A budapesti repülőtéren minden úgy ment, ahogy azt mindig is szeretném. Tömegnyomor helyett fegyelmezett, kevés utas, kedves személyzet, igaz, mindenki maszkban. Néhány perc alatt át is jutottam az ellenőrzésen. Az üzletek nagy része zárva, biztosítást sem akart velem senki kötni. Lézengő emberek, a római járatnál 30-40-en várakoztak, főleg olaszok. A gépen csak minden tizedik sorban ültünk. Ez nem biztonsági policy, mint kiderült, hanem egyszerűen csak ennyien voltunk. A maszkviselés kötelező a repülőn, másfél órát ki lehet maszkban bírni. Rómában csak a Fiumicino repülőtér üzemel, annak is csak az egyik terminálja. A boltok egy fagyis kivételével itt is zárva voltak, este kilenckor már csak néhány utas kereste a kijáratot.
Majdnem harminc éve járok rendszeresen ebbe a városba, régóta nem látogatom a turistás helyeket, de most azt gondoltam, az üres városban nagy élmény lesz újra megnézni néhány emblematikus helyet. és sétálni az egyébként mindig zsúfolt kis utcákban. A lányom néhány hete küldött egy fotót az üres Pantheonról, ahol akkor ő volt az egyetlen látogató. Na erről már lekéstem, de az biztos, hogy a kínai és amerikai turisták távolmaradása sokkal barátságosabbá és szellősebbé teszi a várost. Sokkal, sokkal kevesebb a turista, akik leginkább olaszok, nagyon kevés külföldit láttam. Minimális a sorban állás, ha a Colosseumba, a Forum Romanumba, a Vatikáni Múzeumba akarsz bemenni, de ide csak online lehet megvenni a jegyet. Most látogatható a pápa nyári rezidenciája, a Castel Gandolfo, ahol mi voltunk az egyetlen külföldi turista.
Az utcán nem kötelező a maszk viselése, de mégis sokan hordják, az üzletekbe viszont csak maszkban lehet bemenni. A legtöbb helyen az ajtóban megmérték a hőmérsékletemet, és a padlóra szinte mindenhol fel van festve, hogy hova kell állni – biztonságos távolságra egymástól. A kisebb boltokba csak 2-3 embert engednek be egyszerre, a nagyokban pedig számolják a bent tartózkodókat.
Az volt az érzésem, hogy az olaszok nagyon komolyan veszik a biztonsági előírásokat, de közben mindent megtesznek, hogy visszatérjenek a normál kerékvágásba. Azaz az aperetívózáshoz, a késői, nagy baráti vacsorákhoz, a szombat délutáni korzózáshoz és shoppingoláshoz.
A Rinascente áruház tetőteraszán szerettünk volna meginni egy Campari-szódát, de olyan sokan voltak az épületben, hogy visszafordultunk. Mintha az elmúlt hónapok vásárlási lemaradását most akarnák gyorsan pótolni a rómaiak. A divatra különösen érzékeny római lányok és asszonyok ugyan maszkban, de nagyon közel egymáshoz próbálták beszerezni a legújabb darabokat.
A boltok amúgy csak 11 órakor nyitnak, már amelyik kinyit. Sokan, főleg a kicsik közül, nem élték túl az elmúlt hónapokat. A magas bérleti díjakat a legtöbb helyen a válság ellenére sem csökkentették a tulajdonosok. De vannak olyan kis boltok is, amelyek jól használták ki a lehetőséget. Például egy telefontokokat áruló üzlet ezerféle maszkot árul, sikerrel.
Kedvenc kis kézművesboltjaim is zárva voltak, remélem, nem örökre.
A bárok, éttermek viszont nagyon mennek. Főleg a helyiek kedvencei. Engem kicsit idegesített a QR-kóddal letölthető étlap, de van, akinek ez kifejezetten tetszik. Nekem jobban esik a kezemben fogni az étlapot. Persze ez legyen a legkevesebb probléma, ha a kicsit macerás rendelés után megkapod a kedvenc cacio e pepe pasztádat és a római articsókádat.
A turistás helyeken azonban most simán lehet helyet kapni. A Piazza Navonán, a Trasteverén vagy a Campo dei Fiorin az asztalokat mintha kicsit távolabb tették volna egymástól, de lehet, hogy ez csak azért tűnt így nekem, mert nagy részük üres volt.
Jó volt látni, hogy Róma él és túlél. Az biztos, hogy ha látni akarod Olaszország nem turistás arcát, akkor most kell menned!
De a legjobb számomra Rómában a lányom ölelése, hét hónap után. Végre. Eddig soha nem kellett ilyen hosszú időt várni erre a pillanatra, és remélem, soha többé nem fordul elő ez velünk.
Olvastad már?
