„A házasság utáni vágy a nők alapvető és ősi ösztöne. Ezt követi egy másik alapvető és ősi ösztön: a vágy, hogy újra szinglik legyenek” – mondta egyszer Nora Ephron, forgatókönyvíró. Ephronnak a többi között olyan legendás romantikus filmeket köszönhetünk, mint a Harry és Sally, A szerelem hullámhosszán, vagy A szerelem hálójában. Bár az ilyen és hasonló párkapcsolati bölcsességek leginkább általánosításokra építenek, egy friss tanulmány eredményei alátámasztani látszanak Nora Ephron szavait.
Kiderült ugyanis, hogy a nők valóban nagyobb elánnál vetik bele magukat a szerelembe. Ám hamarabb is akarnak véget vetni a kapcsolataiknak.
Saurabh Bhargava, a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem viselkedési közgazdászának a Psychological Science című szakfolyóiratban publikált tanulmánya több meglepő konklúziót tartalmaz. Bhargava a kutatása során például azt tapasztalta, hogy a nők csaknem kétszer olyan gyakran esnek szerelembe, mint a férfiak.
De azt is megállapította, hogy egy hosszú távú párkapcsolatban a nők romantikus érzései sokkal drasztikusabban kezdenek elhalványulni, mint férfi partnereiké. Míg a felmérés szerint a férfiak romantikus érzései 9,2 %-kal csökkentek a házastársuk iránt, a nőknél 55,2 %- csökkenés volt tapasztalható. Hasonló hatást figyeltek meg a szenvedély terén is. A házasság 55,3 %-kal csökkentette a nők férjük iránti vágyát, miközben a férfiak szenvedélye sokkal kisebb mértékben lanyhult.
Noha nem feltétlenül szerencsés statisztikai elemzéseket alkalmazni a szerelem közismerten megfoghatatlan fogalmára, ezek a számok mégiscsak azt sugallják, hogy érdemes lenne újragondolnunk néhány, a házassággal kapcsolatos trópust és klisét.
A válásokat a nők kezdeményezik
Ha a házasságok felbomlásáról és annak okairól van szó, hajlamosak vagyunk önkéntelenül is a férjekre összpontosítani. A popkultúra sztereotipikus történeteinek köszönhetően szinte azonnal megjelenik előttünk a csalfa középkorú férfi képe, aki azért rúgja fel több évtizedes házasságát, hogy önbizalmát és egóját egy fiatalabb barátnő mellett turbózza fel. Bár vitathatatlan, hogy ez a jelenség is létezik, a valóságban a válások döntő többségét a nők szokták kezdeményezni – sokkal prózaibb okból.
„A nők azok, akik gyakrabban kérik a válást” – mondja Joanna Harrison párkapcsolati tanácsadó, egykori válóperes ügyvéd, aki a praxisa során figyelt fel néhány általános tendenciára. „A nők a nem megfelelő kommunikáció és az otthoni egyenlőtlen munkamegosztás miatt lesznek frusztráltak és elégedetlenek a házasságukban. A férfiak inkább a szexuális életük miatt aggódnak, és azt szeretnék, ha a partnerük kevésbé lenne frusztrált.”
Elsőre úgy tűnhet, hogy a férfiak és nők kifejezetten különböző dolgokat akarnak, ám az eltérő vágyaik között valójában ok-okozati összefüggés van. Ahogy arra Joanna Harrison is rámutatott, az Archives of Sexual Behaviour című folyóiratban megjelent egyik korábbi kutatás pont ezt az összefüggést vizsgálta meg. A Gender Inequities in Household Labour Predict Lower Sexual Desire in Women Partnered with Men (A háztartási munka egyenlőtlen eloszlása alacsonyabb szexuális vágyat jelez elő a férfiakkal együtt élő nőknél) című tanulmány a következő megállapításra jutott:
amennyiben a férfiak több akcióra vágynak a hálószobában, előbb aktívabbá kellene válniuk a konyhában.
