Jogot hallgattál az egyetemen, miközben a Malév légiutas-kísérőjeként dolgoztál. Hogy lettél jogászból stewardess?
Mindenképpen szerettem volna joggal foglalkozni, mert át akartam látni a világot mozgató szabályrendszert, a nagy álmom pedig az volt, hogy légiutas-kísérőként bejárhassam a világot, ezért egyszerre jelentkeztem mindkét helyre. Ebből adódtak problémáim, hiszen a szabadnapjaimon jártam vizsgázni.
Hogyan kerültél végül Dubaiba?
Később a légügyi hatóságnál is dolgoztam egy ideig, de nagyon visszavágytam a magasba, ezért jelentkeztem egy vezető közel-keleti légitársasághoz. Azt gondoltam, idővel jogászként is felfigyelnek rám. Hát ez nem így történt. Amíg az egyik oldalon a cég borzasztóan precíz, világelső képzést ad, és lehetőséget arra, hogy 128 másik nemzet képviselőjével dolgozhatunk együtt, a másik oldalon bepillantást engedett abba is, hogyan változtatja meg a pénz és a hatalom az embert. Rá kellett jönnöm, hogy bizonyos pozíciók csak akkor járhatóak, ha hajlandó vagyok szemet hunyni a beosztottak ellen elkövetett atrocitások felett, amire nem voltam hajlandó. Szilárd kiállásom miatt nagyon kemény ellenállásokba ütköztem, de ez tett azzá, akivé váltam, és ez indított el az emberi jogok felé.
Ha jól tudom, a spiritualitás nagyon fontos része lett közben az életednek.
1988-ban, 9 évesen elütött egy teherautó és 5 napig kómában voltam. Míg az egész családom sokkos állapotban volt, úgy tértem magamhoz, hogy a fájdalom helyett egy csodálatos földöntúli élménnyel lettem gazdagabb, valamint egy üzenettel, hogy ’a szeretet mindennél fontosabb’. Talán ez volt az az élmény, ami miatt mindig visszavágytam a felhők felé, és ami később repülésre ösztönzött. Éppen csak felépültem a baleseti sérülésekből, amikor áldozata lettem egy férfi által elkövetett erőszakos támadásnak, és a trauma olyan mélyen hatással volt rám, hogy az ellenkező nem ellen fordultam. Így kerültem a Közel-Keletre egy olyan látásmóddal, ami a bűnbakot nem egyszerűen a férfiakban, de az arab férfiakban kereste. Tíz év viszont nagyon hosszú idő, és végül pont azoktól az emberektől tanultam türelmet és elfogadást, akikről azt gondoltam, hogy kegyetlenül bánnak a nőkkel. Talán ez volt az egyik legmélyebb változás, ami kinyitotta a szemem más perspektívák felé, hogy tisztán lássam az embert, minden vallási, nemi, nemzeti hovatartozás nélkül, és ne legyenek előítéleteim.
Mikor kezdtél komolyabban foglalkozni a spiritualitással?
Szepes Mária Vörös Oroszlán című könyve, majd egy magyar sámán hölgy volt az első kapocs, aki az élet mélyebb megértésére tanított azáltal, hogy rávett arra, hogy vezessek naplót, és írjam le mindennap, hogy mit tanultam az élettől. Később Dubaiban mutatták be nekem az egyik legodaadóbb és legszerényebb indiai mestert, aki bevezetett a jóga világába. Közben rajzolni kezdtem a Bihari László-féle rajztechnikával, aminek az alapja, hogy a rajzzal hozzuk összhangba a jobb és a bal agyfélteke tevékenységét. Ekkor vált valóra egy másik álmom is, hogy bekerültem az egyetemre pszichológia szakra, és komolyabban kezdtem tudományos szinten is kutatni, mi történt velem az autóbalesetem során. Így került hozzám Brian L. Weiss Életek és Mesterek című könyve, ami a következő sorsfordulót hozta magával. A könyv olyan mélyen megérintett, hogy addig kutattam, míg végül személyesen találkozhattam Brian Weiss-szel és részt vehettem az egyhetes pszichológiai tréningjén. Közben utazásaim során eljutottam Hawaiira, ahol egy nagyon intenzív hetet töltöttem együtt sámánokkal, akik bevezettek a helyi sámánközösségbe, és megmutatták, hogyan tisztelik a természetet. A vezető sámán hölgy továbbirányított egy mexikói mesterhez, így kötöttem ki a Yucatán erdő közepén egy hosszú ősz hajú, apró és idős, ragyogó szemű mesternél. Ezek az utak vezettek vissza az elveszettnek hitt kapcsolathoz önmagammal. Megnyílt a világ, mindent újra érezni kezdtem magam körül.
Mit tanultál a különböző kultúrákból származó emberektől, akikkel az útjaid során találkoztál?
