A 44 éves Estelle-t hidegzuhanyként érte a felismerés az egyik barátaival együtt töltött vacsorán. Néhány ital után a társaságnak megeredt a nyelve, és egymás után kerültek felszínre a barátok korábbi és jelenlegi félrelépéseinek szaftos történetei.
„Hatan voltunk összesen, és a társaságból én voltam az egyetlen, aki soha nem keveredett még semmiféle viszonyba. A többiek esetében szinte minden lehetséges forgatókönyv szóba került: volt, aki a hagyományok híve volt, és szeretőt tartott, akiről a házastársa nem tudott, és akivel egy jól kidolgozott menetrend szerint találkozgatott. Egy másik barátnőm bevallotta, hogy ha úgy érzi, a párkapcsolatában nem mennek jól a dolgok, nem habozik a társkereső app után nyúlni. És volt, aki arról mesélt, hogy a párjával egyezséget kötöttek, és mindkettőjüknek joga van kikacsintani a kapcsolatból, ha úgy tartja kedvük.”
A beszélgetés során kiderült, hogy a baráti társaságban egyedül Estelle volt, aki rendíthetetlenül kitartott a monogámia mellett a két évtizede tartó párkapcsolatában. A vallomásokat hallva a nő eltűnődött:
lehet, hogy a hűség miatt kimaradt valamiből?
Estelle baráti társaságának történeteiből kiindulva adja magát a kérdés: vajon van még létjogosultsága a hűségnek a 21. században? De ezt kérdést többféleképpen is feltehetjük. Például cinikusan: tényleg megéri hűségesnek maradni, amikor tudjuk, hogy a legtöbb kapcsolat végül úgyis szakítással végződik? De politikai értelemben is: a hűséget vajon nem egyszerűen arra használjuk, hogy a másikat a tulajdonunkként kezelhessük?
Hűséges, de nem kizárólagos
Joseph Agostini, klinikai pszichológus és pszichoanalitikus szerint a hűségről beszélve egy fontos különbséget mindenképpen ki kell emelni:
„Nem szabad összekeverni a hűséget a kizárólagossággal”
– mondja. Majd így folytatja: „A hűség alatt a partnerünkbe vetett bizalmat értjük, azt a bizalmat, amelynek a kereteit közösen dolgoztuk ki, és amelyet aztán mindketten tiszteletben tartunk. Tökéletesen lehetséges tehát hűségesnek lenni anélkül, hogy kizárólagosak lennénk, és így a kapcsolatunkba beleférhetnek akár kalandok is. A poliamorok valójában tehát nem hűtlenek, mert tiszteletben tartják a partnerüket.”
A 39 éves Mira egyetért ezzel. Bár nem nevezi magát poliamornak, időnként megenged magának egy röpke kalandot azzal a szexbarátjával, akivel néhány éve egy buliban ismerkedett meg. „A férjemmel szilárd a kapcsolatom, egyikünk sem engedi el a másikat. Hűséges vagyok a közös múltunkhoz, ahhoz a közös élethez, amit építünk. A többi már csak részletkérdés, és az az én dolgom.”
A párom a menedékem
Estelle nem egészen osztja Mira nézeteit, de azt sem titkolja, hogy a két évtizede tartó párkapcsolatában jócskán voltak hullámvölgyek. „Igen, egy párkapcsolatban nem csak boldog és vidám pillanatok vannak. Igen, van, hogy azt gondolod, máshol zöldebb lenne a fű. De egyáltalán nem biztos, hogy valóban így lenne. Nagyon büszke vagyok mindarra, amit közösen sikerült felépítenünk. Arra, ahogy a testünk és az elménk együtt dolgozik. Megértjük egymást, de ugyanakkor a mindennapokban folyamatosan alkalmazkodnunk kell a másikhoz. Megnyugtató a tudat, hogy vele együtt élem az életemet.” És hogy a hűség feltétlenül szükséges-e egy párkapcsolathoz? Estelle szerint igen. „Nem mondom, hogy nem szeretnék néha kikacsintani, de az túlságosan elbizonytalanítana. Nem tudnám kezelni a helyzetet.”
Joseph Agostini klinikai pszichológus véleménye szerint sokaknak a monogámia nyújtotta biztonság jelenti a legtöbbet egy párkapcsolatban. Mint mondja, rengetegen keresnek menedéket a párjukban. „Ha gyerekként nem szerettek minket eléggé, nem törődtek velünk úgy, ahogy kellett volna, a monogámia lehetővé teszi számunkra, hogy begyógyítsuk ezeket a sebeket. A hűségnek tehát terápiás hatása is lehet” – véli.
Sokaknak a monogámia nyújtotta biztonság jelenti a legtöbbet egy párkapcsolatban
Estelle viszont a hűséget nem valamiféle gyógymódnak tekinti. A gondolatait legjobban egy metafora segítségével tudja megfogalmazni: mint mondja, véleménye szerint hűségesnek lenni olyan, mint a párunkkal együtt megmászni egy hegyet. „Bár felfelé menet van, hogy kínlódunk, és legszívesebben visszafordulnánk, de ha mászás közben időnként visszanézünk a panorámára, rögtön úgy érezzük, hogy minden fáradság megérte.”
Másokkal lenni, ártatlanul
A 42 éves Julia másképp közelíti meg a témát. Bevallja, néha kísértésbe szokott esni egy-egy új sármos kolléga láttán. „Általában – mondja – tudom, hogy ezek a fellángolások valaminek a tünetei. Nagyon gyakran akkor jelentkeznek, amikor valami hiányzik az életemből.” Julia azonban elhatározta, hogy ugyanolyan hűséges lesz a partneréhez, mint önmagához. „Nem akarom megkockáztatni, hogy rájöjjön, hogy hűtlen voltam: nem tudnám elviselni, hogy megbántsam. Ezért inkább tartózkodom.”
Julia azzal is tisztában van, hogy egyszerűen nem elvárható egyetlen partnertől, hogy a másik minden igényét kielégítse. „Nem kérhetsz tőle mindent. Nem egy varázsló, aki mindig minden elvárásodnak meg tud felelni.” Juliának éppen ezért van egy három-négy férfiből álló baráti társasága – a többségük a nő exe – akik szintén párkapcsolatban élnek, és akikkel szívesen tölti együtt az idejét. „Ha velük vagyok, feltöltődöm energiával, mert érzem, hogy figyelnek rám.” A férfi barátaival töltött idő alatt Julia személyiségének olyan aspektusai szoktak előjönni, amelyek a párkapcsolatában kevesebb szerepet kapnak. „A párom egyáltalán nem szereti a sportot. Ezért hát az egyik barátommal ebéd előtt rendszeresen elmegyünk teniszezni. Egy másikkal pedig a kortárs művészetekről szoktam beszélgetni, mert a partnerem inkább a zene rajongója… ” Julia úgy tekint ezekre a találkozásokra, mint „friss levegővételekre, amelyek táplálják a párkapcsolat életét”, miközben valamiféle biztosítékot is jelentenek. „Amikor ezekkel a barátaimmal vagyok, tudom, hogy mire vállalkozom. A csábítás szakaszán már régen túl vagyunk. „Ugyanakkor – mosolyog – még mindig ott van a levegőben egy kis zsizsgés.”
Majd Julia elgondolkodik: „Mi van, ha végül is ahhoz, hogy hűséges legyél egy másik emberhez, előbb önmagadhoz kell hűségesnek lenned – vagyis képesnek kell lenned kibontakoztatni személyiséged minden oldalát?”
Forrás: marieclaire.fr Fotó: Getty Images
