Gyere velem vidékre: tóséta és üvegházi barangolások a Vácrátóti Botanikus Kertben

2018. szeptember 21. |

Öreg famalom, csobogó vízesés, totyogó kacsák, óriáspálmák és fenntarthatóság a vácrátóti arborétumban.

Az idei őszt minden eddiginél jobban vártam. Ugyan az egyetemen adós vagyok még egy szakdolgozattal, de ez az első olyan félévem, amikor nincsenek se kötelező óráim, se beadandóim. Lassan megkezdem a felnőtt életem, ami bár rengetek új kihívással jár – hogy optimistán nézzek szembe a jövővel – mégis azt jelenti, hogy a szeptember többé nem egyenlő a szorongással. Ezért végre gondtalanul élvezhetem a filmezéssel töltött, esős hétvégéket, a gesztenyeillatú sétákat az erdőben és a teázós estéket. Valószínűleg ezért is tűnik úgy, hogy mérhetetlenül hosszúra nyúlt a nyár. Persze biztos vagyok benne, hogy visszasírom majd a verőfényes napsütést és a baráti huszonnyolc fokot egy latyakos, szürke októberi napon. Szóval amíg tart az indián nyár, megragadok minden lehetőséget, hogy a szabadban legyek, főleg olyan helyeken, amik nemsokára a közelgő, zord időjárás miatt veszítenek a bájukból.

Tópart liliommal és tündérlakkal

A Volvo nyáron vitézül helytállt, elvitt minket balatoni kirándulásokra, debreceni esküvőre, sőt még egy horvát útra is, ezért valószínűleg ő sem bánja, hogy mostanában kisebb utakat teszünk meg. Én sem. Szeretem a vidéket és a felfedezetlen tájakat, de néha az is jól esik, ha csak kisebb utakra vállalkozunk, és hazaérve van még időm olyan halandó elfoglaltságokra, mint a hétvégi mosás vagy beleszunyókálás egy filmbe a kanapén.

A Vácrátóti Botanikus Kert mindössze egy óra rétekkel és nyárfasorral szegélyezett autóútra található Budapesttől. A 180 éves arborétum egy 27 hektáros természetvédelmi terület, ami a kirándulók nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy nem árt, ha a hátizsákban lapul néhány szendvics, némi keksz és víz. A tatai tótúránk óta én ezek nélkül már nem megyek sehova. A kertben több séta útvonal közül is lehet választani, mi valamiért mégis a fejünkbe vettük, hogy a térképet keresztül-kasul átszelő ösvényeket mind bejárjuk. Szerencsére jó irányba, a bejárattól jobbra indultunk el, ezért először a vízililiomos tóparton sétáltunk, ahol néhány kacsa és teknősbéka is felbukkant. A kertet átszeli egy tórendszer, ezért szinte mindenütt hidacskák ívelnek át a víz felett. Helyet kapott egy régi malom is és kis, csobogó vízesés, aminek a partján gallyakból és levelekből építettek házikót a tündérek.

A kertben mindenhol csupa izgalom várt minket, a kígyózó ösvényen szembejött velünk egy barlang, sőt műromok is, például egy eredetileg is leharcolt állapotában felépített templom, ezek az építmények főleg a romantika idején voltak népszerűek, a múltba való elvágyódást és az ősök teremtette értékeket jelképezték.

Üvegházak és fenntarthatóság

A legizgalmasabbak talán mégis az üvegházak voltak, ahol találkoztunk a lakásunk elfoglalásába kezdett filodendronunk és a meglepő gyorsasággal szaporodó banánpálmáink nagytestvéreivel és sok más olyan érdekes trópusi növénnyel, mint például a kakaó. Az egyik melegházban egy fenntarthatóságról szóló kiállítás is helyet kapott, ahol a kedvenc részem az interaktív lakás volt, ahol ablakok átforgatásával tudhattuk meg, hogy mik a lehető legkörnyezetbarátabb háztartási eljárások, és mik azok a bakik, amiket nem árt elkerülni. A legtöbb ablak mögött a mi megoldásainkat találtam – örültem, mert ide tartozott az is, hogy a rengeteg hús helyett fogyasszunk minél több zöldségfélét -, de persze azért még nekünk is vannak hiányosságaink. Az útunkon a melegház ellenététre, egy hidegházra is rátaláltunk, amiről sosem gondoltam volna, hogy létezik. A magasra nőtt fenyőket hideg fémcsövek vették körbe.

Barangolás a kertben

Hamarosan rájöttünk, hogy elapróztuk az időnket a kertben. Nagyjából két és fél órája érkeztünk, és még a terület felét sem jártuk be, és mivel reggel Csabi egy laza, tíz kilométeres futással kezdte a napot a hegyen, ezért az energiaszintünk mutatója megközelítőleg ugyanott állt. Megegyeztünk, hogy a hosszabbik utat választva megcélozzuk a kijáratot. Szembejött zöldséges kert, sziklakert és virágágyás is. Mire elértük a kijáratot, a magunkkal vitt elemózsia ellenére megéheztünk. Sokan ajánlották a kerttől háromszáz méterre található Hangulat Éttermet, de mi úgy döntöttünk, hogy voltaképpen nem is vagyunk olyan messze Szentendétől, ezért inkább ott ebédelünk meg. A jó idő mindenkit a Duna-partra csalogatott, ezért kihagytuk a kedvenc olasz éttermünket, és lángos reményében megcéloztuk a vártemplom felé vezető szűk sikártort, ahol szerencsével jártunk, nem csak a tömeget kerültük ki, de a környék egyik legfinomabb lángosából is kértünk azonnal kettőt.

A galéria megnyitásához kattints a képre!

Gyere velem a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertbe!

Mi az arborétum melletti parkolóban tettük le az autót, ahol egy hölgy lelkesen szedte a parkolódíjat, egész napra 600 forintot. Kifele pedig az ott áruló nénik portékáira – dióra és mustra – is költöttünk. A kert október 31-ig reggel 8 és este 6 óra között tart nyitva, november 1-jétől 29-ig pedig csak délután 4 óráig látogatható, péntektől vasárnapig korábban zár, hétfőn pedig nem nyit ki. Részt vehetsz tematikus programokon és előadásokon is, és igényelhetsz kerti szakvezetést is 4000 forintért. A felnőtt belépő 1000, a diák (18 éves korig) és a nyugdíjas pedig 500 forint.

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Világgá mentünk: a kezdetek hajózás

Világgá mentünk: a kezdetek

Az én utcám: Steiner Kristóf budapest

Az én utcám: Steiner Kristóf