A házasságok tönkretevője: a felgyülemlő neheztelés
Némi előrelépés ugyan történt az elmúlt évtizedek során a háztartási feladatok egyenlőbb felosztásának irányába, a láthatatlan munka terhe továbbra is döntően a nők vállát nyomja.
A Bhargava-tanulmány adatai is azt mutatják, hogy míg a nők többsége a fizetett munkája elvégzése után hazaérve nekilát az otthoni feladatoknak, addig a férfiak hazaérve inkább a lazításra és a „szundikálásra” koncentrálnak. És bár az is igaz, hogy a technológiai fejlődésnek hála mára radikálisan csökkent a házimunkára fordított idő, az továbbra sem mindegy, hogy ez a csökkentett idő hogyan oszlik meg egy pár között.
Amennyiben egy férj rutinszerűen igyekszik kerülni bármiféle otthoni feladatot, és kivonja magát a közös terhek elvégzése alól, számíthat rá, hogy a felesége idővel egyre inkább neheztelni fog rá. A nőkben felgyülemlő neheztelést pedig csak fokozhatja a szülői házból hozott frusztrációjuk is: sok nő nagyon tudatosan nem akar abba a tradicionális háztartási szerepbe kerülni, amit annak idején az anyjuk is betöltött.
Nagyobb valószínűséggel végződnek válással azok a házasságok, ahol a férfiak nem, vagy kevésbé veszik ki a részüket az otthoni munkából
És ne feledkezzünk meg a gyereknevelésről sem, aminek szintén a nők végzik az oroszlánrészét. Kutatások szerint azok a nők, akik többet foglalkoznak a gyerekeikkel, mint a férjük, 45 százalékkal kisebb valószínűséggel írják le házasságukat „nagyon boldognak”, mint azok, akik azt mondják, megosztják egymást között a felelősséget.
Az elmúlt évtizedben az Egyesült Királyságban, Svédországban és az Egyesült Államokban végzett tanulmányok is mind azt találták, hogy nagyobb valószínűséggel végződnek válással azok a házasságok, ahol a férfiak nem, vagy kevésbé veszik ki a részüket az otthoni munkából.
Ráadásul, ahogy azt Bhargava tanulmánya is megállapította, egy gyerek születése nemcsak a nőkre nehezedő terheket sokszorozza meg. Radikálisan átalakíthatja a szülők egymáshoz való viszonyát is. A tanulmány szerint ugyanis a férfiak – a nőkkel ellentétben – sokkal kevésbé éreznek szeretetet a partnerük iránt, amikor a feleségek a gyerekekkel foglalkoznak. Egészen bizarr helyzet, de a kutatás rávilágított, hogy
ugyanazok a férfiak, akik nem hajlandók kivenni a részüket a gyerekekkel kapcsolatos feladatokból, megsértődnek és féltékenyek lesznek, ha a feleségük túl sokat foglalkozik a közös gyerekükkel.
Lehet megoldás
Joanna Harrison azonban szerencsére van néhány építő jellegű tanácsa a kihűlőben lévő házasságok megmentésére.
„Ahol a szeretetteljes érzések az egyik vagy mindkét félben hanyatlásnak indultak, fontos, hogy megpróbáljuk megérteni, pontosan miről van szó és mi okozza ezt a hanyatlást, ahelyett, hogy hagynánk, hogy eluralkodjon a feleken a neheztelés. Mert ez a lassan felgyűlő neheztelés az, ami igazán meg tudja viselni a hosszú távú kapcsolatokat.”
Harrison szerint a megértés egy kétirányú folyamat, amelyben mindkét félnek képesnek kell lennie az érzéseit úgy elmondani, hogy azzal ne késztesse védekezésre a másikat. De ugyanígy mindkét félnek képesnek kell lennie meghallgatnia a másik nem feltétlenül hízelgő véleményét. Harrison hangsúlyozza, hogy ezek a beszélgetések biztosan nem lesznek könnyűek, éppen ezért jó ötlet egy párterapeuta segítségét kérni.
Forrás: The Guardian Fotó: Getty Images
