Társkeresés: randitippek profiktól, ha már te is elmúltál 30

Szerelmi szerencsétlenkedés 30 felett

Nem vagy már huszonöt, de a nagy szerelem következetesen elkerül. Mit teszel? Ha te is pragmatikusan és praktikusan kezeled a kérdést, először is feldolgozod magadban a tényt, hogy te még nem keltél el, majd terápiába mész és dolgozol magadon. Végül felismered, hogy nem egy párkapcsolat fogja meghatározni az értékedet, de továbbra is próbálsz nyitott maradni.

Aztán megfogalmazod, tulajdonképpen mit is keresel. Néhány szerencsétlen találkozó után eldöntöd, miben tudsz rugalmas lenni és mi az, amiben nem ismersz tréfát. Elmész néhány rapidrandira, többet jársz el, esetleg a közeli barátaidnak is megemlíted, hogy jöhetne már egy kis zazazu. Végül valószínűleg regisztrálsz néhány randiappra.

A Tinderre tuti, mert bár mindenki azt meséli, hogy az csak szexpartnerkeresésre jó, legalább három házaspárt ismersz, akik ott ismerkedtek meg. A Bumble-re is, mert sok az IT-s, meg a jóképű külföldi, és a hölgyválasz kifejezetten szimpatikus opció. Később a Facebook saját társkeresőjére és a Badoora, meg még néhány ilyen-olyan appra is, hátha. Aztán húzogatsz jobbra balra rendületlenül, már a halas és gym rat fotókra is azt mondod, hát jól van, miközben a szerelem a markába röhög és csak azért is elkerül. De miért? (Miért? MIÉRT?!)

A szerelem valójában üzlet, csak nem így tekintesz rá

Abigail Blair, alias @softnegotiation, életvezetési és randitanácsadó legalábbis ezt mondja, és a kurzusain résztvevő több ezer nő szerint igaza van. És hogy mit is állít Abigail pontosan?

Meglátása szerint egy ideális kapcsolatban a nő szép, kívánatos és amellett, hogy elsősorban saját magával és a boldogulásával foglalkozik, természetesen luxuséletet él, amelyet a párja biztosít neki. A férfi pedig élvezi bájos kedvese társaságát, miközben magától értetődő módon gondoskodik arról, hogy neki leginkább csak léteznie kelljen. (Hogy ez modern feminizmus, vagy a patriarchátus reneszánsza, azt döntse el ki-ki maga…)

Ennek ellenére Abigailnek számos olyan tanácsa is van, amit érdemes lehet megfogadni, vagy legalább megfontolni. Azt javasolja például, hogy felejtsd el a vallatásszerű, adategyeztetésen alapuló ismerkedést akkor is, ha már nagyon eleged van az unalmas és repetitív módon visszatérő kérdésekből, helyzetekből.

Helyette csak add önmagad, legyél nyugodtan könnyed és szórakoztató – vagy komoly, attól függően, hogy épp miben vagy. Ugyanakkor tartsd mindig szem előtt, hogy nem mulatni jöttél, hanem a számodra ideális partnert keresed. Épp ezért, mondja Abigail, a randiappos profilodra tekints úgy, mintha egy harminc másodperces üzleti pitch lenne. Vagyis

legyen portréd és egész alakos fotód is, a filtereket pedig felejtsd el;
mutasd magad többféle élethelyzetben és használj friss képeket;
ne a bájaidat domborítsd ki, hanem a személyes értékeidet;
finoman jelezd, mit keresel, de ne az elvárásaidra, hanem az összképre fókuszálj;
merj más lenni, mert csak magadnak tartozol elszámolással.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Abigail Blair (@softnegotiation) által megosztott bejegyzés

Abigail emellett azt is javasolja a követőinek, hogy ne érjék be kevesebbel annál, mint amit megérdemelnek. Vagyis várják el, hogy egy férfi udvaroljon, értük menjen – vagy kifizesse a taxit –, megszervezze a randit, és még véletlenül se adják oda magukat túl könnyen.

Emellett, hangsúlyozza a randiguru, okos nőként törekedni kell arra is, hogy az energiazabáló lost case típusú potenciális partnereket tudatosan leépítsük már az elején. Azaz, ha valaki csak csetel, de nem hív el, ha nem veti fel néhány randi után, hogy a kapcsolat legyen hivatalos és monogám, ha nem posztol rólunk vagy mutatja be a barátait, akkor egyszerűen csak lépjünk tovább és használjuk ki a következő lehetőséget.

