A társadalom azt tanítja nekünk, hogy a szerelmi történeteknek lineárisnak kell lenniük, és hogy egy házasság addig tart, amíg „a halál el nem választ”. A dolgok azonban ennél gyakran kicsit bonyolultabbak. Egy átlagos felnőttnek átlagosan öt kapcsolata van élete során, és három emberbe lesz szerelmes. Az Egyesült Királyságban a válások aránya nemrégiben megközelítette az 50%-ot, ami mostanában csökken, főként azért, mert egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. E statisztikák ellenére még mindig azzal etetnek bennünket, hogy a végső cél az, hogy megtaláljuk „az igazit”, aki mellett az életünk hátralevő részét eltölthetjük.
Csoda, hogy a válást legtöbbször kudarcnak tekintjük?
Érdekes módon azonban meglepően sokan válnak el, majd házasodnak újra. A „válás megbánás” kifejezés mostanában lépett be a köztudatba, miután a golfozó Rory McIlroy először lefújta az esküvőt, majd újra összeállt kedvesével. De persze jól ismerjük azon neves párok történetét is, akik összeházasodtak, elváltak, majd újra összejöttek: ilyen volt például Frida Kahlo és Diego Rivera, Elizabeth Taylor és Richard Burton. Elon Musk és exe, Talulah Riley brit színésznő is kétszer lépett oltár elé, illetve mostanában a témában a legtöbb port felkavaró Ben Affleck és Jennifer Lopez is, akik 2002-ben jegyezték el egymást, majd közel két évtizedig külön éltek, végül 2022 júniusában, 20 évvel az első eljegyzésük után házasodtak össze. Idén augusztusban, két év házasság után azonban ismét elváltak.
Ám a második esküvő nem csak a gazdagok és a hírességek körében jellemző. A válás, majd az újbóli egymásra találás viszonylag gyakori: a párok 10-15%-a békül ki a különválás után, és a párok mintegy 6%-a házasodik újra. Tízből egy ember, aki elválik, azt mondja, hogy valamikor megbánta a válást (persze van olyan is, aki azt bánta meg, hogy nem vált el hamarabb).
A válás után újraházasodó párok példái azt tanúsítják, hogy túl lehet lépni a fájdalmon, a haragon és a gyászon, és újra lehet kezdeni. Az egyesült királyságbeli Karen és Louis Beardsworth története is ezt tanúsítja, akik a 20-as éveik elején ismerkedtek meg, több mint 20 évig voltak házasok, és két lányuk született, amikor 2015-ben elváltak. Öt év különélés és rengeteg terápia után másodszor is oltár elé léptek.
„Az első esküvőn körülbelül 40 vendégünk volt, egy anyakönyvi hivatalban, abban a városban, ahol felnőttem. Egy háromnegyedes krémszínű ruhát viseltem” – emlékszik vissza Karen. „A második alkalommal Dél-Afrikában házasodtunk össze, ahol rajtunk kívül senki sem volt ott. A helyszín kicsit furcsa volt, azokra a tipikus Las Vegas-i esküvői kápolnákra emlékeztetett. Alig tudtuk abbahagyni a kuncogást, mert a falak tele voltak mindenféle nyálas, romantikus poszterekkel.”
Bár ezt a „második menet”-et végignevetgélték, a második esküvőjükre ugyanazt az időpontot választották, mint az első alkalommal. „Úgy gondoltuk, így könnyebb lesz emlékezni az évfordulóra” – mondja Karen mosolyogva, de volt egyfajta költőisége is annak, hogy ugyanazt a napot választották – teszi hozzá –, mintha a dolgok körbeértek volna. „A külön töltött idő után úgy éreztük, mintha inkább az az ember állna az oltár előtt, akik valójában vagyunk, és nem az, akiről gondoljuk, hogy lennünk kéne” – mondja Louis.
