerteágazóak a gyökereim, éppen ezért nagyon le tudnak nyűgözni emberek, személyiségek, tehetségek, vagy egyszerű alakok az utcán. Zsigeri szinten próbálok kapcsolódni a környezetemmel. Imádom figyelni az embereket!
Azt szokták mondani a színészekre, hogy azért nézik a környezetüket, mert figuralesen vannak, és ugyan van ebben igazság, mert minden elraktározódik, amit látsz, tapasztalsz, érzékelsz, én ettől függetlenül is szeretem figyelni az embereket, a viselkedésüket, az öntudatlan reakciójukat, amikor azt hiszik, senki nem látja őket. A gyerekek, akiket a vonaton vagy a villamoson látok, gyakran megérintenek, amikor látom a tekintetükben, hogy nem egy átlagos gyerekkort élnek, hogy nagyobb rajtuk a teher, mint ami kijárna.
Szerinted a változás csak rajtunk múlik?
Gyakran érzem, hogy azon túl, hogy mindent, de tényleg mindent beleadok az életembe, legyen az szorgalom, alázat, munka, odaadás, még sincs ráhatásom a jövő alakulására. Furcsa ez a kettősség: miközben meggyőződésem, hogy a bajból csak mi húzhatjuk ki magunkat, a nehéz elinduláson csak mi tudunk átlendülni, az álmaink felé csak mi tudunk elindulni, közben mégis nagyon sokszor érzem, hogy az irányítás nem az én kezemben van. De alakuljon bárhogy, ma már tudom, a változások elől soha nem szabad elszaladni. Legyen bármennyire nehéz is a változás, csak pozitívan jöhet ki belőle, aki azt megharcolta!
Fotó és szöveg: Czvitkovits Judit Smink: Tamás Anita Styling: Balogh Viki Ruha: zöld kardigán – Aeron, farmer – Max Mara, blúz és nadrág – Max Mara
Változni ér!
Megújult a marieclaire.hu, amelynek kapcsán elindítottuk Változni ér! kampányunkat. Amellett, hogy a témát több cikkben körüljárjuk, és egy játékkal is készülünk nektek, négy olyan hírességet kérdeztünk a változásról, akikkel az elmúlt években már beszélgettünk. Keresd a Változni ér! logóval ellátott cikkeket a megújult marieclaire.hu-n a következő hetekben vagy a nyitóoldalon a Változni ér! címkét!
