Tudjuk azt, hogy egy Elizabeth Holmeshoz hasonló nárcisztikus manipulátor személyisége hogyan alakul ki?
Sok forrás áll rendelkezésünkre a nárcizmussal kapcsolatban, rendkívül felkapott téma, divatossá vált már maga a szó is. Pont ezért érdemes óvatosan bánni vele, átgondolni, hogy mit is értünk alatta. Képzeljük el inkább úgy, mint egy spektrumot, amin mindannyian elhelyezhetőek vagyunk valahol. Ez azért fontos, mert mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, olyan igényei, elképzelései, amik nárcisztikusak, a szó hétköznapi értelmében. Van, aki szeret a társaság középpontjában lenni, olyan dolgokat tesz, amik által több figyelem irányul rá, élvezi, keresi a pozitív visszajelzéseket, a sikereket. De ez még nagyon messze van a kórostól. Ahhoz, hogy kóros nárcizmusról beszéljünk, több, súlyos sajátosságnak is meg kell jelennie.
Ebben az esetben fontos, hogy az illető nem ismer fel, és nem él át igazi érzéseket, így nem is tud empatizálni, kapcsolatai a kihasználásról és saját nagyságának a bizonyításáról, védelméről szólnak. Ennek kialakulása pedig gyermekkorban kezdődik, aminek lényege, hogy olyan környezetben nő fel a személy, ahol megtanítják, elmondják, bebizonyítják a szülők, hogy neki nagyon jó dolga van, mindene megvan, és nagyon szeretik is őt. De közben a felszín alatt mégsem ez történik. A felszín alatti üzenet az, hogy neki kiemelkedőnek kell lennie valamiben. Ha ezt teljesíti, akkor figyelmet és dicséretet kap. Ha nem, akkor ez a megerősítés elmarad és/vagy jön a büntetés. Általában olyat várnak a gyerektől, ami a szülők számára kényelmes vagy hasznos, amivel dicsekedhetnek a külvilágnak. De ebben nem játszik szerepet az, hogy a gyerek mit szeretne, ő örömét leli-e az adott tevékenységben. Nem a feltétel nélküli szeretet és elfogadás, hanem a hatalommal való visszaélés a szülők módszere. A nevelésben tehát a gyerek érdekei helyett a szülő érdekei jelennek meg, sokszor nem tudatosan. Érdemes elolvasni Bánki György A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című írását, mert fantasztikusan leírja, összefoglalja a témát.
A Theranos-sztoriból melyik az a rész, ami szerinted a leginkább megmutatja a főszereplő gondolkodását, motivációit?
A filmben (a Theranos-sztoriról készült egy dokumentumfilm is The Inventor: Out for Blood címmel, amely az HBO GO-n jelenleg is elérhető – a szerk.) van egy jelenet, ami szerintem remekül ábrázolja Elizabeth – és a hozzá hasonlóan működők – személyiségét. Tyler Schultz a következőket mondja egy ponton. „A Theranos világa igazából két különböző világ volt – a szőnyeggel borított és a csempével borított világ. A szőnyeggel borítottban Elizabeth volt az istennő, szinte leborultak előtte. Ő nem hibázott. Aztán leszállunk a csempék közé, és semmi sem működik, süllyed a hajó, minden csak hazugság. Nagyon nehéz volt együtt élni a két világ közti különbséggel.”
Valójában ez történik lélektanilag is. A szőnyeges világ az, amit láthatunk, amit megmutat magából a személy. Erre a látható részre felnéznek az emberek, rajonganak, csodálják, mert szép, sokat ígérő, és nincs benne hibázás. De ha mélyebbre megyünk a csempés világba (ahova egyébként nem enged be, ahogy ez a valóságban is történt), akkor káosz és fejvesztettség van, és ahogy a dolgozók leírták, bizalmatlanság, paranoia, izoláció, az információ áramlásának hiánya. És igen, ezzel együtt élni nagyon nehéz. Ennél szebb és pontosabb kép talán nem is adható. Csak továbbmenni lehet benne, például ha elképzeljük, hogy mi jut eszünkbe a szőnyegről és a csempéről. De ezt már mindenkinek a maga fantáziájára bízom.
Tudtad?
