Képzeld el a következő szituációt: odasétálsz álmaid pasijához, bemutatkozol neki, beszélgetni kezdtek, és úgy érzed, azonnal egymásra hangolódtatok. Minden annyira gördülékenyen megy, míg nem bumm – álmaid lovagja egyszer csak egy tényszerűen téves kijelentést tesz, esetleg rosszul ejt ki egy pofonegyszerű szót, vagy teljesen értetlenül néz rád, amikor megemlítesz neki egy jól ismert klasszikust (ami történetesen a kedvenc könyved vagy filmed). Ám ahelyett, hogy kijavítanád a tévedését, játszani kezded a hülyét, és úgy teszel, mintha mi sem történt volna.
Ismerős a helyzet? Valószínűleg igen, az SMS, azaz Silly Me Syndrome (magyarul buta én szindróma) ugyanis nagyjából az idők kezdete óta része a nők mindennapjainak. A Times of India 2013-ban megjelent cikkében Varkha Chulani klinikai pszichológus a következőképpen fogalmazta meg a jelenséget: az SMS-ben szenvedő nők bizonyos szituációkban azért játsszák meg a hülyét, hogy
az intelligenciájukkal véletlenül se sértsék meg az életükben fontos szerepet betöltő férfiakat – barátjukat, vagy a férjüket.
Ahogy a pszichológus megfogalmazása is mutatja, a Silly Me Syndrome jelenségét először a romantikus kapcsolatok prizmáján keresztül vizsgálták, ám mára egyértelművé vált, hogy ez a fajta viselkedés a nők életének gyakorlatilag minden szegletében jelen van – különösen a munkahelyükön.
„Megpróbálunk úgy viselkedni, hogy azt éreztessük a férfiakkal, hogy ők vannak fölényben, és hogy véletlenül se bántsuk meg őket, különösen, ha érezzük, hogy törékeny az egójuk. Ezzel a taktikával igyekszünk mi. nők harmonikussá tenni a munkahelyi kapcsolatainkat, és közben magunkat is megvédeni” – véli Varkha Chulani.
A pszichológus azt mondja, hogy ez a nők által internalizált viselkedés még az emancipáció előtti korokból maradt fenn, azokból az időkből, amikor a nőket egyébként sem igazán tartották gondolkodó lényeknek.
„Hosszú évszázadokig még a családtagok is nyomást gyakoroltak a nőkre, hogy véletlenül se mutassák ki intelligenciájukat, nehogy elijesszék a potenciális kérőket” – magyarázza Chulani, majd hozzáteszi, hogy még manapság is gyakran éri kritika azokat nőket, akiknek a tudása, pozíciója, vagy viselkedése túlságosan megfélemlítő a férfiak számára. Ezért is van, hogy sok nő a mai napig inkább visszafogja magát, és igyekszik kerülni minden olyan témát, amiről tudja, hogy a beszélgetőpartnere számára nem elég komfortos.
2015-ben a Personality and Social Psychology Bulletin című szaklapban közzétett tanulmány ki is mutatta, hogy a férfiak valóban „fenyegetve érzik magukat az intelligens nők által”. A kutatás szerint ennek a legfőbb oka, hogy a férfiak úgy gondolják, az őket felülmúló nők mellett kevésbé tűnnek férfiasnak.
„Mosolygok, vagy úgy csinálok, mintha nem hallanám”
A harmincas éveiben járó Marine számolni sem tudja, gyakornok korában hányszor fordult vele elő, hogy a sértett főnökei megszégyenítették az éleslátó megjegyzései miatt. „Egyszer egy megbeszélésen jeleztem az egyik férfi felettesemnek, hogy nem jól fordított le egy szót. Erre sértetten ennyit szólt vissza: »szóval most már az angolhoz is ennyire értesz«. Ezek után rendszeresen oda-odaszúrt, nem tudta elengedni a dolgot. Az egész gyakornokságomat megkeserítette. Úgy csinált, mintha én lennék az ügyeletes nagyképű, az okoskodó. Választanom kellett, szóval azok után inkább játszottam a hülyét.”
Bár Marine ma már teljes jogú tagja a csapatnak, bizonyos taktikákat továbbra is be szokott vetni, hogy elkerülje a hasonló incidenseket. „Ahelyett, hogy felhívnám a feletteseim figyelmét az esetleges hibáikra, inkább mosolygok, vagy úgy csinálok, mintha nem hallanám, ha valami hülyeséget beszélnek.”