Ha a házasságok 42%-a válással végződik, akkor felmerül a kérdés, hogy a jogi előnyökön és adókedvezményeken túl miért is kötünk házasságot. Ammanda Major, a Relate jótékonysági szervezet szex- és párkapcsolati terapeutájaként karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy párkapcsolati problémákkal foglalkozott, és segített az embereknek megtalálni a kiutat, vagy túllépni a fájdalmas szakításokon. „Többnyire azért házasodunk meg, mert úgy érezzük, hogy ez a helyes, akár romantikus, kulturális, vagy valami idealizált gondolkodás miatt, akár csak azért, mert bizonyítékot akarunk arra a kötődésre, amelyre annyira vágyunk” – fejtegeti. „Él bennünk a remény, hogy a partnerünk örökké szeretni fog minket. A házasságot kötők többsége úgy gondolja, hogy ez örökre szól.”
A házasságok 42%-a válással végződik
Major szerint a problémák gyakran akkor merülnek fel, amikor a házasulandó személy vagy maga a házasság nem felel meg az elvárásainknak. „Néha a házassággal kapcsolatos elvárások olyan magasak, hogy azok nem is teljesülhetnek, így a csalódottság és a neheztelés hamar megmutatkozik, ami aztán negatívan befolyásolja azt a képességet, hogy hatékonyan tudjunk együtt dolgozni a problémákon.”
Karen és Louis esetében is ez volt a helyzet. A házasságuk azután ment tönkre, hogy a pilótaként dolgozó és sokat utazó Louisnak viszonya lett. „Érzelmileg diszfunkcionális voltam, nagy nyomás alatt álltam, és egy házasságomon kívüli kapcsolatokban kerestem menedéket”- magyarázza Lois. Amikor Karen rájött, úgy döntött, hogy elválik Louistól, részben azért, hogy jelezze a lányainak, hogy ő – és minden nő – jobbat érdemel.
Mégis, amikor egy házasság megroppan az elvárások súlya alatt, a dolgok forgatókönyve szerint a megbánás gyakran egy természetes reakció, véli Major. „Az emberek elég gyakran megbánják a különválást, vagy kudarcérzetet, szégyent, szomorúságot tapasztalnak, és felmerül bennük a vágy, hogy »bárcsak másképp csináltuk volna« – mondja. „Megbánhatunk egy döntést, még akkor is, ha tudjuk, hogy akkor épp az volt a helyes.” A megbánás nem mindig rossz dolog, teszi hozzá. Lehetőséget adhat arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan változtak az igényeink, vagy segíthet abban, hogy tisztábban lássuk a múltat. „A kihívás ezeknek az összetett érzelmeknek és kérdéseknek a szétválogatása, hogy megértsük, végleg rá kell-e zárnunk az ajtót egy kapcsolatra, vagy meg kell próbálnunk óvatosan újra kinyitni.”
Amikor Major elkezdte a munkáját, a terápia még nem volt annyira elterjedt, mint manapság. A manapság népszerű amerikai tévéműsor, a Couples Therapy betekintést nyújt – szó szerint – a párok problémáiba, mint ahogy Esther Perel párkapcsolati terapeuta rendkívül népszerű podcastja, a „Where should we begin” is. Major szerint a válás pénzügyi költségei mellett a terápia növekvő ismertsége és elterjedtsége is hozzájárulhat a válási arány csökkenéséhez.
Karen és Louis, akik együtt, majd külön-külön is jártak terápiára, úgy vélik, hogy kapcsolatukat azt mentette meg, hogy egy független féllel át tudták beszélni a problémáikat. A terápia során Karen megállapította, hogy függetlenségre és térre van szüksége ahhoz, hogy átgondolja, milyen jövőt szeretne. Louis eközben 18 hónapos pszichoterápiába kezdett. „Megtanultam, hogy nem voltam boldog ember, egy csomó okból kifolyólag.” Mivel nagyon konvencionális háttérrel rendelkezik, és érzelmileg nehezen megközelíthető szülők nevelték, Louis nagyon nehezen tudta kifejezni az érzelmeit, ami rossz hatással volt a kapcsolataira. A terápia során Karen és Louis külön-külön és együttesen is felismerték, kik is ők valójában, milyen terheket cipelnek magukkal, és milyen elvárásokkal érkeztek a kapcsolatba.
