Egy hónap Görögországban a járvány után

2020. augusztus 10. |

Ivánka Katalin és családja még június elején döntöttek úgy, hogy egy hónapra "kiköltöznek" Naxosra, egy görög szigetre. Az előkészületekről és a görög életről mesélt nekünk.

Miért éppen Görögország?

A városi otthonunkon kívül nem tartunk fenn nyaralót, vagy más jellegű ingatlant. Ennek megvannak a hátrányai is, de sokkal kevesebb kötöttséggel jár. Függetlenül, rugalmasan válogathatunk a belföldi és külföldi úti célok közül, relatív szabadon. Ahogy sok más család, mi is fegyelmezetten végigcsináltuk a kijárási korlátozással terhelt időszakot. Két lányunk van, négy- és nyolcévesek, így hozzánk is beköltözött az óvoda és az iskola. Viszont kiesett az idősebb generációval való személyes kapcsolattartás: nagyon hiányoztak a nagyszülők, idősebb rokonok, akikkel azelőtt meghatározott rendben zajlott az életünk, egymást támogatva. Ahogy oldódott a veszélyhelyzet, feléledt bennünk az egészséges szabadságvágy, és az igény a környezetváltozásra. Jelenlegi elfoglaltságaink 80%-át bárhonnan tudjuk végezni, így eljött az ideje egy többhetes, lassabb tempójú, fenntarthatósági szempontokat is figyelembe vevő kimozdulásnak.

Az elmúlt tíz évben rengeteget jártam a világot munkaügyben, ezek a kiküldetések nagyon rövidek voltak, leginkább arról szóltak, hogy lehet 24 vagy 48 órába minél hatékonyabban több találkozót bepréselni, aztán repülni is vissza. Ehhez szokva nagyon nehezen tudott engem rávenni a családunk, hogy bárhol hosszabban időzzünk. Ezen most változtattunk. A lassítás gyógyít.

Napfényre és a víz közelségére vágytunk az elmúlt hónapok után, olyan helyre, ahol felhő is alig van az égen, az időjárás stabilan egyforma. Emellett egészségügyi szempontból is megfelelőnek találtuk Görögországot, a járvány alatt a megbetegedések száma itt nemcsak statisztikailag alacsony volt, de később ideérve is azt tapasztaltuk, hogy a mindennapokban is megmaradt a természetesség és az életigenlés.

Mivel mentetek? Szükség volt negatív tesztre a beutazáshoz? Gond nélkül beengedtek mindenhová? 

Előzetesen, Magyarországról nem kellett teszteredményt vinnünk és ott felmutatnunk. Az előkészületek során felvettem a kapcsolatot az athéni magyar nagykövetséggel, és a konzulátus folyamatosan frissülő tájékoztatását figyelve meggyőzőnek találtuk a görög állam folyamatos reagálását a nyitás lehetőségére és az azonnali tájékoztatást a beutazással kapcsolatban. Június 5-én utaztunk, erre a dátumra még pont nem lehetett tudni, hogy mi lesz a szabályozás és a pontos forgatókönyv. Utazásunk előtt három nappal született meg az a kormányzati döntés, mely szerint a június 15-ig érkező magyar állampolgárok beutazhatnak az országba, de kötelező tesztelést végeznek rajtuk érkezéskor, beleértve a gyerekeket is. Amennyiben a teszt negatív, hétnapos, önkéntes házi karanténba kell vonulni, amennyiben pozitív, 14 napos hatósági karantén vár az adott személyre, vagy kórházba szállítják, ha kezelésre szorul. A konzuli titkárságon annyit érdeklődtünk meg pluszban telefonon, hogy milyen típusú tesztet fognak végezni, valamit azt, hogy vidéki címet (például egy távoli szigeten) lehet-e megadni az önkéntes karantén helyszínének.

Athénba repültünk, és ahogy sejteni lehetett, sehol nem volt tömeg, a reptér szinte teljesen üres volt, alig lézengett pár utas. A gépen, a leszállás előtt ki kellett töltenünk egy formanyomtatványt, melyen az adatainkat és a kinti tartózkodásunk helyét kellett megadni.

