Takács Nikolas: „Elkezdődött valami”

2019. december 07.
Kalapos énekes bársonyos hanggal, gazdag lelkivilággal, átszellemült mosollyal az arcán. Galántáról Pozsonyon át Budapestig hosszú utat tett meg. Lemezkeresztelővel egybekötött koncertet ad a BMC-ben december 21-én legújabb, 33 című albumából  a zenésztársaival. Évfordulóról, váltásokról, amerikai tapasztalatokról  beszélgettünk Takács Nikolasszal.

 Zeneileg is váltókorszakot jelent az életében, hogy krisztusi korba lépett?

Mindig az aktuális életemről, gondolataimról, érzéseimről szólnak a dalaim. Idén fél évet töltöttem az Egyesült Államokban, sok időm volt foglalkozni magammal, kiszakadni a zsúfolt káoszból. Nagyon fontos számomra a tapasztalás, a rálátás a dolgokra, a mentális, spirituális fejlődés. A 33 című lemezem kicsit különleges abból a szempontból, hogy elkezdtem dalszövegeket is írni. Felszabadultak bennem gondolatok, amiket szerettem volna megosztani. A Tedd a dolgod című dalom például vallomás arról, hogy megéri- e hajtani, kell- e a boldogsághoz. Egy kvázi vers született, amit megzenésítettem.

Magyarországon nincs hagyománya a lemezkeresztelőnek…

Külföldön az a szokás, hogy szerencsehozó gyanánt némi pezsgővel  megkeresztelik a lemezt. Technikailag ez úgy néz ki, hogy lesz egy keresztanya is, akinek nem árulhatom el a nevét, legyen meglepetés. A koncert után pedig koccintunk a közönséggel. Igyekszem úgy összerakni a műsort, mint egy egységet. Nem dalokra bontjuk a koncertet, hanem zeneileg és szövegileg is összefüggő történetként adom elő a szerzeményeket.

Nico Ross néven amerikai kapcsolatteremtésbe, karrierépítésbe kezdett. Milyen messzire jutott vele?

2019 javarészt arról szólt, hogy hosszútávon megtapasztaljam, mit hoz ki belőlem a kinti élet, zenei piac, hol tudom elképzelni magam ezen belül. 2015-ben kétszer egy hónapot töltöttem Los Angelesben egy nagyon elismert, ikonikus zenész, producer, Larry Kimpel meghívására. Volt szerencsém részt venni a Frankie Beverly and Maze nevű funky együttese turnéján, és koncertezhettem Las Vegasban, Los Angelesben, Dél- Karolinában.

Hogyan került kapcsolatba Larry Kimpellel?

Az interneten keresztül. Többeknek, köztük neki is kiküldtem az életrajzomat és három dalomat, amiről úgy gondoltam, hogy megállja a helyét. Egy koncert előtti vacsora közben elkezdte hallgatni a dalaimat, abbahagyta az étkezést, pozitív értelemben ledermedt tőlük. Kempel másodmagával alapított egy kiadót, ami arról szólt volna, hogy visszahozzák az Amerikában is kihalóban lévő élő, minőségi soul és jazz zenét. Leszerződtettek, de közben meghalt az, aki a kiadó üzleti részét vitte volna. Idén egy nagy zenei kiállításon vettem részt Los Angelesben, ahol sok szakmabelivel találkoztam. Szerettem volna szélesíteni a látókörömet, kinyitottam az ajtókat, az ablakokat. Elkezdődött valami.

Európában is több felé koncertezett már Lengyelországtól Franciaországig. A szűkebb hazájában, Szlovákiában mennyire ismerik?

Tudatosult bennem, hogy kihagytam pár lépcsőfokot. Az elsőről ugrottam az ötödikre. A cseh és a szlovák piac adott lenne, hiszen beszélem a nyelvet. Tizenöt évesen énekeltem utoljára szlovákul. Nemrég megtettem egy szokatlan lépést: felénekeltem Karel Gott 1966- os dalát, amivel az ottani Ki mit tud-on, a Pozsonyi Líra táncdalfesztiválon indult.

Hegedű és klasszikus ének szakon konzervatóriumot végzett. Minek a hatására váltott a jazz, a soul, az R&B stílusra?

Nagyon eklektikus a zenei ízlésem. Sokszor úgy kezdem a napot, hogy meghallgatok egy Kovács Apollónia nótát, majd egy operaáriát Luciano Pavarottitól, aztán egy gospel dalra váltok. A jó zenén belül számomra minden megfér. Tavalyelőtt az Arénában koncerteztünk a Seven formációval. Akkor vettem a kezembe utoljára hegedűt. Bevallom, nagy drukk volt bennem. A klasszikus ének pedig folyamatosan jelen van az életemben, a hangképzésemben.

Mi adta annak idején a lökést, hogy a pozsonyi konzervatórium elvégzése után Magyarországra költözzön?

A Kőbányai Zenestúdióba felvételiztem, ott ismertem meg Jávori Vili bácsit, akivel lehetőségem nyílt sokat koncertezni. Amikor 2005-ben anyukámmal leszálltam a vonatról a Nyugati pályaudvaron, azt éreztem, hogy megérkeztem, megtaláltam a lelki békémet.

A magyar jazz  élet sok kiválóságával zenélt már, amikor úgy döntött, hogy megméretteti magát az X- Faktor könnyűzenei tehetségkutató show-ban. A Hallelujah-val popsztárnak illő népszerűséget szerzett.

A barátaim tanácsára jelentkeztem a műsorba. Maradandó motivációt adott ehhez, hogy 1996-ban megnyertem a Pop Aréna nevű megyei énekversenyt Szlovákiában, ahová az édesanyám nevezett be. Az X- Faktorban a lehetőség érdekelt, hogy eljuthatok általa a szélesebb tömegekhez.

A színpadi megjelenésével régebbi korok stílusát hozza vissza. Nyilván tudatos választás a kalap és a csokornyakkendő.

Már kis koromban is zakót, nyakkendőt viseltem. Apukám nagyapjának a padlása tele volt kalapokkal. Amikor először felpróbáltam, azt éreztem, hogy plusz tartást ad. A dédapám mandzsetta gombot, öltönyt viselő prímás volt, a testvérei úgyszintén. Anyai ágon is elegánsan öltözködtek a felmenőim. Úgy látszik, ezt a hagyományt viszem tovább.

Milyen fellépésekre készül az adventi időszakban?

Kilencedik éve járom az országot, a városok főtereit, templomait. Ilyenkor improvizatívra veszem a műsort zongorakísérettel, zenei alapok bejátszásával. Mindig a helyszínen dől el, hogy a közönség részéről mire van igény, lelki feltöltődésre vagy táncosabb dalokra.

Tanítással is foglalkozik. Mire helyezi a hangsúlyt a tanítványainál?

Heti két napban tanítok amatőröket és olyanokat, akiknek némi zenei útmutatásra van szükségük. Az énektechnika mellett az előadó-művészet és a pszichológia is fontos része a tanításnak. Ez a szakma nem csak a szép éneklésről szól, hanem arról is, hogy készen áll- e valaki hozzá mentálisan. Azon túl, hogy igyekszem átadni azt a tudást, amit az elmúlt huszonvalahány évben különböző tanároktól összeszedtem, nekem is jót tesz, hogy amit mondok,  folyamatosan tudatosul bennem is.

Szöveg: Szentgyörgyi Rita