A mondás, miszerint a kutya az ember legjobb barátja, évszádok óta ismert, mégis, mintha csak néhány éve kezdtünk volna mi emberek valóban ehhez mérten viszonyulni a kutyákhoz. A kutyatartás gyakorlatilag egészen a közelmúltig abban merült ki, hogy – jobb esetben – kielégítjük a kutyák legalapvetőbb biológiai szükségleteit, cserébe pedig különböző dolgokat várunk el tőlük: védelmet, munkavégzést, vadászatot.
Ma már tudjuk, hogy a felelős állattartás ennél jóval többet jelent, ennek ellenére Magyarországon még mindig rengeteg kutyának kell méltatlan, bántalmazó körülmények között élnie. Miközben európai összehasonlítások szerint is kiemelkedően sok (becslések szerint körülbelül 3 millió) kutya él hazánkban, ez a magas szám nem pusztán a magyarok kutyaszeretetét tükrözi. Olyan súlyos problémák is húzódnak mögötte, mint a túlszaporítás, ami miatt rengeteg – valószínűleg több százezer – gazdátlan kutya kóborol az utcán vagy várja a gazdáját gyeptelepeken.
És nem csak az otthontalan kutyák járnak rosszul: ahogyan Ipacs Dóra, a Mindenki Fogadjon Örökbe egy Kiskutyát Alapítvány önkéntese rámutat, még mindig sok kutyát tartanak láncon – olyannyira, hogy a gyeptelepeken több olyan állattal is találkoztak, akinek a nyakába belenőtt a kölyökkora óta ráagattott lánc. „Nagyon sok gazdátlanná vált kutya tart, vagy akár kifejezetten retteg az emberektől – túlnyomórészt férfiaktól, mivel jellemzően ők bántották őket” – teszi hozzá Ipacs.
A MFÖEK ideiglenes örökbefogadó koordinátora szerint vidéken (de gyakran még a fővárosban is) funkcionális „eszközként” tekintenek a kutyákra: a ház őrzésére használják, és ha elkóborolnak vagy elpusztulnak, hát szereznek másikat. „Sok ember szemében a kutya még mindig csak fogyóeszköz. Gyakran látjuk, hogy ha egy kutyatartó elveszíti az állatot, nem igazán keresi – esetleg kiírja Facebookra, hogy eltűnt, de sokan még erre sem veszik a fáradtságot. A legtöbb vidéki településen az ivartalanítás gyakorlatilag ismeretlen fogalom, így van is bőven felesleges szaporulat, ami biztosítja az utánpótlást…”
Gentle parenting a négylábúaknak is
Az állatvédők és állatokkal foglalkozó szakemberek mindezzel szemben a kutyára családtagként tekintenek – és így is viszonyulnak hozzájuk. Ahogyan Ipacs fogalmaz, jól orientálhat minket, ha arra gondolunk, hogy egy kutya a kognitív képességeit tekintve körülbelül egy 2-3 éves gyerek szintjén van.
A párhuzam alapját egyébként az etológiai kutatások eredményei adják, melyek szerint a kutyák is képesek megérteni és megkülönböztetni néhány tucat szót, tekintetükkel követni vizuális jeleket, van mennyiségfogalmuk és képesek egyszerű logikai problémák megoldására. Persze az összehasonlítás talán radikálisnak tűnhet, és valóban kicsit leegyszerűsítő is, de a hangsúly nem is igazán a képességeken, hanem a mi viszonyulásunkon van.
„Kicsit talán a gentle parenting elveit érdemes átültetni a kutyatartásba is. Mindez persze nem azt jelenti – ahogyan ideális esetben a gyerekeknél sem – hogy mindent megengedünk a kutyának, inkább az a fontos, hogy a kapcsolódáson keresztül dolgozzunk az állatokkal. Ehhez persze nagyon fontos, hogy először képesek legyünk értelmezni a szükségleteiket és felismerni a kommunikációs jelzéseiket” – magyarázza Ipacs.
A kutyatartásban a kapcsolódás is fontos szempont lett
A MFÖEK munkatársa szerint sokan még mindig nem is tudják, hányféle módon jeleznek nekünk a kutyák: a farok magassága, a test feszessége, a fülek pozíciója vagy éppen a szemfehérje is fontos dolgokat üzen. Ha ezeket megtanuljuk „olvasni”, azzal nemcsak a kutya szükségleteit elégíthetjük ki jobban, de a kapcsolatunkat is elmélyíthetjük vele. Kicsit mint amikor megtanuljuk megkülönböztetni az újszülöttünk sírási mintázatait, vagy amikor jelbeszéddel próbáljuk jobban megérteni a pár hónapos babákat.
