Szinte minden esetben, amikor egy férfi félrelép, és megcsalja a barátnőjét vagy a feleségét, hajlamosak vagyunk a harmadik felet, azt a bizonyos másik nőt hibáztatni a kapcsolat tönkretételéért. A másik nő lesz a csábító és családromboló, hiszen ugye ő volt az, aki kivettette a hálóját a foglalt férfira. Hogy mindeközben hogyan vélekedünk az esküjét megszegő, félrelépő férfiról? Nos, számára előszeretettel keresünk felmentéseket, kifogásokat. Elcsábították szegényt, a szégyentelen másik gyakorlatilag üldözte a szerelmével – gondoljuk, vagy legyintve annyit mondunk, hogy a férfiak már csak ilyenek, nem várható el tőlük, hogy nemet mondjanak egy felkínálkozó lehetőségre.
Hasonló forgatókönyv szerint reagált az internet népe néhány héttel ezelőtt is, amikor kiderült, hogy a férjétől elhidegült Ariana Grande viszonyt kezdett egy nős, kisgyerekes apukával, a színész Ethan Slaterrel. A Twitter rögtönítélő bírósága Grandét kiáltotta ki a megcsalási botrány bűnbakjának, ő lett a családromboló, aki galád módon elszakította Slatert szeretett feleségétől és egyéves kisgyerekétől. Az énekesnőre akkora gyűlölethullám zúdult, hogy a botrány kirobbanása után Grandénak ki kellett kapcsolnia az Instagram-oldalán a kommentelési lehetőséget, mert már képtelenek voltak szűrni a gyalázkodó hozzászólásokat. Mindeközben a feleségét és gyerekét hátrahagyó Ethan Slaterre a média és a felháborodott rajongók is jóval kisebb figyelmet fordítottak.
De biztosan nem kell senkinek sem bemutatnunk a popkultúra egyik leghíresebb megcsalási botrányát, amelynek következtében Angelina Jolie-ra örök életére ráégett a másik nő megalázó bélyege. A Hollywood álompárjának számító Jennifer Aniston és Brad Pitt 2000 és 2005 között éltek házasságban, mígnem Pitt a Mr. és Mrs. Smith című film forgatásán össze nem jött kollégájával, Angelina Jolie-val. Brad Pitt kezdett viszonyt a felesége háta mögött, ő hagyta el Anistont, és kezdett családalapításba a szeretőjével – mégis Jolie-t szedték darabokra a pár válásáért. Brad Pitt hűtlenségéből, csalárdságából nem születtek megalázó címlapok, senki nem próbálta meg felelősségre vonni a tettéért. Az ő imidzsén még csak egy aprócska foltot sem ejtett ez a botrány.
De vajon mi lehet az oka ennek a kettős mércének?
Evolúciós oka is lehet
A szívünk mélyén persze mindannyian tudjuk, hogy a megcsaláshoz minimum két emberre van szükség, és hogy a férfiakat az esetek döntő többségében nem erőszakkal kényszerítik félrelépésre, mégsem tudunk megszabadulni a belénk kódolt előítéletektől – ennek pedig a tudósok szerint evolúciós oka is lehet. Egy nemrég készített felmérés kimutatta, hogy a férfiaknak és nőknek is kifejezetten szexista elképzelései vannak arról, kinek is kellene felelősséget vállalnia a megcsalásért. A Cardiffi Metropolitan Egyetem kutatói megállapították, hogy míg a nők általában a másik nőt hibáztatják a párjuk félrelépéséért, addig a férfiak többsége a félrelépő feleségét teszi felelőssé.
Igen, jól olvastad: bárki lépjen is félre egy kapcsolatban, a közvélekedés minden esetben a nőt teszi érte felelőssé.
Nemcsak a kapcsolaton kívüli harmadikat ítéli el mélyen a társadalom, de azt a nőt is, aki megcsalja a párját. Eközben a férfi szeretők és a félrelépő férjek sokkal kevesebb megvetést kapnak a tettükért.
A kutatók meglátásai szerint az eredménynek evolúciós okai lehetnek.
