Benjámin a születése után kapott Down-szindrómás diagnózist, idén lett hároméves, és gyakorlatilag már pici baba kora óta folyamatosan részt vesz valamilyen típusú vízi fejlesztésen a Dévény-terápia mellett. A foglalkozások pedig mára meg is hozták az eredményt. „Benjinek az az egyetlen problémája, hogy hipotón izomzattal született, ami azt jelenti, hogy túlságosan lazák az ízületei és az izmai. Ahhoz, hogy a mozgása szabályosan fejlődjön, az izomzatának erősödnie kellett. A születése után fél éven keresztül neuro-hidroterápiára jártunk, ami egy csodálatos módszer. Hetente egyszer jártunk a foglalkozásra a Cseppek Házába, ott megtanultuk a mozdulatokat, és minden nap megcsináltuk vele itthon a fürdőkádban. A fejlesztésnek köszönhetően Benji pont abban a tempóban fejlődött, ahogy azt a nagykönyvben előírták.”
Ahogy aztán a kisfiú féléves lett, Dóráék Mattesz Csilla szakképzett úszóoktatóhoz, vízi terapeutához is elkezdtek járni. Mattesz Csilla nemcsak egy egykori úszóolimpikon, de ő fejlesztette ki az úgynevezett Mattesz-módszert is, a babaúszás gyakorlatát, amit mára szinte az egész ország megismert. Az egészséges gyerekek úszásoktatása mellett pedig évek óta foglalkozik a sérültek terápiájával, és ő indította el a korábban említett petíciót is.
Dóra és Benji a mai napig Mattesz Csilla foglalkozásaira jár – vagyis csak járna, ha az uszodák a gyerekek számára nyitva lennének. A kormány rendeletének értelmében azonban a sérült gyerekek előtt hetek óta zárva vannak a kapuk. Ezzel pedig egy egészen faramuci helyzet állt elő. Mind az élsportolók, mind a sérült gyerekek azért járnak az uszodákba, hogy fejlődjenek, vagy éppen az állapotukat fenntartsák. Csakhogy míg a sportolóknak azért van erre szükségük, hogy versenyeken tudjanak nyerni, addig a gyerekeknek ennél kicsit magasabb a tét: az egészségük, az egészséges felnőtté válásuk múlik rajta.
Ezt olvastad már?
„Úgy gondolom, hogy egy gyerek egészsége fontosabb, minthogy egy sportoló megnyerjen egy versenyt. És bár a mi esetünkben a terápia szerencsére most nem létkérdés, de látom, hogy másokat ez a kiesés milyen nehéz helyzetbe hoz. Az ismeretségi körömben van olyan kamasz lány, aki öngyilkossággal próbálkozott a tavaszi karantén alatt, és lebénult nyaktól lefelé. A vízi terápia hatására novemberben egy járókeret segítségével végre el tudott indulni. Neki például borzasztóan fontos lenne, hogy folyamatosan járhasson úszni.”
A terápiák szüneteltetését persze azzal is lehet indokolni, hogy itt és most sérült gyerekekről van szó, akik a legyengült immunrendszerük miatt félő, hogy fogékonyabbak lennének a vírusra – ám Dóra szerint ez a gondolatmenet inkább csak általánosítás. Mint mondja, egyáltalán nem törvényszerű, hogy például egy Down-szindrómás gyerek kizárólag a genetikája miatt veszélyeztetettebb legyen. „Ha fejlesztésre szoruló vagy sérült gyerekekről van szó, mindenki elképzel egy nagyon beteg, immunproblémás gyereket, akinek a sok baja közül az egyik, hogy még vízben is kell őt fejleszteni. Pedig ez nem feltétlenül van így. Attól, hogy valakinek például az átlagostól eltérő – tripla – 21. kromoszómája van (ez a Down-szindróma hivatalos meghatározása), még nem jelenti azt, hogy van egy alapbetegsége, hiszen ez önmagában véve nem betegség, hanem genetikai másság. Úgy gondolom, hogy minden szülő el tudná dönteni, hogy az ő gyerekének mi jelent nagyobb kockázatot: ha közösségbe viszik úszni, vagy ha kimarad a fejlesztésből. Amíg a BKV-ra bárki felszállhat, addig nem hiszem, hogy egy fejlesztésen részt venni veszélyesebb lenne.”
A petíciót már több mint 4500-an aláírták, ha pedig összegyűlik a kitűzött cél, Mattisz Csilla az Operatív Törzs elé szeretné terjeszteni. Bíznak benne, hogy az emberek akaratát látva a kormány újragondolja az uszodai szabályozást.
„Olyan, vezető pozícióban lévő politikust is ismerek, akiknek a gyereke is jár ilyen terápiára. De mivel nekik a házukban van saját medence, megoldják úgy, hogy most a fejlesztőterapeuta menjen ki hozzájuk. Innentől kezdve nekik nem érdekük, hogy erről gondolkodjanak, nem foglalkoznak vele, hogy azokkal a gyerekekkel mi lesz, akiknek a szülei ezt nem engedhetik meg maguknak.” De Dóra tapasztalatai szerint nemcsak politikusok oldják meg az uszodabezárás problémáját okosban: a kényszer nagyon sok budapesti szülőt vitt rá a szabályszegésre, akik kiskaput keresve, fű alatt próbálják meg így vagy úgy vízi terápiára járatni a sérült gyereküket.
„De kiskapuk is csak Pesten vannak, tehát ezt a helyzetet megint azok szenvedik meg a legjobban, akiknek egyébként is nehezebb. Aki vidéken él egy kis faluban, és eddig egy közeli városba hordta be fejlesztésre a gyerekét, az most szinte biztos, hogy nem tudja sehogy sem megoldani. Pesten lehet keresni egy úszómedencés házat, de nagyon sok családnak nincs erre lehetősége. Velük mi lesz?”
Olvass tovább!
