Helena 25 éve élt házasságban a férjével, amikor két évvel ezelőtt mielóma multiplexet, egy rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak nála. Miután fény derült az asszony állapotára, a férje rendkívül támogatónak tűnt, ahogy Helena fogalmaz, „eleinte csodálatos volt és gondoskodó”, ő pedig hálás volt a segítségéért.
Támogatásra szüksége is volt: Helena hamarosan ágyhoz lett kötve, és nem tudta többé ellátni a ház körüli teendőket. A férfi viselkedése azonban rövid időn belül 180 fokos fordulatot vett és 2023 végére teljesen elzárkózott a feleségétől.
„Nem tudom pontosan, mikor kezdődött, de a férjem egyik este már nem feküdt be mellém az ágyba, inkább kint aludt a kanapén. Többé nem kísért el az orvosi vizsgálatokra, hacsak nem kértem kifejezetten, hogy jöjjön. Nem ölelt meg, vagy ha mégis, nagyon kelletlenül. Próbáltam beszélni vele, elmondtam neki, hogy óriási szükségem lenne a szeretetére és a támogatására. Ennek hatására aztán még ellenségesebb lett. Minél jobban erőltettem, hogy beszéljen velem, annál undokabbá vált.”
Helena azt mondja, a legjobban az fájt neki, amit a férje az utolsó beszélgetésük során a fejéhez vágott, mielőtt örökre kisétált a közös otthonukból, és elhagyta őt.
„Gratulálok, a legrosszabb rémálmod valóra válik. Egyedül fogsz meghalni’”.
Miközben a rákkal harcolt, a nőnek két kutyáról és öt macskáról is gondoskodnia kellett, immáron teljesen egyedül. A férje a válás óta egyszer sem próbált meg beszélni vele, és nem érdeklődött az állapota felől sem.
„A viselkedése nagyon váratlanul ért. Az tudtam, hogy a diagnózis rossz hatással volt mindkettőnkre, de nem gondoltam, hogy a kapcsolatunkkal is baj lenne. Évtizedeken át meg voltam győződve róla, hogy szeret. Hogy lehet, hogy valaki, aki több mint fél életünkön át szeretett, hirtelen ennyire gonosz és érzéketlen lesz?”
Az egyik fél betegsége felerősítheti a már meglévő problémákat
Noha a feleken kívül senki más sem tudhatja, mi zajlik pontosan egy házasságban, általában véve elmondható, hogy ha az egyik házastárs egészsége megromlik, az alapjaiban változtathatja meg a férj és feleség közti dinamikát. Ez változás azonban nem minden esetben negatív.
„Egy ilyen krízis bizonyos párokat össze is tud hozni. Felismerik, hogy valójában mit éreznek egymás iránt, miközben a korábbi kicsinyes problémáik elhalványulnak. Van egyfajta intimitás abban, ha a két félnek valami igazán komoly dologgal kell együtt szembenéznie” – mondja Susan McDaniel, a New York-i Rochester Egyetem családpszichológusa és pszichiátriaprofesszora.
„Viszont azoknál a pároknál, akiknél már eleve vannak olyan komoly problémák, amelyeket nem sikerült eddig sem megoldani, egy betegség csak tovább fokozhatja azokat” – teszi hozzá. Helena elmondása szerint az ő házasságával semmi komoly gond nem volt a diagnózisa előtt. De akkor vajon a nő betegsége miért és hogyan változtatta meg ennyire a férje viselkedését?
Nagyobb a válás kockázata, ha a feleség betegszik meg
Helena és férje esete valójában nem számít egyedinek.
A házasságok sokkal gyakrabban esnek szét, amennyiben a két fél közül a feleség betegszik meg.
Ezt a szomorú tendenciát már kutatások is alátámasztották. „Hatszor nagyobb a valószínűsége, hogy a házaspárok nem sokkal egy rák vagy szklerózis multiplex diagnózis után különválnak, amennyiben a nő lesz beteg” – számoltak be kutatásuk eredményéről a Seattle Cancer Care Alliance kutatói a Cancer című szaklapban.
Az eredmények a seattle-i egészségügyi központ 515 olyan betegén alapultak, akiknél agydaganatot, rákot vagy szklerózis multiplexet állapítottak meg, és akik a diagnózis felállításakor házasok voltak. A betegek mintegy fele nő volt.
A betegeket négy-öt évig követték nyomon, hogy kiderüljön, változik-e a családi állapotuk. Végül kiderült: a válások csaknem 90 százaléka azoknál a pároknál történt, ahol a nő betegedett meg.
