„Amikor megismertem a férjemet, neki már volt két felnőtt gyereke – én még gyerektelen voltam. Tudtuk, hogy szeretnénk közös gyereket is, csakhogy a férjem a második gyereke születése után már vazektómiát csináltatott – és az már túl rég volt ahhoz, hogy visszafordíthassuk a folyamatot” – kezdi történetét egy névtelenséget kérő édesanya a The Atlanticen. Nem szerettek volna spermabankból donort szerezni, és az is szempont volt, hogy közös gyerekük mindkettőjük genetikáját hordozza. Kívülről nézve talán bizarr, számukra azonban kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy a férfi már felnőtt korú fiától kérjenek spermát. „Úgy éreztük, hogy ez a lehető legjobb megoldás” – folytatja. „A gyerekünkben ott lennének a férjem génjei, ráadásul a mostohafiamról tudtuk, hogy milyenek a tulajdonságai és jellemzői: az egészségi állapota, a személyisége, az intelligenciája. Ő pedig beleegyezett, hogy segítsen nekünk.”
Kívülről – és persze a sikeres gyerekvállalás kényelmes perspektívájából – bizarrnak tűnhet úgy felnevelni egy gyereket, hogy a genetikai édesapját testvéreként ismeri, míg nevelőapja (akit valódi apaként ismer) tulajdonképpen a nagyapja. De mindez valószínűleg kuszábbnak tűnik leírva, mint egy valódi család dinamikáin belül. A 33 Annát (nevezzük most így) például unokatestvére kérte irányított petesejt-donációra. A pár meddőségi problémákkal küzd, és szerették volna, ha „családon belülről”, egy ismert és szeretett személytől érkezik a genetikai állomány, amiből remélhetőleg a kisbabájuk lesz. Mikor arról kérdeztük a két gyereket nevelő Annát, nem találná-e furcsának, hogy a családi eseményeken ott van egy másik kisgyerek is, aki szintén az övé, azt felelte: „Eléggé hasonlítunk az unokatestvéremmel, ezért ha magamat látnám benne, egyúttal őt is látnám benne. Annyira hasonlítanánk, mint amennyire rokonoknál egyébként is előfordulhat” – kezdi. „A tudat persze más. Nem voltam még soha hasonló helyzetben, ezért nem tudom elképzelni, milyen lehet, valószínűleg furcsa. Most szeretném azt gondolni, hogy egy általam szeretett személy boldogsága fontosabb, mint ez a furcsaság. Ha velem történne valami, gondolkodás nélkül rábíznám a gyerekeimet az unokatestvéremre, úgy érezném, jó helyük lenne nála. Ez is valami hasonló.”
Annáéknak végül nem sikerült a dolog, az unokatestvérének nem sikerült teherbe esnie. De távolról sem ők az egyetlenek, akik szerettek volna családon belüli megoldást találni az egyik családtag meddőségi problémájára. Talán még meglepőbb, de mindenképpen beszédes, hogy Magyarországon a szigorú feltételekhez kötött irányított petesejt-adományozás törvényei kifejezetten előírják, hogy a donor és a fogadó fél (recipiens) között rokoni kapcsolat álljon fenn.
Donorok családon belül
Magyarországon ivarsejtek adományozásáért nem lehet pénzt kérni vagy elfogadni, de felajánlhatjuk célzottan, egy adott személynek. Ez azonban szigorú feltételekhez kötött. A Medical Online cikke szerint a legfontosabb szempont, hogy az adományozó és a recipiens nem lehetnek testvérek, de ezen kívül az alábbi szempontok egyikének is meg kell felelniük:
- közeli hozzátartozók
- oldalági rokonok (pl. unokatestvér)
- testvér házastársa/ élettársa
- házastárs/élettárs közeli hozzátartozója (kivéve testvére és egyenesági rokon)
- vagy házastárs/élettárs testvérének a házastársa/élettársa
Ha valaki célzottan szeretne petesejtet adományozni, akkor a befogadóval együtt nyilatkozniuk kell erről, „illetve arról, hogy az adományozásért nem fizetnek, valamint nem kényszerből, fenyegetésből és megtévesztésből történik az adományozás”. Amennyiben nem sikerül a feltételeknek megfelelő donort találnunk, csak anonim, ismeretlen adományozókra számíthatunk.
