Szerencsés vagyok, hiszen szabadúszó lévén az átlagnal szabadabban tudom a napjaimat beosztani. Zenei marketinggel es DJ-zéssel foglalkozom, mellette épp önkénteskedni készülök a helyi magyar konzulátuson.
Általában miután a kislányomat elvittem a közeli Neuss nevű kisvaros nemzetközi iskolájába autóval, rögtön biciklire vagy gyalogos üzemmódba váltok, hiszen Düsseldorf valójaban egy nem túl nagy, es pont emiatt élheto, jól szervezett biciklis közlekedesű város.
A reggelt futással vagy a gymben kezdem, szóval irány a Rheinallee, a menő es nemzetközi Oberkassel negyedének Rajna-partja, amely remek futó- és séta környezet. A helyiek meglepően és hihetetlenül aktívak egyebként: azert meglepően, mert egyreszt az egy főre juto sörfogyasztás nagyon nem csekély, másrészt minden harmadik ember szív normál vagy e-cigit. És azert hihetetlenül, mert ugyanannyi embert látni a parton vagy hidakon futni a zuhogó esőben, vagy ködben töretlen elszántsággal, mint 25 fokban a napsütésben (ami azért jóval ritkább).
Az edzés motiváciojat persze erősítheti az is, hogy itt az edzőtermekkel 1 éves fix szerződést kell kötni, és ha egyszer ez megtörténik, utána minden hónapban automatikusan leemelik a számládról a pénzt… ergo nem érdemes nem eljárni, mert így is, úgy is kifizeted.
Ha eljön az ebédidő, a sportos es aktív németek (szinten kicsit meglepően) nagyon szeretnek jó sokat és ráérősen ebédelni (megadják a módját, az 1 óra ebédszünet az 1 óra). Külön szóval, a “Mahlzeit!” azaz kb. “ebédidő!” felkiáltással üdvözlik egymást ilyenkor.
Én valamelyik közeli gyors es szuper minőségi irodai kantinban, vagy valamelyik japán büfében szoktam ebédelni, például egy miso levest néhány sushival vagy valamilyen tempurával es wakame salival. Apropo japán ételek: úgy 6 évtizede már, hogy a japánok jelen vannak Düsseldorfban, anno a háború utáni ipari cégek kooperacioja miatt kezdtek betelepülni, ma pedig már a japán cégek európai központjaiban dolgoznak, több mint 10 000-en, ami elképesztő szám! Városközponti saját negyedük, a Little Tokyo az egyik helyi látvanyosság is, az egyébként is színes multikulti városban egymást érik a jobbnál jobb és teljesen autentikus ramenezők és sushizók amelyek tömve vannak japánokkal. (Takumi, Naniwa, Kushi-Tei of Tokyo)
Ha már éttermek: a városban, azon belül is főleg az óváros negyedben (Altstadt) rengeteg jó minősegű német étterem is van, ezek jellemzően a saját sört, a düsseldorfi félbarna specialitást, az úgynevezett altbier-t főző Brauhaus-ok. A legrégebbi, a 175 éves Schumacher vagy az 1862-ben alapított Uerige, a Zum Schlüssel, de az új iskolát képviselő modern(ebb) Kürzer is népszerű. Olyannyira, hogy 16-99 éves korig altbier-t fogyaszt lelkesen a helyes kis 2,5 dl-s poharakból itt mindenki, a baseball sapkas srácoktól a frissen dauerolt hajú öreg nénikékig.
Altstadt egyebként is a fő helyi látványosság, itt található a “világ leghosszabb kocsmája” ahogy a helyiek büszkén emlegetik a Bolkerstraße-t, ahol valóban egymást érik a kocsmák (és hétvégén éjjelente a balhék). Ez valahol igaz is, hiszen több, mint 200 hely van csak ebben az egy utcában…de az óvárosban sok design-bolt, second-hand shop, kávezó és galéria is található.