A Szeretkezés fogságban című könyvében könyvében Esther Perel azt állítja, hogy „a szerelem két pilléren nyugszik: az önátadáson és az autonómián”. A „mi ketten a világ ellen” felállás nem mindig szolgál minket. Az egyénként való növekedés ugyanolyan fontos, mint a párként való növekedés, míg a távolság – mind fizikai, mind lelki – elősegítheti a partnerünk iránti vonzalmat, amikor az már csökkenőben van. Perel a több millió dolláros üzletét és hitelességét is azzal építette fel, hogy az elvárások és a valóság közötti kényes kérdéssel foglalkozik. „Ma egyetlen személyhez fordulunk, hogy azt nyújtsa, amit egykor egy egész falu: elvárjuk tőle, hogy biztos támaszt nyújtson, hogy mindig számíthassunk rá”, írja. „Ugyanakkor azt is elvárjuk, hogy az elkötelezett kapcsolataink romantikusak, valamint érzelmileg és szexuálisan kielégítőek legyenek. Csoda, hogy oly sok kapcsolat omlik össze mindezek súlya alatt?”
Major szerint a másoktól érkező ítélkezések, jóindulatúnak szánt tanácsok – „Maradjatok együtt a gyerekek miatt!”, „Nem sétálhatsz el csak úgy!” – gyakran felülírják a saját érzéseinket. Az egyedülléttől való félelem szintén csapdába ejtheti az embereket a kapcsolatokban, és erősíti az érzést, hogy meg fogjuk bánni, ha kilépünk a kapcsolatból. „De bármilyen helyzetről is legyen szó”, magyarázza a terapeuta, „a problémamegoldás első lépése az, hogy megpróbáljuk kideríteni, mi romolhatott el. Hiába fantáziálunk arról, hogy milyen lenne az életük, ha újra összejönnénk a volt párunkkal, ha nem tárjuk fel előbb, hogy mi nem működött, ugyanazokba a problémákba fogunk belefutni”. A családon belüli erőszak vagy bántalmazás helyzetét kivéve, ahol egy személy a felelős, általában mindannyiunknak megvan a maga szerepe a párkapcsolati elégedetlenségben, véli a szakértő.
Major úgy véli, hogy azok számára, akik megbánják a válást, fontos az önreflexió és – ha lehetséges – a terápia, hogy választ találjanak ezekre a kérdésekre. „Társas lények vagyunk, kapcsolatra törekszünk, és az elhagyottság vagy elhagyatottság mélyen megviselheti a mentális egészségünket. Ennek a feldolgozása, az önértékelés újjáépítése is segíthet abban, hogy az emberek boldog kapcsolatban éljenek a továbbiakban – mondja –, bárkivel is legyen az.
Karen és Louis egy ideig külön éltek, mielőtt újra összeköltöztek. „Hosszú időbe telt, amíg újra felépítettem a bizalmat, és bebizonyítottam, hogy nem az vagyok, aki voltam” – mondja Louis, aki felvetette az újraházasodás ötletét: „Több okból is újra az oltár elé akartam vinni Karent, de leginkább azért, mert ez egy nagyon egyértelmű elköteleződést mutat”. Most, hogy 2020 óta ismét boldog házasságban élnek, a pár azt mondja, a gyerekeik szeretik őket ugratni: „Szóval melyik évfordulótok van, a 36. vagy a 4.?”. És hogy mit tanított nekik ez az újbóli szerelem? „Azt, hogy előbb önmagadat kell szeretned, mielőtt valaki mást szerethetsz. Elnézem a barátainkat, akik már túl vannak a váláson, és a második vagy harmadik házasságukban élnek, és azt látom, hogy ha nem reflektálsz magadra, akkor a végén ugyanazokkal a problémákkal szembesülhetsz valaki mással is” – mondja Karen. „Nekem személy szerint fel kellett nőnöm, és rá kellett jönnöm, hogy mit akarok, és ki akarok lenni, azonkívül, hogy feleség és anya. A helyzet rákényszerített erre, és tulajdonképpen jó, hogy így alakult.”
Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images
