Martha Stewart 81 évesen a Sports Illustrated címlapjára került, és ezzel ő lett a legidősebb nő, aki valaha a magazin fürdőruhás különkiadását díszíthette. Stewart megelőzte Elon Musk édesanyját, Maye Muskot is, aki 2022-ben 74 évesen lett a lap címlaplánya.
„Annyira izgatott vagyok, hogy a címlapon lehetek” – írta Stewart az Instagramon, miután megosztotta a címlapfotóját, amin egy fehér, mélyen dekoltált egyrészes fürdőruhában látható, majd hozzátette: – A mottóm mindig is az volt, hogy »ha nem vagy hajlandó változni, véged«. Ezért úgy gondoltam, miért ne állnék készen erre az életre szóló lehetőségre. Remélem, ez a címlap arra inspirál, hogy keresd a kihívásokat, kipróbálj új dolgokat az életben, függetlenül attól, hogy az életed melyik szakaszában vagy.”
A celebvilág egy emberként ünnepelte Martha Stewart sikerét, és persze a Sports Illustrated magazin progresszivitását, mondván, hogy ezzel a legújabb fürdőruhás különszámmal milyen sokat tett a lap az idősebb nők láthatósága érdekében. De ez valóban így lenne? A Sports Illustrated fürdőruhás különkiadásai tényleg a nők javát szolgálja azzal, hogy egyre inkluzívabbá válik?
Fürdőruhás különszám a férfiak örömére
A Sports Illustrated fürdőruhás különszámát az 1960-as évek közepén indította útjára a lap akkori szerkesztője, André Laguerre. Laguerre arra szeretett volna megoldást találni, hogy mivel töltse ki a magazin téli számát, a februárt, amikor nem sok sporteseményt rendeznek. A szerkesztőnek zseniális ötlet jutott az eszébe: kitalálta, hogy a kifejezetten férfiaknak szóló sportmagazinnak készítsenek minden évben egy különszámot, amiben tökéletes alakú, az aktuális szépségideálnak megfelelő modelleket mutatnának meg fürdőruhában. Más idők jártak még akkoriban, ez tény, de így is végtelenül szomorú, hogy miközben a férfiakat a Sports Illustrated a teljesítményükért dicsérte a számaiban, addig a nők csak a megjelenésük miatt kerülhettek bele. Mivel ez a bizonyos fürdőruhás különkiadás évente egyszer jelenik csak meg, már a kezdetektől fogva óriási presztízsértéke volt a modellszakmában. Aki ebbe a számba bekerült, számíthatott rá, hogy a karrierje rakétaként fog felfelé ívelni. Elle Macphersontól Tyra Banksig rengeteg világhírű modell karrierjét alapozta vagy szilárdította meg.
A magazinba készített fürdőruhás képek kifejezetten a férfi tekinteteket szolgálták ki és gyakran a szoftpornó határát súrolták: a modellek olajtól csillogó bőrrel, és szuggesztív pózokkal vonták magukra az olvasók – túlnyomórészt tehát a férfiak figyelmét. A Sport Illustrated fürdőruhás különkiadása az első lapszám megjelenése óta a nők tárgyiasításából és a testük kiárusításából profitál, egyáltalán nem rosszul.
Az olajozottan működő gépezetbe egészen az elmúlt évekig nem csúszott hiba – a politikailag egyre korrektebbé, és progresszívabbá váló társadalmi légkörben azonban csak idő kérdése volt, hogy a Sports Illustrated fürdőruhás száma is pellengérre kerüljön. A magazin azonban gyorsan reagált a változó társadalmi attitűdökre, és még azelőtt, hogy komolyabb támadás vagy bojkott érte volna, felugrott az inkluzivitás vonatára. Ennek jegyében került 2020-ban egy transznemű modell, Valentina Sampaio a magazin címlapjára, majd 2022-ben emelték a tétet és bekerülhetett a fürdőruhás kiadásba az első őslakos modell, Ashley Callingbull; az első ázsiai-amerikai plus size modell, Yumi Nu (aki a címlapon is szerepelt); az első 70-es éveiben járó nő, Maye Musk; az első fürdőruhamodell, aki megmutatta császármetszéses hegeit, Kelly Hughes; valamint az első láthatóan terhes modell, Katrina Scott. Mondanunk sem kell, a média és a közösségi média is egy emberként kezdte ünnepelni a magazint a különszámban felvonultatott modellek sokszínűsége miatt.
A 2022-es számot egyenesen úttörőnek nevezték, mondván, hogy ezzel az inkluzivitással a Sports Illustrated megerősíti a nőket, illetve áttöri a korlátokat.
Valóban rendkívül fontos, hogy ne kizárólag a fehér bőrű, tökéletes külsővel megáldott nők kapjanak reprezentációs lehetőséget a médiában. De a reprezentáció a nők esetében tényleg egyet kell, hogy jelentsen a testük kiárusításával? A Sports Illustrated 2023-ben is ugyanúgy szexuális tárgyként mutatja be a nőket, ugyanúgy a férfitekintetnek készülnek a fotóik, annyi különbséggel, hogy a progresszivitás jegyében kibővítették azon nők csoportját, akik testét tárgyiasítani tudják. Most már nem csak a fehér bőrű, tökéletes alakú, hatalmas mellű nők kaphatnak benne helyet, hanem azok is, akik nem felelnek meg az uralkodó szépségideálnak, esetleg valamilyen kisebbséget képviselnek.
Tényleg ez az az irány, amire nekünk, nőknek szükségünk van?
