A nyitott kabátos meleg és a biztató reggeli napsütés arra enged következtetni, hogy az elmúlt hétvége volt a komor-kopár télutó és a langyos kora tavasz közötti válaszvonal. Vasárnap reggel bosszúsan méregettem a Veszprém felett gyülekező szürke felhőket – mert ha vidékezni kell, akkor vidékezni kell, ebben a zuhogó eső sem állíthat meg, persze szívesebben kirándulok kellemes, enyhe időben. Annak reményében ültem be az autóba, hogy mire Tésre érünk, az időjárás megkegyelmez nekünk.
Eső, hóvirág, kilátás
Persze nem tette. Tés – egy Veszprém megyei falvacska – határában parkoltunk le, és úgy tűnt, hogy a komolyan nekieredt eső mások kedvét sem vette el egy kis gyalogtúráról, kisgyerekes család indult előttünk a kitáblázott Széchenyi Zsigmond kilátóhoz. Számomra a vasárnapi expedíció célja az volt, hogy hóvirágokat lássak, mert nehezen hittem el, hogy az egész országban csak az alcsútdobozi arborétumban nyílnak, ahogyan azt az interneten fellelhető, hazai hóvirágokról szóló összes cikk állítja.
A fejembe húztam a csuklyámat és mindenre készen eredtem az előttünk haladó néhány éves lurkók nyomába, akiket nem különösebben tántorított el egy kis sétától a zuhogó eső. Amint az erdőn át futó széles ösvényre léptünk, feltűntek az avarban a kis, fehér virágok. Először csak egy-egy szál dugta ki a fejét a téli levéltakaró alól, végül össze sem lehetett számolni őket, a fák közé rontva – hogy közelebbről is megcsodálhassam – pedig vigyázni kellett, nehogy véletlenül eltapossam őket. A lelkem tehát megnyugodott, tovább folytattuk néhány száz méteres utunkat a kilátóig.
A három emeletes faépítmény tetejéről látszott a párás kékségben elterülő szomszéd falvacska, az őt körbekaroló erdő, a kezükkel kaszáló szélmalmok és a mögöttük húzódó hegyek. Mire kinézelődtük magunkat, elállt az eső. A Tés feliratú táblát követve az erdei ösvényen gyalogoltunk vissza a faluba. A fák között már az első medvehagymák is kibújtak.
Az ősöreg szélmalmok
Rövid séta után a Tést átszelő úton bukkantunk ki. Kocsival indultunk megkeresni a házat, aminek a kertjében a százhetven éves szélmalmok állnak. Feleslegesen kémleltem be a mellettünk elsuhanó udvarokba, a malmos házat nagy, festett tábla jelölte.
A kapun túl az itt lakó bácsi fogadott minket, nála váltottunk jegyet, és figyelmeztetett minket, hogy visszafele ne felejtsük el megnézni a kovácsműhelyt. Ez még a nagyapjáé volt, és most az ő magángyűjteménye kap helyet benne mindenféle mezőgazdasági eszközökkel és olyan ínyencségekkel mint a falra szögelt korcsolya vagy kis szánkó.
A két szélmalom valóban a ház mögött elterülő földeken áll. Az egyik látogatható, a hozzá tartozó hatalmas kulcs kézről kézre jár a látogatók között. A szabály, hogy az utolsó vigye vissza magával, de folyamatosan érkeztek az újabb és újabb vendégek. Helt József bognármester malmát 1840-ben építette Pircher János malomács. Az épület zsindelyteteje egy körsínen forgatható, ezért a vitorláit mindig szélirányba lehetett igazítani, a mai napig működőképes. A tőle kétszáz méterre található párját később, 1924-ben építette Ozi János, ezt csak kívülről járhattuk körbe.
Visszafele bepillantottunk a kovácsműhelybe, ahol a rengeteg eszköz és szerszám között a megpatkolt tojás és a madár alakú fejszefej voltak a kedvenc darabjaim, és ahogy a sziklakertbe épült miniatűr szélmalom mellett napfényfürdőztem, észrevettem, hogy a második világháborús bombatok tövében hóvirágok nyílnak.
Gyere velem Tésre!
Tésről több és hosszabb útvonalon is el lehet indulni, mi az időjárási viszontagságok miatt választottuk a rövid, de látványos ösvényeket. A faluban található szélmalmokhoz a felnőtt belépő 300, a kedvezményes 200 forint, az udvar pedig hétfőtől vasárnapig reggel kilenc órától délután hatig tart nyitva.
