Egyszer élünk, szokták mondani (persze ki miben hisz), de szerintem az élet túl rövid ahhoz, hogy a langyos vizet válasszuk. Az persze más kérdés, ha valaki megtalálta önmagát, mert ugye a hajunk egy „testrészünk”, egyben a személyiségünk egyfajta megjelenítése is, így, ha megvan az igazi, nem biztos, hogy érdemes tovább keresgélni.
De ahogyan az ember is folyamatosan változik, úgy az ízlése is. Ráadásul az sem biztos, hogy ami 20 évesen jól állt, az 45 pluszosan is megállja a helyét. Egészséges kereteken belül, ha elfogadjuk önmagunkat, és mindazt, amink van, nézhetünk ki a korosztályunknak megfelelően, miközben lehet mindig jó a sérónk – és vele együtt a közérzetünk.
A divat mindig változik, de hatással van az aktuális hajviseletre Hollywood, a divatmagazinok, a Netflix vagy éppen az élsportolók világa is, így mindig van miből megtalálni az igazit. Ezekre a trendekre a legfogékonyabbak a 15–25 környéki fiatalok, hiszen ekkor még számít a menőség, a hovatartozás, a klikkesedés, és még mindent lehet, amit az iskolarendszer vagy a szülők engednek. Ám nem csak a 20 éveseké a világ, a jó kinézet mindenkinek jár, kortól függetlenül. A kulcs az önismeret, a nyitottság és egy icipici szorgalom.
Az önismeret ahhoz kell, hogy tudjuk, mit akarunk, mi fér bele, mi nem. Olyan frizurát válasszunk, ami illik hozzánk, amivel jól érezzük magunkat, és nem másnak akarunk látszani, mint akik valójában vagyunk. Mindenkinek az áll jól, amivel vagy amiben jól érzi magát. Nincs olyan szabály, amit ne lehetne felborítani azzal, ha valaki tudja viselni a választott színt, stílust, frizurát. És hogy ez mit is jelent pontosan? Például azt, ha a tükörbe nézünk, egy mosollyal konstatáljuk azt, hogy na igen, ez én vagyok, vagy azt, hogy magabiztosan lépünk az utcára a fürkésző tekintetek kereszttüzében.
A nyitottság azért fontos, mert ami egyszer már bevált, még nem jelenti azt, hogy az is a legjobb számunkra. Ahogy idősödünk, úgy változik a testünk, az alakunk és az arcunk is, így a frizuránkkal újfajta külsőket is alkothatunk magunknak, amiben éppúgy jól érezhetjük magunkat, mint az előzőekben. Ne legyünk restek kikérni kedvenc fodrászunk véleményét, ne féljünk kipróbálni olyasmit, ami megmozgatja a fantáziánkat. A legrosszabb esetben a haj visszanő, lenő, a színén pedig lehet alakítani.
Végül pedig az a minimális szorgalom, ami azért kell, mert a hajat nem lehet készre, beállítottra vágni, ahhoz, hogy frizura lehessen, szükség van egy segítő kézre, egy hajszárítóra és némi anyagra. Ezekkel az instrukciókkal kapcsolatban az a fodrász fog tudni segíteni, aki a hajunkat elkészítette. Néha két-három hajbatúrás is csodákra képes!
Összegezve: sosem baj, ha kipróbálunk új dolgokat, formákat színeket hosszokat, de fontos, hogy ne azért váltsunk csak, hogy „csak legyen valami”. Ha nem találjuk a helyünket a világban, azt ne a fodrászunk nyakába varrjuk. Ha nem vagyunk biztosak valamiben, ne hallgassunk azokra, akik csak azért tartatnák meg a fenékig érő loboncunkat, mert nekik nem nő odáig. Soha ne féljünk kikérni a szakember véleményét, de hallgassunk a megérzéseinkre is. Ne utánozni akarjunk másokat, igyekezzünk magunkat megtalálni, és magunknak akarjunk megfelelni. Mások véleménye relatív, mindig lesznek, akik támogatnak, és mindig lesznek, akik ellenünk szólnak. Ha biztosak vagyunk a döntésünkben és magunkban, a határ a csillagos ég. Még akkor is, ha csak egy frizuráról van szó.
Fotó: Getty Images, H’air Instagram
Olvass tovább!
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