Úgy csinálok, mintha nem hallanám, ha valami hülyeséget beszélnek
Játszd a hülyét, hogy ne terheljenek túl
A 30 éves Suzanne esetében a főnöke és közte fennálló digitális szakadék okozott korábban problémákat. „Emlékszem, egyszer az egyik férfi felettesem megkérdezte, hogyan kell válaszolni privátban egy Facebook-kommentre. Bár mosolyogni akartam, de végül minden gúnyolódás nélkül annyit mondtam neki, hogy ilyen nincs, ez nem lehetséges. Erre ő hidegen felém fordult és ennyit mondott: »hát ez nem nagy segítség«”.
A médiaszektorban dolgozó 26 éves Anais leginkább azért szokta magát hülyének tettetni – vagy legalábbis eltitkolni a hozzáértését –, hogy ne kelljen átvennie mások munkáját. „Amikor majdnem két évvel ezelőtt a cégemhez érkeztem, éppen befejeztem a tanulmányaimat, szuper motivált voltam, és nem igazán mertem nemet mondani semmire. Idővel én lettem az a személy, aki mindenki problémáját megoldotta, és mindent elintézett mindenki helyett.”
Anais tipikusan hozta az úgynevezett jó tanuló szindrómából fakadó viselkedést, amit a fiatal lányokba már egészen kicsit koruktól belenevelnek. „Amikor a nők belépnek a munka világába, hajlamosak folytatni a jó tanuló szerepét, keményebben dolgoznak, mint férfi kollégáik, szívességeket tesznek anélkül, hogy bármit kérnének cserébe, túl kedvesek, és félnek attól, hogy mit gondolnak róluk, ha valamire nemet mondanak, vagy ha több pénzt kérnek” – magyarázta a jelenségről Lucille Quillet író a francia Marie Claire-nek adott interjújában.
Tanulva a múlt hibájából, és kilépve a jó tanuló szerepéből Anais végül úgy döntött, a saját érdekében vagy „halottnak tetteti magát”, vagy úgy tesz, mintha nem értené a mások által felvetett problémákat, hogy még véletlenül se tudjon rájuk megoldást kínálni.
Rejtsd el a képességeid a saját érdekedben
Egy német tanulmány szerint, amely 2022-ben jelent meg a Human Resources című folyóiratban, Anais módszerét mások is meglehetősen gyakran szokták alkalmazni. „A munkavállalók a mindennapi munkájuk során inkább elrejtik tudásukat, és nagyobb valószínűséggel teszik ezt akkor, ha a saját érdekeiket kell megvédeniük” – magyarázta a kutatás. Az 59 éves Martine is hasonlóan tett, ezzel próbálva érzelmileg védeni magát a zsarnok főnökétől, aki egyáltalán nem volt hajlandó beismerni a hibáit.
„Hiába jeleztem neki a cégen belüli problémákat, soha nem tett semmit a helyzet javítása érdekében, és a hibáit sem ismerte be. Helyette szerette magát a megmentő szerepébe pozicionálni” – meséli Suzanne, aki egy idő után belefáradt abba, hogy visszajelzéseket adjon a felettesének. „Megértettem, hogy ha nem hagyom abba, végül ki fog rúgni.”
A buta én szindróma veszélyei
Bár a Silly Me Syndrome egyfajta védekező mechanizmusnak tekinthető – amit a nők annak érdekében vetnek be, hogy megszabaduljanak a stressztől, vagy hogy a beszélgetőpartnerüket megóvják a mentális tehertől – hosszú távon számos negatív következménye lehet. Egyrészt a nők mentális egészségére is rányomhatja a bélyegét, ha egy folyamatos szerepjátszásra kényszerülnek, ráadásul az ambícióiknak is gátat szabhat.
Hiszen ha önként helyezik magukat egy olyan pozícióba, ahol nem zavarnak sok vizet, szinte biztosak lehetnek benne, hogy a szakmai lehetőségek is messze el fogják kerülni őket.
Ha pedig a tágabb képet nézzük, ezzel a viselkedéssel a nők a saját nemüknek is ártanak. Kutatások is kimutatták, hogy a nők tudását és ötleteit általánosságban kevésbé értékelik, mint a férfiakét, és gyakran kirekesztik őket a különféle tudáscsere-hálózatokból. Ha továbbra is némának, ne adj isten hülyének tettetik magukat vagy elrejtik a tudásukat, azzal csak rájátszanak a nőkkel és mentális képességeikkel kapcsolatos káros előítéletekre.
Fotó: Getty Images Forrás: marieclaire.fr