A férfiak kellemes nőket akarnak, nem okosat

Szeretnéd azt hinni, hogy ez a mondat kétszáz évvel ezelőttről származik? Én is. A valóság azonban az, hogy ez Lena Nguyen, a közel háromszáz ezer követővel bíró válóperes ügyvéd személyes véleménye a praxisában szerzett tapasztalatai alapján.

Az ügyvédnő által rendszeresen közzétett életvezetési tanácsok és peres tapasztalatok egyik általános tanulsága az, hogy mi nők – életkortól, iskolázottságtól és élethelyzettől függetlenül – hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni az árulkodó jeleket, és a család, a gyerekek, a nagyobb jó érdekében feláldozni önmagunkat. Ami nemcsak nekünk, hanem a környezetünkben élőknek, illetve a gyerekeinkek is rossz. De akkor mi a teendő?

Lena szerint legyünk tudatosak és amellett, hogy pontosan megfogalmazzuk önmagunk számára, hogy mi az, amit keresünk, folyamatosan legyünk résen. Azaz

vegyük észre a gyanús mondatokat. Az ügyvédnő figyelmeztet: a figyelem nem feltétlenül szeretet, lehet, hogy csak manipuláció. Mint mondja, gyakori, hogy a harmincas férfiak a húszas éveik elején járó fiatal nőkre „vadásznak” és közben olyanokat mondanak, hogy „olyan érett a korához képest”, miközben ez szabad fordításban csak annyit jelent: „Fiatal még, találhatna jobbat is, csak ezt még nem tudja.”
kerüljük a „jó embereket”. Lena szerint azok a férfiak, akiket csúnyán megcsaltak, eldobtak, rendszeresen átvágnak, vagy akik szinte szentként élnek, a legveszélyesebbek, ezért kerülendők. Mint mondja, elsősorban azért, mert mindenkinek vannak hibái és tökéletlenségei, ahogy az életében keletkező nehézségekért való felelőssége is. Az a férfi, aki ezt felvállalja, transzparens, önreflexív, kis szerencsével érzelmileg is érett. Az azonban, aki ezt elrejti, vagy önismereti deficittel rendelkezik, vagy – ami még rosszabb – szándékosan manipulál, hogy valamit elrejtsen előlünk.
nézzük meg az első randit és higgyük el, hogy az a valóság. Van az a mondás, hogy ha valaki megmutatja neked, milyen ember, akkor a legokosabb, amit tehetsz, az, hogy elhiszed neki. Ezzel Lena is egyetért és hangsúlyozza, aki coffee date-re hív, azt nyugodtan engedd továbbmenni. Mint mondja, ennek nem az az oka, hogy a kávézás csóró dolog. Sokkal inkább az, hogy az első randi ma már valójában nem az ismerkedés tényéről szól – hiszen azt bárhol lehet –, hanem a meggyőzésről. Azaz a randiba fektetett energia, kreativitás, odafordulás azonnal megmutatja, hogy a másik tulajdonképpen milyen potenciális jövőt lát maga előtt velünk. Egy gyors kávé, egy gyors numera, egy könnyed kapcsolat… Ha nem ez a cél, egyszerűen csak ne érjük be vele.
ne felejtsük el, hogy a nők és a férfiak nem ugyanúgy működnek. Lena tapasztalatai azt mutatják, hogy a nők a szexualitást előbb-utóbb elkerülhetetlenül összekapcsolják az összetartozással, a férfiaknak azonban még csak kedvelniük sem feltétlenül kell a partnerüket ahhoz, hogy ne tudjanak betelni vele. Ezért arra inti követőit, hogy mindig azokra az apró gesztusokra fókuszáljanak, amik megmutatják, kedvesük milyen ember akkor, amikor nem akar valamit tőlük – vagy bárki mástól.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Lena Nguyen | Divorce Lawyer (@divorcelawyerlena) által megosztott bejegyzés

Az ügyvédnő emellett következetesen edukál arra, hogy nőként is védjük a határainkat, kommunikáljunk tisztán és biztosítsuk a jövőnket szerződéssel házasságkötés esetén is. Emellett azt is hangsúlyozza, hogy a ma asszonyainak felelőssége van a jövő lányainak boldogságában is.

