Illusztráció: nő kevesebbet keres, mint a férfi

Miért keresnek még mindig kevesebbet a nők? A bérszakadék magyar valósága

2025. október 13.
A magyar nők átlagosan 17,8 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak – ezzel hazánk az egyik legrosszabbul teljesítő ország az EU-ban. De mi áll a nők és férfiak közötti szakadék hátterében, és hogyan lehetne végre megszüntetni? A közelgő Egyenlő Díjazás Napja kapcsán Dr. Csernus Fannival, az Amnesty International Magyarország nemek közötti egyenlőség szakértőjével indítunk cikksorozatot arról, milyen hátrányokkal kell ma a magyar nőknek szembenézniük a munka világában.

Hiába szerepel az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve már 1957 óta az uniós alapelvek között, a nők a mai napig hátrányból indulnak a munka világában. A legfrissebb EU-s adatok szerint átlagosan 12 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak, ráadásul Magyarország még ennél is rosszabbul áll: nálunk 2023-ban 17,8 százalék volt a különbség – ami az egyik legmagasabb arány az uniós tagállamok között.

„Miközben az Európai Unióban lassan csökken a különbség, nálunk 2020 óta folyamatosan emelkedik” – mondja Dr. Csernus Fanni, az Amnesty International Magyarország nemek közötti egyenlőség szakértője.

De mégis mi az oka a két nem között tátongó bérszakadéknak, és hogyan lehetne megszüntetni? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni.

Csernus Fanni

Csernus Fanni

Miért keresnek a magyar nők még mindig kevesebbet?

A bérszakadék nem pusztán azt jelenti, hogy egy nő ugyanazért a munkáért kevesebbet kap, mint a férfi kollégája – bár tény, hogy ilyen is nagyon gyakran előfordul. De valójában sok tényező rakódik egymásra, amelyek együtt adják ki ezt a közel 18 százalékos különbséget.

Alulfizetett női szektorok

A magyar nők a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak olyan területeken, mint az oktatás, az egészségügy vagy a szociális szféra. Noha ezek a munkák nélkülözhetetlenek a társadalom számára, mégis jóval alacsonyabb a bérezésük, mint a férfiak által dominált, magasabb presztízsű szakmákban. Egy mérnök vagy informatikus gyakran háromszor-négyszer annyit keres, mint egy pedagógus vagy ápoló.

Üvegplafon és üveglift

A magyar nők a férfiaknál jóval kevesebb lehetőséget kapnak arra, hogy eljussanak a vezetői pozíciókig – ha egyáltalán eljutnak. Még azokon a területeken is, ahol nagyrészt nők dolgoznak, a legfelső vezetésben többnyire férfiak ülnek. A kevés férfi dolgozót ráadásul sokszor „felhúzza” az úgynevezett üveglift: gyorsabban kapnak előléptetést és magasabb a fizetésük, mint női társaiknak.

Fizetetlen gondoskodási munka

Adatok szerint a kisgyermekes nők 76 százaléka végez naponta házimunkát, míg a férfiaknál ez az arány mindössze 19 százalék. Ez óriási különbség, ami azt jelenti, hogy a nők dupla terhet cipelnek: a fizetett munka után rájuk marad az úgynevezett láthatatlan munka terhe is, azaz a gyereknevelés, a főzés, a mosás, sokszor még az idős hozzátartozók gondozása is. Ezáltal kevesebb idejük és energiájuk jut a karrierépítésre, és sokszor a munkáltatók is „kevésbé megbízható” munkaerőként tekintenek rájuk.

Bérdiszkrimináció

Bár nehezen kimutatható, a mai napig előfordul, hogy ugyanabban a munkakörben a férfiak többet keresnek, mint a nők. Ám a bérek átláthatatlansága miatt ez gyakran rejtve marad.

Minden probléma a társadalmi szemléletben gyökerezik

Fontos látni, hogy a lehangoló statisztikák mögött mélyen gyökerező társadalmi beidegződések húzódnak. A magyar társadalom gondolkodását ma is erősen áthatják azok a káros nemi sztereotípiák és előítéletek, amelyek hierarchiát teremtenek a nők és a férfiak között.

Ezek a sztereotípiák rakják le a patriarchátus alapjait, és tartják fenn a nők mindennapi elnyomását.

A szocializációnk során belénk nevelt sztereotípiák miatt a magyarok többsége még ma is úgy gondolja, hogy a nők elsődleges feladata a háztartás vezetése és a gyereknevelés, míg a férfiaké a pénzkereset. Ez a felfogás a munkahelyeken is tovább él: a nőket sokszor „másodlagos keresőként” kezelik, akikkel nem érdemes hosszú távon tervezni.

De idehaza még az állam is arra ösztönzi a nőket, hogy házasodás után teljesen átadják magukat annak a bizonyos „princípiumnak”, hogy – feladva a fizető munkájukat – háziasszonyként, családanyaként fizetés nélkül teljesedjenek ki.

Miközben több európai országban kvótákat, vezetői arányokra vonatkozó szabályokat vagy akár menstruációs szabadságot vezettek be, nálunk rendre elutasítják ezeket a kezdeményezéseket. Nincsenek női minisztereink, a parlamentben a képviselők alig 14 százaléka nő, az akadémiai rendes tagok között pedig mindössze 8 százalék a nők aránya.

Nem csak a nők pénztárcájáról van szó

A bérszakadék következményei túlmutatnak a havi fizetésen. Kevesebb keresetből alacsonyabb nyugdíj lesz, nagyobb anyagi függőség a családban, és magasabb kockázat a szegénységre idős korban. De ez nemcsak a nőket érinti: ha a nők fizetése közelítene a férfiakéhoz, sok háztartás anyagi biztonsága is erősebb lenne. Az Európai Bizottság számításai szerint minden egyszázaléknyi csökkenés a bérszakadékban 0,1 százalékos GDP-növekedést hoz.

Lehet változtatni

„A bérszakadék fenntartja a nők anyagi függőségét, kiszolgáltatottságát. Ezért nemcsak jogi, hanem szemléletbeli változásra is szükség van” – hangsúlyozza Csernus Fanni. Az Amnesty Magyarország szerint a megoldás egyik kulcsa a tudatosság: hogy a nők tisztában legyenek a jogaikkal, és hogy társadalmi szinten is elkezdjük lebontani a nemi sztereotípiákat.

Az EU hamarosan életbe lépő bérek átláthatóságáról szóló irányelve ebben segíthet: 2026-tól a cégeknek nyilvánosságra kell hozniuk a bérekre vonatkozó adatokat, így a nők és férfiak fizetése közti különbség többé nem maradhat láthatatlan. A változás azonban csak akkor lesz valódi, ha az új szabályok hatására egy társadalmi párbeszéd és szemléletváltás is elindul.

Fotó: Getty Images