10 éven át zaklatta egy kukkoló szatír, mire kiderült, ki a tettes

2022. június 26. |

Tíz éven át élt azzal a tudattal, hogy bármikor kaphat egy obszcén csomagot a kukkolójától. A tettes kiléte mindenkit megdöbbentett.

1996-ban, épp azelőtt, hogy a gimnáziumot kezdtem volna, megnéztem a postaládát, és egy csomagot találtam benne, amit az én nevemre címeztek. Kíváncsian bontottam ki a nagy papírborítékot, és azt gondoltam, hogy arról kapok értesítést, felvettek-e a szurkolócsapatba, ahol előtte héten voltam meghallgatáson. Ehelyett – 13 évesen – egy tucat pornográf rajzot tartalmazó lappal kellett szembesülnöm. Semmi levél vagy a feladó címe, fogalmam sem volt, ki küldhetett nekem ilyen sokkoló ajándékot és miért. Elmeháborodott zaklató egyszeri akciójának próbáltam betudni. 

zaklato-kukkolo-mostohaapa-bunugy

Egy évtizedig titkokban maradt a zaklató

A következő tíz év viszont azt bizonyította, hogy nem egyszeri incidensről volt szó. Végig a gimnázium és főiskola alatt a furcsa, szexuális tartalmú zaklatólevelek folyamatosan érkeztek. Több alkalommal kaptam pornográf anyagokat tartalmazó csomagokat, néha vörös tintával írt szerelmes üzenetek társaságában. Az e-mail fiókomat is feltörték. A barátaimnak továbbították az intim tartalmú leveleim másolatát, amit a vőlegényemnek írtam. Valaki regisztrált a Victoria’s Secret katalógusára és szexjátékot küldött csomagban. És időnként el-eltűnt a személyes naplóm, néha pedig az alsóneműim. Nehéz volt azonban megmondanom, hogy egyszerűen csak elveszett mosás közben, vagy valaki – ugyanaz a valaki, aki a figyelmével kéretlenül kitüntetett – valahogy bejutott az otthonomba és elvitte. Kezdtem úgy érezni magam, megőrültem.

Végül 2005-ben, miután lediplomáztam és nagyjából egy évvel az esküvőm után, a véletlenek sorozatának köszönhetően kiderült az igazság. A személy, aki évekig kukkolt, a mostohaapám volt. Kettős életet élt. Mindenkinek a buzgó, templomba járó arcát mutatta, valójában hazug, házasságtörő szexuális ragadozó volt. 

Mikor éveken át a zavarba ejtő csomagokat kaptam, megijedtem, és azonnal hozzá és az édesanyámhoz szaladtam. Valószínűleg ez volt a célja.

Végül a saját titkárnője volt az, aki a rendőrséghez fordult, miután rájött, hogy ő küldte nekem a szexjátékot postán. Ekkor pattant ki az egész ügy. 

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a mostohaapámat egy másik államban már számos bűncselekményért megbüntették. Betörésért, zaklatásért, gyermekpornográfia birtoklásáért és sikkasztásért – hiteltanácsadó volt – is elítélték. Azt is bevallotta ezután anyámnak, hogy házasságuk 13 éve alatt rendszeresen látogatott prostituáltakat is.

Miután letartóztatták, ám még a bírósági tárgyalás előtt, amíg szabadlábon volt, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy már nincs vesztenivalója, éjjel háromkor bekopogott a bejárati ajtómon és azzal vádolt, hogy az egész az én hibám. Aztán az anyám házához ment és előadott egy veszélytelen (ám nagyon véres) öngyilkossági kísérletet a fürdőszobában. Két évig húzódott a bírósági tárgyalás, amelynek a végén 20 év börtönre ítélték. 

Hova tűntek a jó barátok?