A jógaoktatóm bepillantást engedett a buddhista és hindu tanokba, amíg a muszlim kultúra bölcsőjében éltem. Lehetőségem volt a saját keresztény gyökereimet összevetni az újonnan tanult és megélt tapasztalatokkal. Közben Ugandába kezdtem járni egy árva gyerekek számára alapított táborba, a Tukutanába. Az ottani élmények nagyon mély hatással voltak rám, és nagyon megszerettem az afrikai kultúrát is. A sámán kultúrával való kapcsolatom vezetett a végén Írországba, ahol a mai napig ápolják a hagyományokat. Már Írországban éltem, amikor felkérést kaptam, hogy tagja legyek egy amerikai vezetésű Nemzetközi Filozófiai Közösségnek, ahol nemsokára felfigyeltek rám, és Malajziából kértek fel, hogy a női energiákkal kapcsolatos meglátásaimat mondjam el egy általuk megrendezett zárt körű konferencián. Ezt a felszólalást két interjú is követte. A malajziai konferencia után egy holland fiatal tudósokból álló underground csoport hívott meg, és az élet értelméről beszélgettünk egy interjúban Descartes and Jung tükrében. Ezek a felkérések egyre nagyobb teret engedtek annak, hogy a saját látásmódom a férfi és női energiák összhangjáról eljuthasson más kontinensekre is – a látásmód, hogy a női energia, amit sötétnek is neveznek, nem jelent rosszat, sőt. A sötét ilyen tekintetben az univerzumot képviseli, amiben minden lehetőség ott lapul, és a férfi, világos energia az, ami meghatározza és formába önti ezt. A női energia adja az alapot, a férfi energia a struktúrát. És itt energiákról beszélünk, nem feltétlenül nemekről.
Hogyan fogadtak téged Írországban?
Itt csak annyit tudtak rólam, hogy a Közel-Keletről jöttem, ráadásul Dubaiból. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy miután Magyarország ott Kelet-Európának minősül, a helyiek rám akasztották a prostituált jelzőt, és a négy diplomám ellenére nagyon illetlen megkeresések áldozata lettem. Volt, hogy megtámadtak az utcán. Sokáig nem tudtam, hogyan álljak ki magamért, hiszen nem voltak hajlandók meghallgatni. A T. S. Evita Arts Facebook-oldalam hozta az áttörést, amin elkezdtem kiírni magamból az átélt élményeimet, illetve azt, amit képviselek. Az emberi jogok szószólóiról készült 100 portrérajzommal és a hozzájuk fűzött blogokkal alapoztam meg a munkásságomat, amit egyre többen kezdtek olvasni. Közben kutatásokba kezdtem és szomorúan tapasztaltam, hogy még a mai napig szinte selejtként kezelik azokat a nőket, akik egy bizonyos kor felett nem férjezettek. Sőt, nem messze az otthonomtól, Tuamban körülbelül 800 baba sírját tárták fel 6 évvel ezelőtt egy katolikus templomkertben, ahová olyan lányok gyerekeit temették, akik házasságon kívül estek teherbe. Rájöttem, hogy az a női-emberi jogi cél, amiért kiállok, fontosabb, mint valaha. Az egész életutam kezdett egyenesbe jönni egy cél felé az autóbalesettől kezdve a traumán át a világjárásig: megértetni az emberekkel, hogy kiállni azért, hogy a nőknek ugyanolyan lehetősége legyen hallatni a hangját, pozíciót betölteni, és egyenlő fizetést kapni mint egy férfi, nem férfigyűlölő, hanem humánus; támogatni azt az igazi szerető, védelmező férfi mintát, aki folyamatosan el van nyomva a patriarchális agresszivitás miatt, igazi emberi szükséglet.
Emellett pedig azon is dolgozol, hogy a divattal hidat képezz Magyarország és Írország között.
Igen, szerettem volna valamiféle kapcsolatot létrehozni Írország és Magyarország között úgy, hogy a divaton keresztül a saját értékrendem is beleviszem. Így álmodtam meg a mottót, hogy ’mi nők, nem csak egy gyönyörű test vagyunk, hanem egy briliáns elme és egy gyémánt szív együttese, és megérdemeljük, hogy a hármasságot együtt tiszteljék’. Így kerestem meg Csillag Zsuzsit, a Süel tervezőjét, aki tárt karokkal várt és minden segítséget megadott nekem az induláshoz. Zsuzsi mellett az egyik rokonom, Timbusz Adrienn ruháit, és egy magyar festő-ékszertervező lány, az Everything You Can Imagine Is Real néven futó Vörös Eszter Anna munkáit is bemutatom, aki a saját rajzaiból készít ékszereket. Adrienn egy egyedi, Írországnak tervezett kollekcióval lepett meg, amire lehetőségem volt egy teljes kampányt felépíteni. Minden egyes darabot egy olyan hölgyről neveztünk el, aki kiállásával és életével rendkívüli teljesítményt mutatott fel. Zsuzsi közben tanított és vezetett, és az ő hatására kezdtem el rövid Reels-videókat készíteni a ruhákhoz, amelyekbe próbálok minél több értéket becsempészni, egy-egy mitológiai, történelmi női alak életre hívásával. A két oldal, a filozófiai alapot adó T.S.Evita Artworks és maga az üzleti Evita Studio együtt közösen alkották meg azt a hidat, ami nem csak két ország között hozott létre kapcsolatot, hanem utat nyitott végre az ír emberek szívéhez is. Az itteni This is Galway magazin pedig országos szintű elismerést hozott, egyúttal letette az alapokat egy nagyobb álom felé, hogy egy nemzetközi hálózat alakulhasson ki a szeretet és a közös megértés nevében, ahol a férfi-női energiák egyensúlyának létrehozása a cél.
