A 20. századbeli ’20-as években a női emancipáció odáig jutott, Európában és az Egyesült Államokban, hogy a nők nagy számban kezdetek munkát vállalni, a háztartáson kívül is. Ráadásul nemcsak a hagyományos értelembe vett munkába állásról volt szó, hanem például katonai szolgálatról és egyéb olyan hivatások gyakorlásáról, amit addig jellemzően leginkább férfiak műveltek. Amelia Mary Earhart, korának híres női pilótája is ekkor került a köztudatba, aki férfiakat megszégyenítő teljesítményével sok nő számára vált példaképpé. Mindezek és a technikai fejlődés is hatással volt egy pár új frizuratrendre.
Most mi az egyik legikonikusabbal, a dutch bobbal fogunk foglalkozni.
Mivel a divat és egyéb művészeti ágak mindig merítenek önmagukból, ezért időről időre újra feltűnnek a régi elemek, és ez pontosan így van ezzel a frizurával is, ami az előző századforduló óta, kisebb-nagyobb megszakításokkal, töretlen népszerűségnek örvend.
Legfőbb jellemzője a maximum nyakszirtig érő hossz, ami sziluettjét tekintve akár a pilóták által hordott bőrsisakra is hasonlított. Mindemellett jellemzője volt a fenntarthatóság is, hiszen alapvetően a hölgyek megjelenése erősen függött az anyagi helyzetüktől. Hosszú frizurájukkal heti rendszerességgel meg kellett jelenniük a fodrásznál mosásra, fésülésre, sütésre, ám az áll fölött és a fül között elhelyezkedő bobokkal akár otthon is boldogultak. Például az akkor még ugyan kezdetleges, láng által felmelegíthető sütővassal. A nőiességet és az érzékiséget a hullámok csempészték a határozott kontúrok közé. Így hát megint valami csodálatos dologgal lett gazdagabb a világ.
A rövid haj praktikussága a háború utáni időkben rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen az akkori körülmények között a fodrászhoz járás is luxusnak számított, amit kevesek engedhettek meg maguknak rendszeresen.
Ez a frizura mindezek mellett lázadás is volt a nők elnyomása ellen, hiszen szembement a klasszikus értékekkel, miszerint a nőnek legyen hosszú a haja. Szinte már fiús megjelenést kölcsönzött, ugyanakkor egy másfajta nőiességet hozott, minekután engedni látta a nyakszirtet. Megszülettet az erős nő karaktere. Ez a vonal a teljes megjelenésre jellemző volt egyébként, hiszen testre simuló, szűk ruhák és a nők körében is egyre népszerűbb nadrágok már kevésbé voltak képesek elrejteni a kisebb súlyfelesleget és a test aránytalanságait. Ekkor vette kezdetét a soványság iránti mérhetetlen vágy, ami pár évtizeddel később egészen a kóros soványságig vezetett.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a frizurák még nem a hajvágás technikájára alapoztak, inkább csak megteremtették a kellő hosszt a későbbi könnyebb befésüléshez. Az áttörést ezen a téren a fazon első nagy visszatérése és Vidal Sassoon hozta meg a ’60-as években.
A vágástechnikák fejlődésével elmondhatjuk, hogy jelenkorunk egyik legkönnyebben fenntartható frizurája, legyen szó bármelyik változatáról, a long bobtól a pixie-ig. Természetesen kivitelezési minőség tekintetében változatos a kép, szóval ha kértél már ilyet, de nem voltál vele boldog, lehet, hogy nem a fazonnal, inkább a megvalósítással volt a gond. Ahogy az is igaz, hogy egy random, Instáról kiválasztott frizura magunkra húzása nem garancia a jó megjelenésre.
Szöveg: Győrfi Béla, H’air Szalon
Fotó: Getty Images, Instagram