A barátaink a hosszan elhúzódó dráma alatt elfordultak tőlünk. Nem hibáztatom őket, nagyon nehéz lehetett nézni is a zűrzavart, hát még részt venni benne. Huszonévesen ki akarna részese lenni valaki más, szexuális jellegű családi problémáinak? Ugyanakkor a támogatás hiánya és az, hogy egyedül maradtunk ezzel, még fájdalmasabbá tette az egészet. Miután szinte minden barátunk eltűnt, megtanultam hallgatni az életemnek erről a nagyjából 14 éven át tartó fejezetéről, és csak nagyon ritkán hoztam elő. Még sokkal felnőttebb felnőttek társaságában sem beszéltem róla, ez nem az a téma, amiről sztorizgatunk a kerti sütögetés közben. Képzeljük csak el, milyen arcot vágnának, ha azt mondanám, mikor a család kerül szóba: „és arról meséltem már, mikor a mostohaapám egy dildót küldött nekem postán?” Valószínűleg megfagyna a levegő.

Csak nemrég döntöttem el, hogy a nyilvánosság előtt is beszélek arról, amit átéltem. Úgy gondoltam, a történetem másoknak is segíthet, akiket egy olyan családtagjuk bántott, akiben megbíztak. Mivel nagy rajongója voltam a Criminal című bűnügyi podcastnek, megkeresetem a készítőit, érdekli-e őket egy olyan bizarr ügy is, mint az enyém. A válaszuk egy gyors és empatikus igen volt. Még mielőtt észbe kaphattam volna, a stúdióban öntöttem ki a szívem Phoebe Judge műsorvezetőnek, néhány héttel később pedig bárki meghallgathatta a zaklatásom történetét. 

Felszabadító vallomás

Kétségek gyötörtek. Vajon mibe kevertem saját magam azzal, hogy egy ilyen személyes történetet az egész világnak elmeséltem? Féltem az új barátaim reakciójától, aggódtam, hogy kitaszítottá válok a furcsa, szégyenletes szexuális jellegű családi ügy után. A legnagyobb meglepetésemre a történetem elmesélése a legfelemelőbb, gyógyító élmény volt. Amióta elmeséltem, a barátok és idegenek is bíztatnak, támogató csoportokat ajánlanak, ami addig hiányzott az életemből. Egy családtagom is felhívott és bocsánatot kért, amiért elhúzódott tőlem a trauma idején. Mélyen gyógyító beszélgetés volt, amit évekkel korábban meg kellett volna tennünk. 

Mindenhonnan kaptam leveleket nőktől, akik elmesélték hasonló élményüket zaklató szatírokkal, kukkolókkal. Volt, aki még a telefonszámát is megadta, ha beszélni szeretnék valakivel, aki ugyanazon ment keresztül, mint én. Mindenki a bátorságomat dicsérte, amiért ki mertem álln, és elmeséltem az igazságot. Az egyik legjobb barátom azt mondta, sírt, amikor hallgatta a podcastet. Már rengeteg könnyet elsírtam az évek során én is, de még soha senki más nem sírt értem az édesanyámon és a férjemen kívül. 

Az, hogy kiálltam a nyilvánosság elé, azt is jelentette, hogy végre az erő hangján szólalhattam meg, nem az áldozatén.

Áldozatként elvesztettem az önrendelkezésemet. Az évek alatt, míg a mostohaapám zaklatott, nem tudtam megmondani, hova vezet az egész vérfagyasztó történet. Már rég a büntetését töltötte, ám még mindig nem tudtam más szerepet elképzelni, mint a nőét, aki tartsa csukva a száját és felejtsen. De a beszélgetés óta érzem, hogy ura vagyok a saját történetemnek, míg a rosszfiú a börtönben bűnhődik

Már látom, milyen felszabadító az igazság, eltűnt a szégyen és elszigeteltség, ami belengte a múltamat. Ma már tudom, hogy a szégyen nem az enyém, nem nekem kell elviselnem, ám ehhez kellett az a sok ember, aki megmutatta ezt nekem.

Forrás: Washington Post Fotó: Instagram

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

„A metaverzumnak a valódi világ kiterjesztésének, nem pedig a helyettesítésének kéne lennie” – nőként formálja a web3 jövőjét Tábor Andrea bitcoin

„A metaverzumnak a valódi világ kiterjesztésének, nem pedig a helyettesítésének kéne lennie” – nőként formálja a web3 jövőjét Tábor Andrea