Délután aztán eltekerek valamelyik kedvenc kávezómba, hiszen nincs is jobb, mint kiülni egy fél órára, és embereket nézegetni egy jó kávéval a kezedben (és magadban sztorit költeni hozzájuk…) A kedvencem a jó kis hipszteres hangulatú Das Coffe, mert itt a legjobb a kávé, a téren pedig (Carlsplatz) aminek a sarkán van, egy szuper gourmet piac találhato, ahol sok friss gyümölcs-zöldseg mellett be lehet mindenféle ínyencséget is szerezni, szóval itt mindig nagy a nyüzsgés.
A nap végén aztán, miután felvettem a suliból a kislányomat, rendszerint feleségemmel hármasban is bringára pattanunk, és egy nagy kört tekerunk a Rajna parton, kacsázunk a vizen vagy csak leülünk piknikezni.
Kedvencek
Vásárlás: Remek angolos típusú 4-5 szintes “department store” (vagy hasonlítsam inkább a budapesti Skála áruházhoz?) boltok vannak a városban, pl. a Breuninger, a Galeria Kaufhof, Karstadt) ahol a legtöbb divatmárka egyszerre képviselteti magát. A kedvencem ezek közül a Breuninger, ahol hétvégente nem ritka a helyiek élményszerű, belazult vásárolgatása, pezsgős poharral a kézben…mert itt így kell. Amúgy imádom a kis designboltokat es „apróvacak”-boltokat is az Altstadtban, mindig akad egy-két kincs, és ott van a kiváló kínálatú Hitsville lemezbolt is, ahol lapozgathatom es beszerezhetem a legjobb lemezeket vinylen.
Látnivalók: A másik legfőbb látnivaló az Altstadt mellett a média-kikötő (Medien Hafen), ami egy kreatívan és innovatívan felújított régi ipari kikötő, ahol a híres Frank O. Gehry által tervezett ikonikus “görbe” epuletek mellett reklámügynökségek és médiacégek trendi irodái sorakoznak. Mivel Düsseldorf a német divat központja is, a híres bevásárlóutcán, a Konigsalle-n az egy főre jutó Gucci/Zegna/Versace boltok számánal már csak az egy főre jutó Porschek száma nagyobb.
Gasztronómia: A helyi konyha a magyarhoz hasonlóan az iszonyat nehéz kajákat preferalja… természetesen a klasszikus ropogósra sült “Schweinhaxe” azaz kemencében sült csülök mellett megtalálhatóak a sültkolbászok, (Bratwurst, Krakauer) vagy a curryvel megszórt ketchupban úszó Currywurst, ami a helyiek stabil pénteki ebedmenüje, de a véres hurka is (Blutwurst). A barnamártásos rántott szelet (Jäger Schnitzel) is ugyanolyan meghatározó étel, mint a Sauerbraten (mártással leontott sülthús szelet) és a nagy közös mindben hogy krumpli a köret (viszont az legalább lehet rengeteg féle…)
Szórakozás: Sör, sör, sör … pub pub hátán…hétközben és hétvégén is zajlik az élet az Altsadtban. Van egy-két jobb klub, mint a Nachtresidenz vagy a közeli Neuss-ban a szabadtéri es ibizai hangulatú Kiesgrube, de van egy szuper rock profilú koncerthely is a belvárosban, a Stone Im Ratinger Hof. Mi leginkább koncertekre szeretünk járni, nagyon bőséges és jó a kínálat itt ezen a téren, nemrég láttuk itt Jamiroquai-t, es a Queens of the Stone Age-et, júniusban pedig Kölnbe készülünk a hibátlan Palladiumba, Massive Attack koncertre.
Kultúra: Düsseldorf Németorszag egyik művészeti központja is, számos remek galéria es kiállitóterem található itt változatos programmal. A K21 modern művészeti múzeumban található például Tomas Saraceno “In Orbit” című “valamije”, ami valójában egy a múzeum aulája felett kifeszített acél védőháló-installáció a magasban, amin olyan nehéz sétálni, mintha egy erős mágnes húzna lefelé, és a 20 méter magasban rajössz hogy jobb, ha nem lefelé nézel…
Szöveg és fotók: Vida Gábor