A gyerekneveléssel való párhuzam annyira nem idegen, hogy a közelmúltban több kutatás is született a témában. Egy magyar tanulmányban például a gyerekek és kutyák gondozását hasonlították össze, és azt találták, hogy sok nő számára a kutyáról való gondoskodás hasonló érzelmi élményt jelent, mint a gyereknevelés (bár természetesen vannak markáns különbségek is). A kutatásban 28 női kutyatulajdonossal végeztek interjút, akik felének 14 év alatti gyereke is volt. Mindkét csoport egyértelműen úgy beszélt a kutyáikról, mint társakról, akik egyúttal érzelmi támogatás és öröm forrását is jelentik számukra. Azok a nők, akiknek nem volt gyerekük, kifejezetten kiemelték, hogy a kutyájuk központi szerepet játszik mindennapjaikban, és erősen strukturálja is az életüket.
És bár természetesen a kutyatulajdonosok egyértelműen képesek különbséget tenni a kutya és a gyerek gondozása között, sokan számolnak be róla, hogy a kutyájuk is szülői érzelmeket és viselkedésmintákat vált ki belőlük. Sőt, sok kutyatartó kiemelte, hogy a kutya nemcsak igényli a gondoskodást, de „vissza is adja”: egy betegség vagy nehéz érzelmi időszak közepette sok állattartó érzi úgy, hogy támogatást meríthet a kutyájából. A kutya tehát nem „gyerekpótlékként” van jelen, sokkal inkább az látszik, hogy az elmúlt években sokkal gazdagabb jelentéssel töltődött fel a kutyatartás és modern életünkben a kutyánkkal is valódi, mély kapcsolódást tudunk megélni.
Ipacs Dóra hozzáteszi, gyakran már messziről látni, ha egy kutyatartó és egy kutya között megvan ez a kapcsolódás: jó esetben a kutya és az gazdája folyamatosan reagálnak egymásra, szinte láthatatlan kapocs köti össze őket. Ennek persze előfeltétele, hogy valóban hajlandóak legyünk foglalkozni a kutyánkkal.
Kutyaterápia és fajtaspecifikus tréning
A modern kutyatartásban nemcsak a kapcsolódásunk minősége, de általában véve a kutyák érzelmi szükségletei is fontosabb szerepet kaptak. Felismertük például, hogy a menhelyekről örökbefogadott állatok gyakran súlyos, kezelést igénylő traumákkal érkeznek: ahogyan Ipacs is hangsúlyozza, ez nem azt jelenti, hogy végletekig antropomorfizálva az állatokat többéves pszichoanalízisre küldjük őket, de a viselkedésterápia valóban fontos és hasznos eszköz lehet. „Gyakran látjuk, hogy egy kutya szorong, túlpörög vagy nem tudja megfelelően kezelni az agressziót. Fontos különbség azonban a kutyák és az emberek terápiája között, hogy az ő viselkedésüket közösen kell formálnunk. Az nem fog működni, hogy ‘beadjuk ‘ a kutyát a terápiára, aztán gyógyultan hazavisszük, hiszen ők mindig ránk reagálnak, és változást is a saját viselkedésünk változtatásával tudunk elérni.”
Az önkéntes szerint az is nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az adott kutyafajta igényeivel. Bizonyos kutyák szinte beleőrülnek, ha nem mozoghatnak vagy nem végezhetnek valami olyan feladatot, ahová be tudják csatornázni az ösztöneiket. Ugyanígy fontos, hogy nem minden kutya adható gyerekek mellé, és nem mindegyik passzol egy adott gazdijelölt életmódjához – ezeket a szempontokat az örökbeadásnál mindig figyelembe veszik.
Az egyik gyakran felmerülő kérdés például, hogy mennyi időt tud valaki együtt tölteni a kutyával. A kutyák is társas lények, az emberek mellett érzik jól magukat, vagyis a felelős kutyatartásnak az is része, hogy nem hagyjuk mindennap hosszú órákra, akár teljes napokra magára az állatot. És az idő mellett persze a pénz is fontos kérdés. Tény, hogy az állatorvosi költségek rendkívül magasra tudnak rúgni, de a kutyával együtt az egészségügyi költségeket is vállaljuk. „Borzasztóan nehéz kérdés ez, mi is rengeteg kutyát látunk oltások nélkül, kezeletlen bőrbetegségekkel, daganatokkal. A gazdák nagyon gyakran nem rosszindulatból vagy hanyagságból nem viszik orvoshoz ezeket az állatokat, hanem azért, mert nem tudják megfizetni az ellátásukat.”
Felmerülhet a kérdés, hogyan lehetne ezeket a kötelezettségeket központilag is jobban számonkérni a gazdákon – ezekre találták ki a „kutyajogsi” modelleket. Nagy kérdés azonban, hogyan tud ez hatékonyan működni a gyakorlatban, hiszen így is rengeteg gazdátlan kutya él Magyarországon, a tartásuk szigorúbb ellenőrzése pedig – bármennyire is indokolt lenne – rövid távon olyan súlyos elhelyezési problémákat okozhatna, amire egyelőre nincs megoldásunk.
Így egyelőre marad a szemléletváltás, és a felismerés, hogy a kutyatartás nem merül ki annyiban, hogy leteszünk egy vízzel teli tálat a földre.
A cikk a Mindenki Fogadjon Örökbe egy Kiskutyát alapítvánnyal együttműködésben készült.
Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