„A férfiak a családfenntartó szerepében jól tudnak működni, a gondozóiban viszont már kevésbé” – mondta az eredményekről Dr. Marc Chamberlain, a tanulmány társszerzője.
A férfiak azokban a helyzetekben hagyják el a beteg feleségüket, amikor a nő már nem tud tovább úgy gondoskodni az otthonukról, és róluk, ahogyan azt elvárnák
Miért hagyja el olyan sok férfi a beteg feleségét?
A hagyományos nemi szerepek szerint a gondoskodás egy kifejezetten női feladat: a nemi szocializáció során már a kislányokat is arra neveli a társadalom, hogy felnőve minél jobb háziasszony váljon belőlük. A gyerekek a szüleik közti dinamikát látva hamar megtanulják, hogy az otthon rendben tartása és a családról való gondoskodás kifejezetten a nők feladata.
A kicsik különösen érzékenyek a nemi szerepekre, és már 18 hónapos kortól meg tudják különböztetni azokat. Beépítik a látottakat a saját identitásukba, amelyek a későbbiekben a döntéseiket is befolyásolni fogják – például abban, hogy sztereotip, kifejezetten lányos, avagy fiús játékokkal kezdenek játszani. A lányok már néhány évesen egy miniatűr kiskonyhában találják magukat, babák garmadájával körülvéve. Pontosan leképezik azokat az élethelyzeteket, amik később, felnőve a mindennapjaik részét fogják kitenni.
A háztartás vezetése pedig még manapság is szinte kizárólag a nők mindennapjainak a része.
Felmérések szerint a nők átlagosan két-két és fél órával több időt szentelnek egy nap a gyerekekről való gondoskodásnak, illetve a házimunka ellátásának, mint a férfiak. Ez pedig még úgy is rengeteg idő, ha figyelembe vesszük, hogy a nők általában kevesebb időt töltenek a fizetett munkahelyükön. Ha ugyanis a kettőt, a fizetett és fizetetlen munkával töltött időt összeadjuk, és szembeállítjuk a férfiak munkával töltött idejével, akkor is az lesz az eredmény, hogy a nőknek jóval kevesebb szabadidő jut a férfiakkal szemben.
Amikor tehát egy nő megbetegszik, az azzal is együtt fog járni, hogy a vállát nyomó tömérdek feladatot többé nem fogja tudja elvégezni. Nem tudja tisztán tartani a házat, nem tud főzni a férjére, és vigyázni a gyerekekre. Ez lesz az a változás, ami alapjaiban rengeti meg a házasságok egy részét.
Egészen szomorú és egyben sokkoló ezt kimondani, de a férfiak azokban a helyzetekben hagyják el a beteg feleségüket, amikor a nő már nem tud tovább úgy gondoskodni az otthonukról, és róluk, ahogyan azt elvárnák. Mintha ezek a férjek valójában nem is törődnének a feleségükkel, mint önálló személyiséggel, emberi lénnyel. Mintha kizárólag az érdekelné őket, hogy a nő mi mindent tud tenni azért, hogy az ő, a férj életét jobbá tegye.
Amikor a nő már nem képes megadni azt a törődést és figyelmet a férjnek, amire az úgy érzi, férfiként joga van, inkább továbbáll, és keres magának egy újabb kiszolgáló személyzetet.
A két nem szocializációja közti különbség vezet végül ehhez a férfiakban kialakuló jogosultságtudathoz. A bennük élő jogosultságtudat miatt lesz aztán a férfiak jó része meggyőződve arról, hogy mindaz a láthatatlan munka jár, amit egy nő az otthonukban elvégez, neki igenis jár. Ha pedig egy nő már nem tudja mindezt biztosítani a számára, a férfi számára a kapcsolat is értékét veszti.
Ha a nő meghal…
Egy korábbi kutatás arra is rávilágított, hogy a konzervatív nemi szerepek az özvegyen maradt nők és férfiak életére is jelentős hatással vannak, azonban eltérő módon. Vizsgálatok szerint a férfiak sokkal nehezebben viselik feleségük elvesztését, mivel számukra az özvegység nemcsak érzelmi, hanem gyakorlati hiányérzetet is jelent: a gondoskodás, a mindennapi támogatás megszűnését. Az özvegy férfiak éppen ezért sokkal aktívabban keresnek új partnert, mert úgy érzik, hogy boldog, kényelmes életük csak egy új, róluk gondoskodó társ mellett állítható helyre.
Ezzel a szemben az özvegy nők tudják jól, hogy egy újabb férjjel csak újabb feladatok sokasága szakadna a nyakukba. Ez az oka annak, hogy a ők inkább tartózkodnak az újraházasodástól.
Fotó: Getty Images Forrás: Partner is in fire
