A kisbabával, gyerekkel nyaralás szinte minden család életében okoz konfliktusokat. A kicsik általában pompásan alkalmazkodnak, élvezik a repülést, tudnak aludni a strandon, és nagyjából minden, az idegen hely és esetleg rugalmasra állított napirend okozta kihívást könnyedén vesznek, bármennyire is tartanak ennek ellenkezőjétől a felnőttek. Nem úgy a szülők. Amit ugyanis korábban megszoktunk, hogy a nyaralás a pihenés ideje, azzal kapcsolatosan homályosan azért már előre sejtjük, gyerekkel más lesz. De tegye fel a kezét, aki az első kisgyerekes nyaralásokra nem reménykedve csomagolt vaskos regényeket és útikönyveket, hogy biztosan lesz rá idő, aztán vitte haza érintetlenül, azon szentségelve, hogy az úgynevezett szabadságán még többet melózott, mint egy szimpla otthoni hétköznapon.
Ettől függetlenül a legtöbbek szerint nagyon is megéri, még ha hullafáradtan rogyunk is le a reptérről hazatérve. Mert jó a változatosság, közösek az élmények, mert ki ne nézné meghatva a vízparton első tipegő lépéseit megtevő csemetéjét. Van, aki úgy dönt, úgy folytatja, mint előtte, és akármilyen kicsi is egy gyerek, a világlátás világlátás. Mások váltogatják a gyerekeknek szóló és a felnőtt programokat, múzeumból vidámparkba, emlékműtől állatkertbe zarándokolva. Megint mások az aktív tespedés mellett teszik le a voksukat, és egész nap homokvárat építenek meg frizbiznek a vízparton. És persze beszéltem olyan anyukával is, akinek a gyereke utálta az egészet, ezért évekig csak olyan nyaralásra mentek, amit a kölykök garantáltan élvezni tudnak.
Városnézés helyett Peppa malac
„Az első, kisgyerekes nyaralásunkat a régi baráti társaságunkkal töltöttük, mintha mi sem történt volna, gondoltuk, csak épp van velünk egy gyerek” – meséli Janka, akinek azóta született még egy kisbabája. „Az egyévesek között előfordul viszont olyan, mint kiderült, aki egyáltalán nem élvezi sem a panorámát, sem a sziklás tengerpartot, sem a medencés teraszt. A csupa felnőttből álló társaságról, esti grillezésekről nem is beszélve. Ezt az első nyaralásunkat végighisztizte, a korábban hibátlanul alvó, evő gyerek teljesen kifordult magából. A férjemmel totálkárosan jöttünk haza, de őszintén szólva még a gyerek nélküli barátainkat is megviselte a dolog, akikkel egyetlen nyugodt percet nem tudtunk eltölteni. A következő nyáron egy felfújható gyerekmedence, egy biztonságos, zárt kert és egy hinta lettek a legjobb barátaink, és azóta is a gyerekre szabott nyaralásban hiszünk. Meg abban, hogy egyszer felnőnek.”
Vannak szerencsésebbek is, akiknek a gyereke jól alkalmazkodik a kihívásokhoz, Gáborék ilyenek. „Mi úgy voltunk vele, hogy a gyerekkel is nagyjából úgy szeretnénk nyaralni, mint előtte. Ne csak kibírja a látnivalókat, de nagyobb korában legyen képes kiválasztani, melyik volt a kedvence, érdekelje a világ, jöjjön velünk akárhova, cserébe mindent megteszünk a kényelméért, és választhat ő is programot. Elkényeztetni sem akartuk, hogy mindig csak az van, amit őt akar, meg is bolondultunk volna, ha a nyaraláson egész nap játszótereket kajtatunk. Nem is nagyon volt más opció, mert mi utazni akartunk, de nem volt kinél otthagyni őt. Ezt megvalósítani akkor, amikor még csak kétéves volt, mondjuk kicsit nagyobb szívást jelentett, mint most, mert az ő napján reggeltől estig ki sem mozdulhattunk a szobából, és Peppa malacot néztünk. Nem mondom, hogy a focistadion látogatás meg a hullámvasutak a kedvenceim, de nem húzom a számat, ahogyan ő sem, amikor az általam kiválasztott programokra kerül a sor.”
„Én biztos, hogy nem megyek a gyerekeimmel sehova” – így a kisvárosban élő Eszter. „Velük, ha nem otthon vagyunk, csak a szívás van. Idegen helyen eleve hisztisebbek. Mi megbeszéltük már az elején, hogy amíg nem lehet őket legalább pár napra a nagyszülőknél hagyni, addig nem megyünk sehova. Jó nyaralások voltak egyébként azok is, amiket otthon töltöttünk, a közeli játszótereken meg a városi strandon, piknikeztünk meg otthon kertészkedtünk, semmi extra, csak minden olyan dolog, amire egyébként sosincs rendesen idő. Azóta a gyerekek már minden évben legalább egy hetet fixen a nagyszülőknél töltenek, mi meg utazunk. Tavaly lefutottunk egy maratont is Szlovéniában.”