Hogy zajlott a tesztelés?

Tudtuk, hogy az athéni reptéren a görög kormány által elrendelt kötelező Covid-tesztelés következik. Az érkezésnél hivatalos személyek tájékoztattak minket arról, hogy mi lesz a protokoll. Hat ideiglenes fülkében védőruhát és plexi arcvédőt viselő profi egészségügyi személyzet várt minket, hogy mintát vegyen a torkunkból pálcikás vattára. (Magát a vírus kimutatását szolgáló PCR-tesztet végezték el.) Négyünknek összesen két percig tartott a mintavétel. Ezután felvehettük a csomagjainkat, és ismét a személyzettől kaptunk iránymutatást arra vonatkozóan, hogy melyik, a görög állam által kijelölt és finanszírozott hoteljébe kerülünk, ahol megvártuk a teszt eredményét. Két, egymással szomszédos, tengerre néző, nagyobb teraszos szobát kaptunk, ahol biztosítottak napi három étkezést szobaszerviz formájában. Egy kedves és megértésünket kérő levél fogadott minket a szobában, amelyben a további információk voltak. A teszt eredménye nagyjából 20-24 óra, és a szobánk számán fognak hívni minket. Délután ötre meg is lett a negatív teszteredmény, és kijelentkezhettünk. A tartózkodási helyünket itt is meg kellett adnunk.

Milyen a hangulat a vendéglátásban, mit éreztek a levegőben? Kikkel találkoztok, vannak utazók vagy üres minden, és éppen ezért különleges?

Első nap, amikor megérkeztünk a szigetre, Naxosra, Petros, a szállásadónk köszöntésképpen egyből arról lelkendezett, hogy mi vagyunk az első látogatók a szigeten, és nagyon büszke magára, hogy pont az ő háza került kiadásra. Naxos szigetén mindenki kedves, bizakodó, de a vendéglátósok véleménye megoszlik az idei szezonról. Nagy részünk elengedte, más részük bízik a fokozatosan érkező vendégekben. Az összes vendéglátóhely rá van szorulva, hogy bevonzza vendégeket, mégsem lett senki a helyzet hatására agresszív, vagy éppen behízelgően kedves. Ugyanúgy megőrzik az itteniek természetességüket, mintha semmi sem múlna rajta. Nagyon kevés más látogatót láttunk eddig, a legtöbb hotel (itt csak kisebbek vannak) zárva volt, néhány nagyobb szállás június végén kezdett kinyitni. A kisebb vendégházak, vendégvillák jobban pörögnek. Minden nap tapasztalunk változást, nagyon lassan, lépésről lépésre, fokozatosan tér vissza az élet.

Másrészt Naxos szigetén nagyon sokan egyáltalán nem a turizmusból élnek, megvannak a maguk helyi előállítású élelmiszerei, kézműves termékei, iparuk. A sziget híres a naxosi márványról. Amikor először néztem utána a szigetnek, láttam, hogy az országimázs és egyéb utazási marketingfotók nagy része a befejezetlen Apolló templom márványkapujával reklámozza, és teszi azonosíthatóvá ezt a helyet. A legtöbb szuvenírbolti ajándékra is ez a szimbólum van rányomva. A Portara valóban Naxos legjelentősebb és grandiózus emlékműve. Apollo templomának ősi kapuja, lenyűgöző léptékű és szellemiségű isteni helyszín. Akkor is nagy élmény, ha valaki csak naplementekor pár órára köt ki itt a hajójával, hogy megnézze. De Naxoson ettől sokkal több érdekesség és titok vár arra, hogy megismerd.  (Részletes beszámoló hamarosan a Facebbok- és Insta-oldalamon!)

A naxosi márványból készült ókori kaputól lesétálva azzal találkoztunk, hogy itt még a fő kikötő öböl hullámtörője is a legszebb helyi márványtömbökből lett összepakolva, ilyet még nem láttam sehol máshol. Ezeken a nagy kőtömbökön ki lehet sétálni egészen a világítótoronyig, mindegyik más és más, gyönyörű színekben és erezettel. Ugyanez a márvány van beépítve a járdába vagy a sarki gyrosos bárpultjába.