„Az egyik magyarázat az lehet, hogy mivel a történelem során a nők nevelték a gyerekeket, gyerekvállalás szempontjából ők számítanak a fontosabb nemnek, és ezzel nagyobb felelősség is hárul rájuk az emberek szemében” – mondta a kutatás vezető szerzője, Dr. Michael Dunn, evolúciókutató, a cardiffi egészségtudományi iskola oktatója. „Ezért hibáztathatják őket egy kapcsolat felbomlásáért, függetlenül attól, hogy a félrelépő fél szerepében vagy a harmadik fél szerepében vannak-e.”
Szegény férfi csak a zabolátlan péniszének az áldozata?
Az evolúciós hatások mellett dr. Lauren Rosewarne a Cheating on the Sisterhood: Infidelity and Feminism című könyv szerzője szerint mélyen beágyazott kulturális okai is vannak a nők hibáztatásának. „A nők szexualitását évszázadok óta kettős mércével kezeljük. Nemcsak azt várjuk el tőlük, hogy a saját vágyaikat kordában tartsák, de azt gondoljuk, hogy a férfiak vágyaiért is ők a felelősek. Mintha azért is ők lennének felelősek, hogy nehogy véletlenül »bűnbe vigyenek« egy férfit” – magyarázta Rosewarne, majd hozzátette, hogy a nőktől a társadalom elvárja, hogy képesek legyenek olyan módon mérsékelni a libidójukat, ahogyan a kultúránk szerint a férfiak képtelenek. „Nyilvánvaló, hogy ezeket az elképzeléseket elavult nemi sztereotípiák éltetik, amelyekhez sokan még mindig ragaszkodnak.”
Dr. Rosewarne véleménye szerint ha egy férfi házas és viszonyba kezd, akkor csakis ő, a feleségét megcsaló férfi tehető felelőssé a családja tönkretételéért. Mint mondja, a másik nő hibáztatása kizárólag azt eredményezi, hogy a férfiakat valamiféle áldozati szerepbe helyezzük. „A férfiakat ezekben a helyzetekben a zabolázatlan péniszeik áldozatainak tekintjük, nem pedig olyan felnőtt embereknek, akik képesek saját maguk döntéseket hozni.”
Brandy Engler Los Angeles-i párkapcsolati pszichológus a Time című lapnak írt cikkében megjegyezte, hogy azért is hajlamosak lehetünk azt a személyt hibáztatni megcsalás esetén, akivel a partnerünk félrelépett, mert „könnyebb egy idegen ellen irányítani a dühünket, mint szembenézni a szégyenünkkel”. „Elhitetjük magunkkal, hogy a harmadik fél csakis egy borzalmas emberi lény lehet, miközben a férjünket, aki megcsalt bennünket, valószínűleg még mindig szeretjük. Ráadásul a nők a történelem folyamán egyébként is rendszeresen kerültek a társadalmi szorongások céltáblájára – gondoljunk csak a boszorkányégetésekre, megkövezésekre –, és a nagy világvallások jó részében is a nőket tekintik a bűn forrásának, ők azok, akik bűnbe csábítják a férfiakat. Társadalmi szinten is egyszerűbb tehát a férfiak helyett a nőkre zúdítani a haragunkat” – magyarázza Brandy Engler. Engler nem győzi hangsúlyozni, hogy ezekkel a mélyen belénk rögzült kulturális hiedelmekkel ellentétben
minden esetben az a személy a bűnös, azt a felet kell felelősségre vonni a megcsalásért, aki megszegte a fogadalmát vagy az ígéretét.
Dr. Lauren Rosewarne úgy látja, hogy akkor fogjuk tudni leküzdeni a társadalmilag belénk égett káros nőhibáztató narratívát, ha végre hajlandóak leszünk a férfiakra úgy tekinteni, mint felnőtt emberekre, akik igenis képesek önálló döntéseket hozni. „Úgy tenni, mintha a férfiak a csábító nők védtelen áldozatai lennének, meglehetősen biblikusan, abszurdan, és hihetetlenül szexistán hangzik.”
Forrás: NZ Herald, Independent Fotó: Getty Images