Csúszik Elena Ferrante új regényének világpremierje a koronavírus-járvány miatt
A felnőttek hazug élete (La vita bugiarda degli adulti) Olaszországban már november 7-én megjelent. A hazai Park Könyvkiadó által a könyv más kiadóival tervezett közös világpremier azonban tolódik a koronavírus miatti helyzetre való tekintettel, az új premierdátum pedig június helyett 2020. szeptember 1.Hogyan történhet meg az, hogy komoly szakemberek is áldozatul esnek egy ilyen volumenű üzleti átverésnek?
Ha az illető becserkészte az első egy-két nagynevű szakembert, akkor már egyre könnyebb dolga van, hiszen fontos emberek adják arcukat, nevüket, pénzüket az adott céghez, projekthez. Így aztán egymást is bevonzzák, és egyre sebesebben működik a gépezet.
Egy manipulatív ember fegyvertárában megtalálható a hosszas érvelés, a személyeskedés, a felelősség hárítása, illetve a saját felsőbbrendűségi érzés is gyakori. Hogyan lehet védekezni mindezek ellen, az önbizalom, a tudatosság segíthet?
Ami biztosan segít, az a tapasztalat. Ami persze azt jelenti, hogy beleléptünk, átvertek, sérültünk. Viszont jobb eséllyel ismerjük fel a következő alkalommal még időben. Az önbizalom szintén fontos. Ha ugyanis fontos vagyok saját magam számára, és kapcsolatban vagyok a belső érzéseimmel és értékeimmel, akkor eljövök onnan, ahol bántanak, megaláznak. Ami így igaz, és jól hangzik, de az is tény, hogy az adott helyzetben sokkal bonyolultabb az átláthatatlanság és a félelemkeltés miatt. Ahogy ez a Theranosnál is történt, ahol az emberek rettegtek az esetleges következményektől, mint elbocsátás, megaláztatás, súlyos perek.
Jellemző, hogy egy ilyen cégvezetőnek van egy ideálja, akit megszállottan követ, ahogy Elizabeth Holmesnak Steve Jobs volt?
Erre adatot nem ismerek, de úgy hiszem, hogy ha valakinek van egy ideálja vagy egy ideája, amit a realitás talaján maradva követ, az szuper dolgokhoz, eredményekhez vezethet. A megszállottság ezen túlmutat.
A manipulatív emberek gyakran építenek a segítőkészségünkre, érzékenységünkre, eleinte sok dicséretet is kapunk, de aztán ebből egyre kevesebb marad, főleg ha megpróbálunk ellentmondani.
Igen, ahogy már említettem, a dinamika valahogy így néz ki. Először sok elismerést és figyelmet kaphatunk, ami lássuk be, hízelgő, és legtöbbünknek jólesik. De aztán fordulat következik, és sokszor abban a hamis elképzelésben találjuk magunkat, hogy ha majd a következő feladatot jól megoldjuk, akkor megint megkapjuk a dicséretet. De egyre többet kell tennünk érte, mígnem arra eszmélünk, hogy teljesen elfogyott, miközben mi egyre keményebben hajtottunk. Azonban egy ilyen helyzetben az is érdekes kérdés, hogy mi hogyan és miért vagyunk benne.
Segíthet, ha egy ilyen helyzetben egy kívülállót kérdezünk meg, aki talán tisztábban látja, hogy miben is vagyunk benne?
Ha egy helyzetben bizonytalannak érezzük magunkat, mindig jó, ha kapaszkodót keresünk, ha valamilyen módon visszahúzzuk magunkat a realitásba. Úgy gondolom, segítséget kérni mindig ér!
Ha valaki egyszer már megjárta a poklok poklát egy ilyen személyiséggel, a gyógyulás sem lesz gyors és egyszerű, egyáltalán hogyan lehet egy ilyen trauma után felépülni, és újra életképessé válni?
Ezt árnyalja a konkrét szereplők személyisége, hogy mennyi ideig, milyen módon kapcsolódtak, mi a történetük. De igen, az ebből való felépüléshez idő és türelem szükséges, amivel érdemes foglalkozni, mert rengeteget tanulhatunk belőle főleg magunkról. Ez pedig a legfontosabb lépés ahhoz, hogy legközelebb másképp reagálhassunk vagy elkerülhessük a hasonló helyzeteket, választásokat.
Szöveg: Sárosi Kinga