Mi a legnagyobb élmény a járvány utáni első külföldi utatokon? 

Maga az itteni szállásunk, amit valódi otthonunk lett. A járványügyi kockázatot is figyelembe véve teljesen privát helyet kerestünk, és nagyrészt önellátásra rendezkedtünk be. Egy nagy teraszos nyári lak a város felett a sziklás hegyek oldalában, egy természetes kőfal oldalába építve. Körpanorámás kilátással a hegyekre és tengeröblökre, még a tulajdonos édesapja építette, Petrosz, a fia pedig jó ízléssel, természetes alapanyagok és formai megoldások felhasználásával bővítette tovább az ingatlant. Alacsony fogyasztású a hely, napenergiával minden megbízhatóan működik, az esővíz és a sziklából folydogáló forrásvíz tartályokban összegyűjtésre kerül. Barátságos, élhető élettér harmóniában a természetes környezetével. Naplementekor az alsó szomszéd birkái szertartásszerűen feljönnek a sziklánkra, mert innen a legjobb a kilátás. Tudnak élni. A gyerekek a kertből saját citromfáról szedik le az éretteket a limonádéhoz.

Jelen van-e a mindennapokban a közelmúlt félelme?

Nyoma sincs, ez a hely egészséges, mentalitásában is. A lakosok falusiak vagy kisvárosiak, sokat vannak a levegőn, rengeteg napfényhez jutnak, napi szinten tudnak úszni a tengerben. Szeretik az egyszerűséget. Nem úgy kelnek fel nap, mint nap, hogy ők találták fel a demokráciát, az olimpiát és hasonló grandiózus vívmányokat, büszkébbek a mindennapi szinten élvezhető jegeskávé-választékukra. Nem kérkednek vele, hogy nekik van az egyik legrégebbi kultúrájuk. Nincsenek kivagyi autóik, mert annak itt semmi értelme. Rengeteg a hegyi, szerpentines út, és a kis éles kanyarok, ahol csak a gömbtükörről lehet kisilabizálni, hogy vajon szembejön-e valaki az egysávnyi úton vagy sem. A boltokban és vendéglátóhelyeken a dolgozók által kötelezően viselt maszk vagy kisebb plexi arcvédő, és a kötelezően kihelyezett fertőtlenítő szereken túl még említés szintjén sem lehetett hallani itt bármilyen megbetegedésről, maximum a gazdasági hatásokról. Ne értsétek félre, sem visszamenőleg, sem a jövőre nézve nem szeretném a pandémia által eddig okozott károkat, veszteségeket, és a járvány továbbra is fenyegető veszélyét elbagatellizálni, csak azt mondom, léteznek olyan derűs helyek, ahol az egyetlen valódi veszély, hogy nem akarsz innen majd elmenni.

Tippek:

– Hetente érdemes megnézni a konzuli hivatalos tájékoztatást, és letölteni a kapcsolódó alkalmazást. Bővebb infó ITT!

– Valamennyi utazó számára online meg lehet igényelni a konzuli védelmet arra az esetre, ha bármilyen nem várt esemény történik, (ki van listázva tipikusan milyen esetekben segítenek, és mikor nem)

– Bármilyen hatósági karanténkockázatot elkerülendő, érdemes otthonról úgy elindulni, hogy az utazó tudja magáról, hogy nem vírusos.

– Figyeljünk a higiéniára útközben!

– Menjünk minél hosszabb időre, hogy élvezzük ennek a rendkívüli helyzetnek a pozitív oldalát, és mélyebben megismerjük a helyet, ahová utazunk.

– Lehet alkudni a szállások árából. A szállásadók az akár kevesebbet fizető, de megbízható vendégnek örülnek, a rengeteg teljes árú, de törölt foglalás viszont elkeseríti őket. Feleslegesen ne hitegessünk senkit, legyünk korrektek, ne tartsunk fenn párhuzamos foglalásokat.

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás