A catcalling-ügy virálissá vált: három felületen 24 óra alatt összesen több mint egymillió megtekintést generált. A BRFK azóta közleményben tudatta, hogy megvizsgálták a rendelkezésre álló adatokat, és a megnevezett férfiak nem a rendőrség kötelékében teljesítettek szolgálatot. Mi történt azóta?
Amit tudunk a Keletiben történtekről
Molnár Emma és barátnője esti időpontban, nyolcórás utazás után érkeztek a Keleti pályaudvarra. A hölgyek elmondásuk alapján négy egyenruhás, általuk rendőrként azonosított férfi mellett haladtak el, akik a nőt bántó, megalázó, helyenként szexuális felhangú megjegyzésekkel illették. A videó ezt követően, az utcán készült, majd hétfőn este került ki Emazon közösségi oldalaira.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A kommentmező mind az Instagramon, mind a Tiktokon és a Facebook-on azonnal robbant: áldozathibáztató, védelmező, rendőrgyalázó és „örülj neki, jól jönne ez még húsz év múlva” típusú megjegyzések váltották egymást. Sokan kifogásolták Emma korábbi társadalomkritikus, önironikus tartalmait is, mondván, ha valaki a magamutogatásból él, a teste se nem szent, se nem templom, ez „benne van a buliban”.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A nagy társadalmi visszhangot kiváltott esetet a Budapesti Rendőr Főkapitányság a kedd délután kiadott közleménye szerint gyorsított eljárásban vizsgálta, melynek keretében visszanézték a térfigyelő kamerák felvételeit. Ellenőrizték a rádióforgalmazásokat is, mely eredmények alapján jelezték, hogy a megnevezett férfiak nem rendőrök voltak és nem rendőrségi egyenruhát viseltek.
Molnár Emma megkeresésemre elmondta, a sajtóközlemény meglepte, mert a kérdéses férfiak egyértelműen egyenruhát viseltek. Ezért döntött úgy, hogy ő maga is kapcsolatba lép a BRFK Kommunikációs Osztályával és kéri a felvételek megtekintésének lehetőségét.
„Nem célom a rendőrség lejáratása és a rendőrség, illetve az állampolgárok közötti feszültségek szítása. Amennyiben hitelt érdemlően kiderül, hogy a négy, számunkra rendőrnek látszó férfi nem a rendőrség dolgozója, felelősséget vállalok az általam közreadott tartalomért és nyilvánosan kérek bocsánatot. Megkeresésemre ez idáig nem érkezett válasz” – mondta.
Időközben a Magyar Államvasutak Zrt. Kommunikációs Osztályával, valamint az egyes beszámolók szerint a MÁV Biztonsági Főigazgatóságának Keleti pályaudvari feladatait ellátó szerződéses partnerével is felvettük a kapcsolatot.
A biztonsági cég válaszát jelenleg is várjuk, a MÁV Kommunikációs Osztálya azonban tájékoztatott, hogy az esetben azonnali vizsgálatot rendeltek el, melynek eredményét annak lezárulta után a nyilvánosság elé tárják majd. Egyben jelezték, hogy a vasúttársaság minden sértő vagy méltatlan viselkedést elítél, emellett ebben a kérdésben zéró toleranciát alkalmaz mind a munkavállalóival, mind szerződött partnereivel szemben.
„A mosolyom ellenére az érzéseim validak”
Molnár Emma hosszabb ideje készít videókat, az utóbbi időben pedig elsősorban pikírt és humoros tartalmairól, a toxikus maszkulinitás hétköznapi jelenlétének feltárásáról ismert. Gyakran téma a magassága és a megjelenése is. Videóinak kommentszekciója kész társadalomkritika: a tárgyiasítás, a kéretlen szexuális közeledés és a sértő megjegyzések között bátorító és támogató üzenetek is akadnak.
Emma tehát hozzászokott ahhoz, hogy a magassága, a mellei, a kritikus nézőpontja, a „femináci” megnyilvánulásai miatt támadják, a hétfői eset azonban még neki is sok(k).
