Az atlétikában láthatjuk a legtöbb és legerőteljesebben kisminkelt sportolókat. Az amerikai Sha’Carri Richardson, 24 éves sprinter, nem bízza a véletlenre a kinézetét egy versenyen: gyakran időzik a kamera a színes parókáján, a műszempilláin vagy a hosszú műkörmein. „Nem számít a hajam színe vagy a körmöm hossza, amíg a tehetségem magáért beszél!” – mondta a női 100 méteres síkfutás világbajnoka, akit szinte gyakrabban említenek meg a kinézete, mint a teljesítménye miatt.
Az amerikai Sha’Carri Richardson, 24 éves sprinter, nem bízza a véletlenre a kinézetét egy versenyen
„A smink és a frizurák segítenek megalkotni azt a képet, amit mutatni szeretnénk magunkról azoknak, akik néznek. Szeretem kisminkelni magam a nagy versenyek előtt, hisz az egy nagy ünnepség is egyben. Ilyenkor tudjuk megmutatni mindazt, amire az utóbbi hónapokban készültünk, és amiért keményen küzdöttünk. Ez igazán ünneplésre méltó!” – mondta Auriana Larzaq-Khlass, aki a legutóbbi világbajnokságon a szeme sarkában a francia zászló színeivel versenyzett, amit kihangsúlyozott egy erős fekete tusvonal. Számára már rutinná vált a sminkelés, de versenynapokon különösen kitesz magáért.
Auriana Larzaq-Khlass, a francia héttusázó szerint az atlétika gyakran jelen van a médiában, és fontos a személyes brandépítés. „Azzal is nyerünk, ha ismertebbé válunk és kiemelkedünk, a különleges stílusunknak hála. Megmutatjuk, kik vagyunk mi, azon túl, hogy milyen időt futunk” – mondta a versenyző.
A héttusázó jó úton van a 2024-es olimpia felé, és minden versenyen az érzelmei és a kreativitása vezényli. Amikor épp nem a francia zászló, olyankor merész „vikinges” vagy éppen diszkrétebb, tündér témájú smink látható az arcán.
Auriana Larzaq-Khlass és Sha’Carri Richardson messze nem az egyetlenek, akik a sport mellett a sminkbe is nagy energiát fektetnek, és ezt vállalják is. „Minden nő máshogy fejezi ki a saját nőiességét: igen, nekem valóban segít, ha szép a körmöm és ki vagyok sminkelve” – mondta a PSG francia labdarúgócsapat női kapitánya, Grace Geyoro.
Grace Geyoro
Ez a fajta önkifejezési igény messzebbre nyúl vissza. Ezek a nők gyakran a szexizmus ellen küzdenek azzal, hogy ellentmondanak néhány elvárásnak a kinézetükkel kapcsolatban.
Amikor a nők beléptek a sport világába, ebbe a férfiak által dominált körbe, a részvételük fenyegetőnek tűnt. Több évtizeden át a sportoló nők körüli narratíva az volt, hogy femininnek és szépnek kell maradniuk. A sportszervezetek és csapatok azon voltak, hogy női sportolóik vékonyak legyenek, diszkrét sminkben és frizurában, illetve szoknyás edzőruhában pompázzanak, ezáltal kevésbé legyen sokkoló a férfiak számára, hogy „elárasztották” a sport világát.
A „nőiesség” egy olyan formáját próbálta ez megőrizni, ahol a nőnek visszafogottnak kell maradnia, semmiképp se lehet túl izmos és feltűnő, nehogy véletlenül kitűnjön a tehetségével, és ez a férfiak presztízsét veszélyeztesse egy sportágban. Ez a hozzáállás sajnos ma is észrevehető, ugyanis az erőteljesen sminkelő sportolók sok kritikát kapnak amiatt, hogy „feltűnősködnek”. Pedig csak megmutatják, kik ők valójában.
Forrás: The New York Times, Marie Claire, Szerző: Gabányi Kinga, gyakornok Fotó: Getty Images