A nők – legyenek bármilyen életkorban, testben, vagy méretben – többet érdemelnek annál, mint hogy a férfiak számára vonzó testrészekké degradálódjanak. Fontos lenne látni, hogy a női testek kiárusítása csak megerősíti azt az elgondolást, miszerint a nők kizárólag a férfiak számára, az ő élvezetükért és használatukra léteznek, valamint, hogy az értéküket a fizikai megjelenésük, illetve a szexuális vonzerejük határozza meg – lényegében tehát az, hogy mennyire tudnak kívánatossá válni egy férfi számára. A nők szexuális tárgyként való kezelése egyszerűen összeegyeztethetetlen a nemek közötti egyenlőséggel.
Steve Higgins bemondó és Jimmy Fallon műsorvezető bemutatják a 2015-ös Sports Illustrated különkiadásának címlapját
Kutatások mára bebizonyították, hogy a nők szexualizálása és tárgyiasítása számos negatív hatással jár. Egybehangzó bizonyítékok szerint „a nők szexuálisan tárgyiasító ábrázolásainak rendszeres, mindennapos megjelenítése közvetlenül összefügg egy sor következménnyel: hatására a nők nemcsak elégedetlenebbek lesznek a saját testükkel, de nagyobb arányban lesznek hajlamosak az öntárgyiasításra is, a társadalomban egyre nagyobb támogatottsága lesz a a szexista meggyőződéseknek, valamint elfogadottabbá válik nő a nőkkel szembeni szexuális erőszak is”.
A nők szexuális tárgyiasítása még akkor sem nem válik hirtelen feminista cselekedetté, ha a szexi képeket egy női fotós készíti, vagy ha a modell önként és dalolva vállalta el a munkát. A fürdőruhás szám – legyen az bármennyire inkluzív – visszalépést jelent a nők számára, a benne szereplő modellek pedig olyan döntéseket hoznak, amelyeket Shay Welch filozófus az Exisztenciális erotika című könyvében „az elnyomást fenntartó választásoknak” nevez. Az egzisztenciális erotikát a filozófus úgy definiálja, mint a nők elnyomását a szépségen és a szexualitáson keresztül. Véleménye szerint az egyes nők döntései még akkor is hozzájárulnak a nők mint társadalmi csoport elnyomásához, ha egyébként megértjük, hogy az adott nők választásának az okait.
És most térjünk is kicsit vissza a Sport Illustrated legújabb címlaplányára, Martha Stewartra. Biztosan sokan tartják óriási előrelépésnek, hogy 81 éves létére felkerülhetett egy magazin címlapjára, a helyzet azonban ebben az esetben sem ilyen egyszerű. Tény, hogy az elmúlt években az idősödő nők reprezentálása változni kezdett: míg korábban nem volt jellemző, az utóbbi időben egyre több idősebb nő kezdett megjelenni a magazinokban. Ez bizonyos szempontból természetesen jó, más szempontból viszont aggasztó, mivel a magazinok – ahogy itt a Sports Illustrated esetében is – csak a felszínt ragadják meg azzal az üzenettel, hogy idősként is nézhetsz ki szexisnek. Ez továbbra is a szexista, felületes megfelelni akarás kiszolgálása, és a belső értékek bagatellizálása.
Mi lenne a megoldás?
„A legjobb dolog, amit a Sports Illustrated tehetne a nőkért, az lenne, ha a női sportokról tudósítana, és ha a női sportolókat mint sportolókat mutatná be, nem pedig mint szexuális tárgyakat” – nyilatkozta korábban Elizabeth Daniels, a Colorado Springs-i Colorado Egyetem pszichológia adjunktusa. Daniels a kutatásaiban kifejezetten azt vizsgálja, hogyan érzékelik a fiatalok a sportolókról készült fotókat, és ezek a fotók hogyan hatnak az önképükre. A szakember arra a következtetésre jutott, hogy a fürdőruhás sportolókról készült képek, mint amilyenek a Sport Illustrated fürdőruhás kiadásában is szerepelnek, arra késztetik a fiatal nőket, hogy elbizonytalanodjanak a saját testükkel kapcsolatban. Ráadásul, amikor a női sportolókat fürdőruhában ábrázolnak, felmérések szerint az emberek kevésbé gondolják őket kompetensnek és jó példaképnek.
Elizabeth Daniels szerint tehát a Sports Illustrated azzal tudna valóban jót tenni a nőknek, ha a női sportolók – hasonlóan a férfiakhoz – a teljesítményüknek, munkájuknak köszönhetően kerülhetnének a magazin hasábjaira. Erre egyébként is nagy szükség lenne. Egy kutatásban megvizsgálták a Sports Illustrated 2012 és 2016 között megjelent címlapjait, és azt találták, hogy a női sportolók mindössze a címlapok 10 százalékán kaptak helyet. És nemcsak hogy kevesebb volt a címlapon szereplő női, mint a férfi sportolók, de ha még helyet is kaptak a borítón, nagyobb valószínűséggel mutatták be őket szexuálisan tárgyiasító pózokban, hiányos öltözékben és csábító tekintetekkel. A férfi sportolókat ezzel szemben általában a csapatuk mezében és sport közben ábrázolták.
Óvakodnunk kellene attól, hogy az inkluzivitás és sokszínűség érdekében kritika nélkül elfogadjuk a nők szexuális tárgyiasítását.
Amennyiben ezt tesszük – ha például a Sports Illustrated fürdőruhás különszámát valamiféle nőket erősítő, korlátokat áttörő dologként kezdjük ünnepelni – azzal csak azt a káros elképzelést támogatjuk, hogy nőknek (minden nőnek) a legfontosabb értéke, hogy a férfiak szemében szexik legyenek.
Mindannyian tudjuk, hogy a dögös, bikinis nőkről készített fotók a Sports Illustrated hasábjain nem a nők ünnepléséről szólnak, vagy arról, hogy hangot adjanak nekik – hanem egyszerűen a magazinok eladásáról.
Fotó: Getty Images