„A beszólások a mindennapjaim részét képezik és sokszor fordul elő, hogy megjegyzéseket tesznek a testemre. Ez gyakran kimerül annyiban, hogy ámuldoznak, milyen magas vagyok, vagy megjegyzik, hogy szép a dekoltázsom – és azt gondolják, hogy ez bók. De nem az” – vélekedik a tartalomgyártó, aki többnyire saját élményeit dolgozza fel az általa közreadott videókban.
A hétfői esetből is azért készített tartalmat, mert úgy érezte, hangot kell adnia annak, ami történt és nevén kell neveznie a jelenséget.
„Sokan támadtak, és azt kérdezték, hogy miért nem engedem el az ilyesmit a fülem mellett, vagy miért nem mentem oda, ha annyira zavart. Nem tudom, mennyire biztonságos megküzdési mód késő este nyíltan konfrontálódni egy négy férfiből álló csoporttal, miután azon szexuális tartalmú megjegyzéseket tesznek az emberre, de egyrészt le voltam sokkolva, másrészt el akartam kerülni a helyzetet, ha lehet” – meséli.
Később azonban rájött, hogy nem hagyhatja annyiban, hiszen ez a viselkedés helytelen, ezért nem szabad szó nélkül hagyni. Döntéséért azonban kapott hideget-meleget: vannak, akik szerint még élvezte is, azért mosolyog a felvételen.
„A videó vágása közben én is szembesültem vele, hogy mosolygok, miközben erről beszélek. Ez viszont egyáltalán nem azért volt, mert viccesnek találtam a történteket, hanem inkább egy kínos, feszültségből jövő mosoly volt. Alapból sem szeretek komoly dolgokról komolyan beszélni, és amikor nehéz vagy érzékeny témákról mesélek a saját tapasztalataim alapján, sokszor egyszerűen nem tudom kontrollálni az arcomat. Már így is rengetegszer megkaptam, hogy csak »vinnyogok és hisztizek«, amikor hasonló dolgokról beszéltem. Hogy ezt a mosolyt ki hogyan értelmezi, azzal nem tudok mit kezdeni. Nem akartam újravenni a videót, mert ez volt a valódi reakcióm, így sikerült elmondanom. Nem akartam megjátszani egy komolyabb arckifejezést csak azért, hogy mások számára komolyabbnak vagy hitelesebbnek tűnjön. Ez én vagyok, és ez volt őszinte” – mondja, de mint hozzáteszi, a kommentek olvasását abbahagyta.
Ennek több oka is van: egyrészt elszabadultak az indulatok és rengeteg az áldozathibáztató komment, ami hosszú távon az önértékelésére, mentális jóllétére is hatással lehet, másrészt mind a kommentek között, mind privát üzenetben több nyílt ajánlatot, vagy kedvesnek szánt, ugyanakkor tolakodó ajánlatot kapott.
„Buta, ribanc vagyok, mondják sokan, de valójában nem esik rosszul, hiszen nem érdekel, hogy Józsi Mucsaröcsögéről mit gondol. Nem ő mondja meg, hogy milyen ember vagyok, ahogy az sem engem minősít, hogy mit ír le, hanem őt. Ezért is döbbent meg annyira, amikor családapák lekurváznak, vagy nyíltan szexuális ajánlatot küldenek névvel, arccal képpel. Én meg látom, hogy lányaik vannak és elgondolkodom, hogy nem kellene-e nyíltan tetemre hívni őket egy-egy videóban. Aztán eszembe jutnak a lányaik és úgy döntök, inkább nem csinálom, mert ők nem tehetnek az apjuk viselkedéséről” – meséli Emma, és hangsúlyozza, ideje megtanulnunk, hogy a feminizmus nem férfigyűlölet, az esélyegyenlőség nem a férfiak elnyomása, a bunkóság pedig nem szexi.
Az egyenruha felelőssége
Egy egyenruha nem pusztán munkaruházat: azt is jelzi, hogy viselőjének feladata, felelőssége és bizonyos helyzetekben intézkedési lehetősége van. De ha éppen az tesz megalázó megjegyzéseket, akitől segítséget remélnénk, kihez fordulhatunk, ha baj van?
Soós Viktória pszichológus szerint különösen káros, ha az államot képviselő személyek nem adják meg az állampolgároknak a mindenkit megillető tiszteletet.
„Ez nemcsak normaszegés, de normaalakítás is, hiszen a »ha ők ilyenek, akkor én is«, ez az üzenet megy át sokaknak” – fogalmaz a szakember.