Mint mondja, ideje felhagynunk azzal, hogy a lányainknak azt tanítjuk, hogy a fiúk, ha meghúzzák a hajukat, valójában csak érdeklődnek, mert ezzel arra tanítjuk őket, hogy tolerálják a bántalmazást és hogy a bántás, a testhatárok megsértése valójában lehet szerelem. Csakhogy nem lehet – és ez az, amit meg kellene tanítanunk.

A nulladik randi elv

Az ismerkedés egyik legnagyobb rákfenéje – az állandó szorongáson túl, hogy találkozol a 21. századi magyar Ted Bundyval, vagy elkapsz valamit rákfenét, amitől sose szabadulsz –, hogy rettentően sok időt és energiát vesz igénybe. Az újabb és újabb csalódások pedig könnyen vezetnek kiégéshez.

De nem akkor, ha Christina Wallace metódusát követed! Az író és business szakértő Christina ugyanis azt mondja, hogy nem sok különbség van a marketingcélú piacelemzés és a párkeresés között: a legfontosabb, hogy megtaláljuk a saját piacunkat és jól mérjük fel a client avatarunkat, azaz azokat a potenciális hímeket, akikkel jól kijöhetünk. Mint mondja, esetében ez a felismerés egy aktív katasztrófákkal és csalódást keltő élményekkel teli időszak utáni tudatos randistop során jött el.

Akkor ugyanis rájött, hogy a probléma megoldásához azt kell tennie, amit az üzleti életben is Azaz

fel kell ismernie a tényleges elvárásai és a keresési preferenciái közötti lényeges különbségeket. Például hogy olyan embert keres, aki okos, vicces, kedves, társadalmilag aktív, de azonnal kukázza a jelöltet, ha nem elég magas, 12 metrómegállónyi távolságnál messzebb lakik, vagy fürdőszobai szelfit posztol.
lead-minősítési eljárásra van szüksége. Azaz kidolgozott egy eljárást, melynek segítségével a nagy merítésből kiválaszthatja a valóban esélyes jelölteket. Ehhez három elvárást határozott meg: a potenciális férfi alkalmazzon teljes és nyelvtanilag helyes mondatokat; az üzenete kapcsolódjon valahogy a saját profiljához, hogy tudja, az illető nem copy-paste üzenetekkel bombázza a nőket; az üzenet ne legyen szexuális tartalmú és nélkülözze az utalásokat is. (Ezt egyébként 210 match-ből csak 13.8% tudta megugrani.)
kidolgozta a zéró randi módszert, mely tulajdonképpen az első randi teljes koncepciójának elvetését célozza. Célja, hogy a felek a lehető leggyorsabban találkozzanak személyesen legfeljebb egy órára és egyetlen italra, hogy közösen keressenek választ egyetlen kérdésre: szívesen vacsoráznának-e együtt?

Mint mondja, erre azért van szükség, mert a randizás során általában nem a megfelelő kérdésekre fókuszálunk az egyes lépések során. Hiszen az első randin nem az a kérdés, el tudjuk-e képzelni, hogy a másikkal éljük le az egész életünket, akarunk-e neki gyerekeket szülni és vásárolnánk-e közös sírhelyet, hanem az, hogy érdekes-e a másik ember annyira, hogy három teljes órát el akarjunk tölteni a társaságában.

Christina arra is rámutat, hogy a módszere lehetőséget adott neki arra, hogy megnézze, az általa érdekesnek talált férfiak miként reagálnak az out-of-the box megoldásokra, azaz arra, ha nőként ő kezdeményezi a randit. (A meghívásra tizenöten válaszoltak, végül hatukkal sor is került a nulladik típusú találkozásra.)

Elmondása alapján az első találkozás kellemes volt ugyan, de pontosan két perc múlva úgy érezte, szerencséje van, hogy az illetővel nem kell együtt töltenie egy egész estét. A második randin azonban megismerkedett valakivel, aki még annál is sokkal jobb volt, mint amilyennek remélte – és azóta is együtt vannak, néhány közös szobanövény és két csemete „birtokában”.

Christina persze nem állítja, hogy mindenki ilyen könnyen szerelemre talál és azzal se hiteget, hogy a randizás a világ legegyszerűbb dolga. Azt viszont fontosnak tartja, hogy legalább önmagunkkal legyünk őszinték, amikor partnert keresünk – és a lehető leggyorsabban tereljük a beszélgetést az offline találkozóra, hogy kiderüljön, működik-e a kémia és van-e még miről beszélni.

Fotó: Getty Images

Olvass tovább