Jelen esetben a legfontosabb kérdés (nagyon leegyszerűsítve a helyzetet) hogy mennyire ragaszkodunk a saját genetikánkhoz? Ebben a kérdésben radikálisan eltérően gondolkodnak az emberek: vannak például, akiknek az örökbefogadás épp emiatt nem jöhet szóba, míg olyanok is, akiknek jóval kevésbé számít a „vér szerinti” kapcsolat. Anna elmondása szerint unokatestvérének leginkább az volt a fontos, hogy személyesen ismerje azt az embert, aki a gyereke biológiai anyja lehet – számára egyszerűen furcsa volt elképzelni, hogy nem ismeri a saját gyereke múltját, nincs kötődése egy ilyen fontos személyhez.
Fontos leszögezni, hogy a családon belüli célzott ivarsejt-donáció semmilyen tekintetben nem minősül incesztusnak. Hiszen itt egy meddőségi problémákkal küzdő személy kér ivarsejtet a rokontól, a másik fél (a meddő személy partnerének) genetikája már teljesen független a családtól. Magyarországon ráadásul ez nem lehet egyenes ági rokon, de más országban ez is lehetséges: adományozhat például egy testvér a másik testvérnek, fiú az apának, lány az anyának. Ezek a helyzetek egyértelműen nagyon kényesek, épp ezért nem elég alaposan átgondolni, de néhány fontos kérdést is tisztázni kell.
Kinek a kije?
A Psychology Today szakértője szerint a legfontosabb, hogy minden fél eléggé biztonságban érezze magát ahhoz, hogy nyíltan beszélhessen az érzéseiről, hiszen ez rendkívül kényes téma és komplex lélektani helyzet. Lehetséges például, hogy a potenciális donor úgy érzi, muszáj igent mondania, különben a szeretetkapcsolat épségét kockáztatja, vagy az is előfordulhat, hogy bár megteszi a dolgot, utána azt érzi (és érezteti), a másik fél örökre adósa lesz. Szintén megbeszélésre szoruló praktikus kérdés, hogy milyen szerepet vállal majd a donor a születendő gyerek életében, milyen mértékű közelség számít komfortosnak a felek számára, illetve mennyire engedünk a donornak teret vagy beleszólást a gyereket érintő kérdésekben. Érdemes lehet figyelembe venni, hogy van-e már gyereke a kiszemelt donornak, hiszen ha például nincs, és később maga is meddőségi problémákkal küszköd majd, az jelentősen bonyolíthatja a jövőbeli helyzetet.
A cikk elején idézett édesanyának például jelenleg az okoz komoly dilemmát, hogy hogyan mondja el már felnőtt lányának, a valóságban kicsit másképpen néz ki a család felépítése. Ez súlyos, potenciálisan traumatikus információ, amivel nagyon óvatosan kell bánni – miközben az örökbefogadás kapcsán már alapvetés, hogy a témát muszáj transzparensen kezelni a gyerek előtt (nem csak a gyerek egészséges lelki fejlődésének érdekében, de az örökbefogadás szabályainak értelmében is), a célzott donáció kapcsán nincsenek bevett eljárások. Egy ilyen érzékeny helyzetet mindenképpen érdemes lehet az összes érintett fél bevonásával, szakértői támogatás mellett menedzselni.
Szintén a megfelelő szakértők segítségére van szükség ahhoz, hogy átbeszéljük a folyamat pontos menetét, az egészségügyi aspektusokat, melynek részeként ugyanúgy érdemes kitérni a donor egészségi állapotára is. Itt is fontos, hogy ne szemérmeskedjünk a rokonunk előtt, még akkor sem, ha idegennek hat a kikérdezés – megtudakolhatjuk például, hogy dohányzik-e, milyen rendszeresen fogyaszt alkoholt vagy drogokat, szed-e rendszeresen valamilyen gyógyszert, és így tovább.
A pszichológus szerint a lényeg, hogy tekintsünk úgy a helyzetre, hogy a szóban forgó családtag (legalábbis részben) a saját genetikánkat kínálja fel nekünk, de ettől még nem válik a születendő gyerekünk apjává vagy anyjává. Ha a gyerekvállalás előtt álló pár és a potenciális donor egyaránt tisztában van ezzel, akkor értékes, életet adó családi szövetség jöhet létre.
Forrás: The Atlantic Fotó: Getty Images