Vagyis az ilyen viselkedés túlmutathat két ember találkozásán, mivel a a szabályok betartatásáért felelős ember maga lépi át az együttélés határait, ezáltal mások számára is elfogadhatóvá teszi a határsértő viselkedést. A nőket lekezelő megjegyzések ezért nemcsak az érintettnek árthatnak, hanem az adott szervezet hitelességének is.
„A rendőrség »szolgálunk és védünk« szlogenje az emberi jogok és méltóság védelmét is kellene, hogy jelentse, a szolgálat alatt pedig a teljes lakosságot kellene érteni” – hangsúlyozza Soós.
A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy egy nagy visszhangot kiváltó ügy nyomán sorra jelenhetnek meg korábbi negatív tapasztalatok a közösségi oldalakon. Ezek nem feltétlenül reprezentálják egy szervezet egészének működését, a bizalomra azonban hatással lehetnek.
Soós Viktória pszichológus
Túl magas, túl kitárulkozó és még influenszer is: mindig a nővel van a baj
Hogy a férfiak, akikkel Molnár és barátnője találkozott, kik voltak, egyelőre ismeretlen. A társadalom reakciója azonban nagyon is ismerős, hiszen a leghangosabbak azok, akik szerint Emma nem elég szép ahhoz, hogy utánakiabáljanak; tíz-húsz év múlva örülne majd ennek a figyelemnek; nem lehet felháborodva, ha egyszer 190 centiméter magas; túlreagálja, hiszen nem is történt semmi „annyira” durva, esetleg maga is hibázott, hiszen „hiszti” helyett csak határozottan oda kellett volna mennie a férfiakhoz és felszólítani őket, hogy azonosítsák magukat. (Utóbbi különösen életszerű késő este a Keletiben.)
Többen megvádolták azzal, hogy szándékosan hazudott, ahogy azzal is, hogy a célja a feszültségkeltés és a lájkvadászat. Ez az áldozathibáztató magatartás pedig akkor is egyértelműen megmutatja, hogyan gondolkodunk mi magyarok a nők jogairól, testhatárairól és a férfiak felelősségéről, ha a videóban bemutatott esetből akár egyetlen szó sem igaz.
Nekik flört, nekünk zaklatás, avagy ezért inkább a medve
„Nincs olyan barátnőm vagy nőismerősöm, akit soha, semmilyen formában nem ért zaklatás, akár verbális, akár fizikai. Az én combomra is csúsztatta már kéretlenül a kezét férfi munkatárs, tett sporttárs egy mezei edzésen hangosan megjegyzést a melleimre, vagy kamaszkoromban füttyögött utánam egy nálam legalább húsz évvel idősebb férfi” – tárja fel a nők tapasztalatait Soós Viktória a BoldogságTervezés Program alapítója.
Vagyis a „nem minden férfi” mint érv, önmagában nem elég. Kétgyermekes lányos anyaként pedig különösen dühítő számára, hogy bár az utóbbi két év elméletileg rendszerváltásról szólt, a mentális rendszerváltás még mindig várat magára.
„A magyarok mentális állapota katasztrofális és a toxikus viselkedési minták bizonyosan nem segítenek abban, hogy fejben egészségesebbek legyünk. Az elmúlt években ráadásul a politikai közbeszédben is megmutatkozott egyfajta káros normaképző hatás: a politikusok fenyegető hangnemben és nyílt szexizmussal kommunikáltak egymással és egymásról, ez pedig nem a toleranciát, hanem a társadalmi feszültségeket erősíti” – vélekedik a szakember.
Soós hangsúlyozza, a catcalling, vagyis a kéretlen, szexuális jellegű közeledés, bekiabálás, vagy utcai megjegyzések a nők számára a legtöbb esetben megalázó és szégyenteli érzésekkel járnak. Sokszor fenyegető hatásúak, hiszen akár egyedül, akár más nők társaságában van az áldozat, könnyen eszköztelennek és védtelennek érzik magukat.
„Érdekes, hogy az elkövetők sokszor fel sem fogják, hogy milyen hatással vannak a nőkre, Egy kutatás eredményei szerint sokan gondolják úgy, hogy ők csak flörtölnek és szexuálisan elismerik a másikat, ezért nem is értik, miért negatív reakciókkal találkoznak, ami női oldalról tulajdonképpen nonszensz” – mondja.