Ahol több a konfliktus
Az is háztartásonként eltérő, hogy ki milyen segítséget von be, hogy a nyaraláson kicsit tehermentesítse magát. Itthon ritka, hogy valaki megtehesse, hogy az utazásra fizetett bébiszittert vigyen magával, és nem is könnyű rugalmas segítséget találni. Ildiék a gyerekek születése utáni első években megpróbálták bevonni a gyerekek nagyszüleit, felváltva vitték magukkal a nagymamákat minden évben, de sok volt a konfliktus, és úgy is érezték, a nagymamák is elfáradnak a gyerekek mellett a nap végére, nem tudnak annyit segíteni, mint amire számítottak. „Ez egy kényes helyzet, közel 40 évesen szültem, a nagymamák nálunk bőven 60 felett voltak, már nem tudtak olyan aktívan részt venni a babázásban, a gyerekek terelgetésében rettenetesen elfáradtak. Délután pihenni szerettek volna a szobában, és este sem tudtak úgy fenn maradni, a gyerekeket fektetni, őrizni, hogy mi nyugodtan elmehessünk valahova kettesben, legalább vacsorázni. Nekünk is idő volt, míg ezt megértettük, és addigra már a gyerekek is nagyobbak lettek, könnyebb lett velük, így a nagyikat mára már otthon hagyjuk. De mi is kevesebbet várunk el attól, hogy a nyaraláson úgy tölthessük el az időt kettesben, vagy egyedül pihenve, inkább kirándulunk, jövünk-megyünk együtt. Beérett ez is, jobban tudunk együttműködni a gyerekekkel, hogy mindenkinek jó legyen.”
„Egyszer csináltunk ilyet, és soha többé. Anyám egyszerűen erre nem alkalmas” – mondja Nóra. Náluk is több volt a konfliktus, mint amennyit egy nyaralás kibír, ezért más megoldást kellett keresni. „Még a fiam pici korában vittük el magunkkal egy tengerparti, hoteles nyaralásra, amit a férjem ráadásul bónuszként kapott, tehát olyan volt, mintha ajándék lenne. Anyám az egészet úgy értelmezte, hogy elvittük kikapcsolódni. Eleve nem volt túlságosan sok kapcsolata a gyerekkel, az például, hogy ő altassa, elképzelhetetlen volt, és a fiam, ha felébredt volna este és a nagyanyját találja maga mellett, biztosan frászt kapott volna. Azt gondoltam, egy közös nyaralás jó lehet arra, hogy ezen kicsit változtassunk. Anyám viszont egyáltalán nem akart ebbe energiát fektetni, egész nap a barátnőivel tereferélt telefonon, pedikűrre meg jógára járt. Velünk ellentétben tök kisimulva jött haza. Amikor megpendítettem, hogy esetleg elvihetné homokozni a gyereket egy órára, amíg mi iszunk egy kávét, kikelt magából, hogy neki már lefoglalt programja van, és a gyerek egyébként is csak hisztizik, ha engem nem lát. Úgyhogy ezt az egészet egy sikertelen kísérletként könyveltük el. Azóta minden évben olyan szállodát választunk, ahol van külön gyerekfelügyelet. A délelőtti órákat elviszik az animátorok, mi a férjemmel kikapcsolódunk. Délután alvás, az estét pedig együtt töltjük. Szerencsések vagyunk, hogy ez így bevált, és meg is engedhetjük magunknak, a férjem a tavalyi nyaraláson fejezte be az új könyvét, én meg végre kialudtam magam.”
Elolvastam hat regényt, isteni volt
Nikiéknél fiatalok a nagyszülők, de nem emiatt más a helyzet. „Én sem gondoltam volna, mert a gyerekek születése előtt egyáltalán nem volt szoros a kapcsolat a férjem szüleivel, nagyon más világ vagyunk. De amikor a kislányom megszületett, a következő nyáron az anyósom felajánlotta, hogy menjünk velük ötösben a balatoni nyaralóba egy hétre, semmi más dolgunk nem lesz, mint egész nap olvasni a parton, ők főznek ránk és őrzik a gyereket. Én sem gondoltam, hogy ennyire jól sikerül, és azóta hagyománnyá vált a közös nyaralás, amire egész évben készülünk. Mi a férjemmel ilyenkor tényleg levonulunk a partra, és egész nap könyveket olvasunk. A gyerekek azóta hárman lettek, de anyósomék, akik maguk egy gyereket neveltek fel, szuperül felnőttek a feladathoz, profin osztják le a munkát egymás közt, és a gyerekek is imádják az egészet. Rólunk, a férjemmel, nem is beszélve.”
„Nálunk a nagycsaládi nyaralás jött be, de ehhez az kell, hogy a férjem testvérének nagyjából a mieinkkel egykorúak a gyerekei” – kezdi Judit. „Rengeteg kompromisszummal jár, de nekünk bejött. Elsősorban a gyerekek miatt, akiknek reményeink szerint feledhetetlen élmény lesz az unokatestvérekkel töltött nyár. Minden évben más a helyszín, voltunk már gyerekbarát szállodában, vidéki parasztházban és Balaton parti üdülőben is. A lényeg, hogy ne otthon legyünk, ne kelljen főzni, takarítani, így néha-néha, ha úgy jön ki a lépés, még pihenni is tudunk, felváltva felügyeljük a gyerekeket, vagy a nagyobbak a kicsiket. Persze volt év, amikor az egész katasztrófába torkollott, mert az egész családon végigsöpört egy gyomorfertőzés, de van ilyen. Egyetlen igazi hátránya, hogy így évek óta nem voltunk külföldön, nyolc gyerekkel kicsit húzós lenne anyagilag és logisztikailag is. talán majd ha nagyok lesznek. Azért a tengerhez elmennék már valamikor.”
Szerző: Kovács Kata
Fotó: Unsplash.com
