Mi az a cum-sharking?
A sharking, vagyis cápázás kifejezés többféle szexuális zaklatás elnevezése lehet, melyek jellemzően Japánból származnak. Ezek közé tartozik a nők blúzának erőszakos felrántása, ezáltal a mellek fedetlenségének feltárása, a szoknya fellibbentése vagy a nadrág lerántása és a fehérnemű láthatóvá tétele, illetve az aktuális „trend”, a cum-sharking is.
Ez utóbbi a nyilvános helyen való maszturbáció és áldozat testére való élvezés, vagy az ejakulátum ruhán, arcon, hajon való elhelyezése is. A cselekmény minden esetben megsérti az áldozat testi és szexuális autonómiáját. Egyes felvételeken a megalázás, a sokkolás és a közönség előtti felmutatás is az elkövetői viselkedés részének tűnik: az áldozatról a beleegyezése nélkül készül szexuális tartalom.
Az egész a kontrollról szól
A cum-sharking során az elkövető úgy von be eszközként egy ártatlan járókelőt a saját szexuális izgalmába, hogy közben akár fel is mentheti magát az alól, hogy bárkit bántott volna.
A „nem értem hozzá”, „nem történt erőszak” gondolata egyfajta kognitív kibúvót jelenthet az elkövető számára, miközben a másik ember szexuális autonómiáját egyértelműen megsérti. Sőt, éppen a másik beleegyezésének hiánya és kiszolgáltatottsága válhat az izgalom részévé – mutat rá az elkövetők belső működésének mintázataira Sagáth Zita szexuálpszichológus.
Sagáth Zita szexuálpszichológus
Mint mondja, a nyilvános tér és az esetről készült videó megosztása csak tovább fokozza az izgalmat és adrenalint, az áldozat reakciója, a lebukás kockázata, illetve az, hogy a felvételt később mások is megnézik, pedig gyakran ugyancsak része az élménynek.
„A munkám során azt tapasztalom, hogy az ilyen jellegű szexuális viselkedésekkel jelentkező klienseknél előfordul érzelmi éretlenség, infantilis működésmód, és nem ritka, hogy maguk is elmosódott családi határok között nőttek fel. A viselkedés idővel addiktív, a mindennapokba beépülő mintázattá válhat. A titkos szexualitás egyes esetekben az autonómia, a szabadság és a kontroll megélésének terévé válhat. Emögött a konkrét bántalmazó viselkedés mögött ugyanakkor más motivációk is állhatnak: dominancia vagy a megalázás igénye, exhibicionisztikus elem, a tilosban járás izgalma, illetve a másik ember sokkolásának vágya”– magyarázza Sagáth Zita szexuálpszichológus.
Az internet felerősíti a jelenséget
A szexuálpszichológus véleménye szerint a cum-sharking terjedésének hátterében látni érdemes a kapcsolati hálózatok működésében és az internethasználatban bekövetkező jelentős változásokat is.
„Ahogy szinte minden témára létezik Facebook-csoport, úgy a legszűkebb szexuális érdeklődések köré is pillanatok alatt közösség szerveződhet. Ezáltal egy korábban elszigetelt viselkedésforma is láthatóvá és utánozhatóvá válhat, a közösség reakciói pedig folyamatos megerősítést adhatnak” – ismerteti a szakember.
Sagáth Zita szerint kialakulhat egyfajta csoportos normalizáció is: egy olyan közegben, ahol mások is hasonlóan viselkednek, és ezt kölcsönösen megerősítik, a korábban szélsőségesnek vagy elfogadhatatlannak tűnő viselkedés fokozatosan normalizálódhat.
„A megtekintések, lájkok, kommentek és a közösségen belüli elismerés pozitív megerősítésként működhetnek, akár versengést is elindíthatnak. Ki mer messzebbre menni, nagyobb kockázatot vállalni vagy még szélsőségesebb tartalmat létrehozni? Ez pedig messzire vihet” – mutat rá.
Ha az áldozat elmeséli a történteket, higgyünk neki
A szakember hangsúlyozza: ha valaki áldozatként megosztja velünk a történetét, higgyünk neki, ne bagatellizáljuk az élményét, és ne kérjük számon, miért nem reagált másképp. „Az áldozatok sokszor maguk is keresik, mit tehettek volna. Ne erősítsük az önhibáztatást, inkább kérdezzük meg, mire van szükségük, és miben segíthetünk!” – magyarázza Sagáth Zita.
Ha magunk válunk áldozattá, először a biztonságunkra figyeljünk!
Távolodjunk el az elkövetőtől, és kérjünk segítséget a közelben lévőktől, a biztonsági személyzettől vagy a rendőrségtől.„Nincs »helyes« reakció. Van, aki kiabál vagy segítséget kér, más lefagy, összezavarodik, esetleg csak később fogja fel, mi történt. Ezek automatikus stresszreakciók lehetnek, ezért az áldozatnak nem szabad magát hibáztatnia azért, mert nem reagált vagy »nem csinált semmit«.”
Egy ilyen bántalmazás hatása egyénenként eltérő: szorongás, szégyen, undor, düh vagy a biztonságérzet megrendülése is jelentkezhet. A feldolgozás fontos része lehet annak a kontrollnak a visszaszerzése, amelyet az elkövető elvett: a jogot ahhoz, hogy az áldozat dönthessen a saját testéről és arról, milyen szexuális helyzetnek válik a részévé.
„Sokat jelenthet a támogató közeg. Tartós vagy megterhelő tünetek esetén érdemes szakemberhez fordulni; a traumafókuszú módszerek, például az EMDR-terápia is segíthetnek a feldolgozásban” – teszi hozzá.