Mit tegyünk, ha zaklatás ér minket?
Bármennyire dühítő is egy ilyen szituáció, akkut vészhelyzetben nem a mi feladatunk ott helyben megtanítani a zaklatót arra, hogyan kellene viselkednie, vélekedik Soós Viktória, aki szerint ilyenkor a személyes biztonságunk az első.
Mint mondja, pszichológusként, nőként és anyaként is azt javasolja, ilyen helyzetben ne álljunk le edukálni, ne szóljunk vissza, hanem menjünk tovább. Ha pedig már előre látszik, hogy problémás társaság mellett haladunk el, menjünk át az utca túloldalára vagy váltsunk irányt.
Igen, még akkor is, ha nyilvánvalóan nem a nőknek kellene folyton védekező állásponton lennie, hanem a férfiaknak kellene a szerszámukat a nadrágjukban, a szájukat meg zárva tartani – legalábbis ha kéretlen közeledésről, pláne agresszív megnyilvánulásról van szó.
Ez persze nem jelenti azt, hogy rendben van, ha ilyesmi történik. Csak azt, hogy a veszélyes helyzetből való kilépés nem egyenlő azzal, hogy feltétel nélkül elfogadjuk a másik viselkedését.
„Nekünk nem helyben, személy szerint a zaklatókkal van dolgunk, hanem azzal a káros mentalitással és normával, amit ők képviselnek. Vagyis érdemes tenni valamit, ha lehetséges” – hangsúlyozza a szakember.
A fellépésnek viszont nem kell azonnali konfrontációt jelentenie. Elég, ha hatást váltunk ki és megtesszük, amit biztonságosan meg lehet.
„Ha például egy építkezés mellett ér minket zaklatás, feljegyezhetjük az építtető nevét, és jelezhetjük az adott cégnek a problémás viselkedést. Ha hivatalos személyek tesznek sértő megjegyzéseket, a felettes szervhez fordulhatunk panasszal. Vagyis attól, hogy a helyszínen továbbmentünk, később még számon kérhetjük a történteket és igenis beszélhetünk róla nagy nyilvánosság előtt is” – mondja Soós.
A pszichológus hangsúlyozza, a zaklatás nem csupán a nők problémája, hanem a férfiaké is. Szerinte a változásban is nagy szerepük van, hiszen ha az apák, fiúk, férfirokonok, barátok és sporttársak érzik és éreztetik egy-egy adott szituációban, hogy a szexizmus nincs rendben, azzal maguk is a normaképzés részévé válnak.
„A férfitársaságban elhangzott vicceknél például lehet jelezni, hogy ez a stílus nem poén. Már ezzel is sokat tehetnének a normák alakításához, illetve a szolidaritás erősítéséhez.”
Csak haza szeretnénk érni
A Keletiben történteket tisztázni kell: kik voltak a férfiak, mi hangzott el, és kit terhel felelősség. Ehhez azonban aligha visz közelebb Emma dekoltázsának, magasságának vagy mosolyának elemzése, hiszen a beszámolót lehet ellenőrizni anélkül is, hogy közben a megszólaló nőt megaláznánk.
És ha már ilyen pontos elképzeléseink vannak arról, hogyan kellene egy nőnek reagálnia, ha zaklatják, talán arról is beszélhetnénk, mit tegyen a férfi, amikor a haverja utánafüttyög valakinek. Vagy arról, hogy miért a nők tanuljanak meg védekezni és kiállni magukért ahelyett, hogy a férfiak tanulnának meg érzelmileg érett módon közelíteni a nőkhöz. Esetleg beszélhetünk arról is, miért gondoljuk még mindig, hogy a megfelelő kérdés a minek ment oda, a mi volt rajta és a mégis mit képzelt.
Hiszen egy hosszú nap végén néha tényleg csak haza szeretnénk érni. Lehetőleg anélkül, hogy útközben valaki véleményezné a mellünket, majd nekünk kellene megindokolnunk, miért nem köszöntük meg.
Kiemelt fotó: Getty Images Fotó: interjúalany sajátja
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