Érzelmileg erőszak, jogilag szeméremsértés
A szeméremsértésnek három formáját különbözteti meg a törvény attól függően, mit tesz az elkövető, milyen céllal és kivel szemben.
„Az első eset, amikor valaki a nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése érdekében más előtt szeméremsértő módon mutogatja magát. Ide tartozhat például a nemi szerv mutogatása vagy a nyilvános önkielégítés. Elég, ha fennáll annak a lehetősége, hogy legalább egy ember észlelje a cselekményt. Ez három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető” – magyarázza dr. Vágvölgyi Ágnes ügyvéd.
Dr. Vágvölgyi Ágnes ügyvéd
Súlyosabb a megítélés, ha a tizennyolc évnél idősebb elkövető tizennégy év alatti személy előtt, szexuális céllal tanúsít szeméremsértő magatartást. Ilyenkor – ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg – a büntetés akár öt év szabadságvesztés is lehet.
A harmadik esetben nem a nemi vágy kielégítése a cél: az számít, hogy a magatartás sérti-e az áldozat emberi méltóságát anélkül, hogy súlyosabb bűncselekménynek minősülne.
„A körülményektől függően ilyen lehet például a mell vagy a fenék megfogása, illetve a közlekedési eszközön történő dörgölőzés. De ide tartozik az áldozat megijesztésére vagy megalázására irányuló, szeméremsértő mutogatás is. Ez két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető” – teszi hozzá az ügyvéd.
Csak ez a harmadik forma kötött magánindítványhoz: a sértettnek a tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül jeleznie kell, hogy kéri az elkövető felelősségre vonását.
Az első két esetben azonban a hatóság enélkül is eljárhat, hiszen az eljárás alapja nemcsak az áldozat feljelentése, hanem a szemtanú(k) beszámolója is lehet. A büntethetőség főszabály szerint legalább öt év alatt évül el, a felnőtt által tizennégy év alatti sértett sérelmére elkövetett második eset azonban nem évül el.
Szemtanúk nélkül is tehetünk feljelentést
A pontos jogi minősítés mindig a körülményektől függ: egy rövid érintés más megítélés alá eshet, mint a szándékos, szexuális célú vagy az emberi méltóságot sértő magatartás. Ha azonban felmerül egy bűncselekmény gyanúja, kérhetünk rendőri segítséget és feljelentést tehetünk. Azonnali intézkedést igénylő helyzetben a 112 hívható, később pedig személyesen, írásban vagy elektronikus úton is fordulhatunk a hatósághoz.
„A szexuális erőszak és zaklatás különböző formáinál jelentős a látencia, mert az áldozatok sokszor félnek segítséget kérni vagy rendőrséghez fordulni. Pedig minél hamarabb történik meg a bejelentés, annál nagyobb az esély arra, hogy a rendőrség kamerafelvételt szerezzen be, tanúkat találjon, vagy más bizonyítékot rögzítsen” – hangsúlyozza dr. Vágvölgyi Ágnes.
Ha biztonságosan megtehetjük, érdemes megfigyelni az elkövető külsejét, ruházatát és távozásának irányát, valamint feljegyezni az eset pontos helyét és idejét. Segíthet az elkövetőről vagy a történtekről készült fotó vagy videó, illetve a közelben tartózkodó tanúk nevének és elérhetőségének elkérése is. Tömegközlekedési eszközön, üzletben vagy bevásárlóközpontban célszerű mielőbb jelezni, hogy szükség lehet a kamerafelvételek megőrzésére.
„A feljelentésnek azonban nem feltétele, hogy legyen tanú vagy felvétel. Akkor is a hatósághoz fordulhatunk, ha rajtunk kívül senki nem látta a történteket” – teszi hozzá az ügyvéd és hozzáteszi, hogy a sértett kérheti személyes és kapcsolattartási adatainak zárt kezelését, így azok nem kerülnek az elkövető vagy a védője által megismerhető iratokba.
Az eljárás során arra is vannak jogi és technikai lehetőségek, hogy az áldozatnak lehetőleg ne kelljen közvetlenül találkoznia az elkövetővel; ennek részleteiről érdemes már az első meghallgatáskor tájékoztatást kérni.
Jogi képviselő közreműködése nem kötelező, de sokat segíthet a sértett jogainak érvényesítésében és abban, hogy ne egyedül kelljen végigmennie az eljáráson.
„Ha valakit megpróbálnak lebeszélni a feljelentésről arra hivatkozva, hogy »úgysem lehet mit tenni«, kérhet ügyvédi segítséget, de ragaszkodhat ahhoz is, hogy a bejelentését hivatalosan rögzítsék” – mondja az ügyvédnő.
Nem az áldozatnak kell szégyenkeznie
A cum-sharking elkövetője nem egyszerűen megbotránkoztat valakit: a beleegyezése nélkül teszi őt a saját szexuális cselekményének, gyakran pedig egy nyilvánosan terjesztett felvételnek is a szereplőjévé. Vagyis attól függetlenül, hogy az elkövető az áldozatot fizikailag megértinti-e, megsérti annak testi és szexuális autonómiáját.
A történtekért épp ezért kizárólag az elkövető felelős. Nem az áldozat ruhája, viselkedése vagy reakciója vezetett a bántalmazáshoz, és nem az ő feladata szégyenkezni miatta. Az viszont mindannyiunk felelőssége, hogyan reagálunk: elfordítjuk-e a fejünket, továbbadjuk-e a felvételt, esetleg az áldozat mellé állunk, és egyértelművé tesszük, hogy a beleegyezés hiánya nem izgalmas tartalom, hanem határsértés.
Fotó: az alanyok sajátja
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
