Milánkovich Dorottya az ELTE Természettudományi Karának fizika szakán végzett, jelenleg pedig projektmenedzserként dolgozik egy olyan cégnél, mely kisműholdak és űrben használható elektronikai alrendszerek tervezésével és gyártásával foglalkozik. A Brain Bar jövőfesztiválon nem csak előadást tartott, de a standjánál az űrmérnökök mindennapjaiba is részletes betekintést nyerhettek a látogatók. Dorottyával a fellépése után ültünk le beszélgetni.
Hogyan lesz az emberből űrkutató? Gyerekkori álmod volt?
Mindig is érdekeltek a természettudományok, ezen belül az űrkutatás és a csillagászat is. Sok könyvet olvastam a témában, majd gimnazistaként képeztem magam. Sokat segített, hogy a gimnáziumban nagyon jó tanáraim is voltak, nem vették el a kedvem ettől a területtől. Ezért is jelentkeztem végül fizika szakra, bár akkor még nem tudtam pontosan, hogy milyen irányba szeretnék menni – de a csillagászat, űrkutatás vonal továbbra is érdekelt. Az egyetem első éveiben aztán volt lehetőségem részt venni ilyen témájú kurzusokon, konferenciákon, nyári iskolákon és előadásokon, illetve még a gimnázium utolsó évében részt vettem egy űrtáborban, amit a Magyar Asztronautikai Társaság szervezett, ezek pedig végül megadták a lendületet ebbe az irányba.
Egy átlag ember valószínűleg az sem tudja, hogy létezik magyar űrszektor. Te már fiatalként tisztában voltál vele, hogy ez egy olyan szakma, amivel itthon is el lehet helyezkedni?
Azt tudtam, hogy kutatás létezik itthon is, mivel a szüleim kutatás-fejlesztéssel, azon belül is geofizikával foglalkoznak. Engem a kezdetekben inkább a kutatás érdekelt, az ipar és technológia később jött hozzá. Egyetemi tanulmányaim alatt egy űripari cégnél voltam szakmai gyakorlaton, így akkor már tudtam, hogy léteznek magyar űripari cégek, a Magyar Asztronautikai Társaság szakmai közösségében pedig még több információt szereztem a hazai lehetőségekről. Ezután külföldi konferenciákhoz, külföldi szervezetekhez is csatlakoztam és az ő munkájukban is részt vettem, így volt rálátásom arra, hogy külföldön is van kiaknázatlan terület, aktív űrtevékenység, illetve olyan munkahelyek, ahova lehet menni magyarként is.
Ha a szüleid is fizikusok, gondolom ők támogatták a céljaidat?
Igen, abszolút támogattak, szerencsére senki nem próbált meg lebeszélni. Érdekes egyébként, hogy van egy fiú ikertestvérem, aki az ELTE-n jogot végzett. Őt nem fogta meg a természettudományos irány, de az egyetemi évei alatt, illetve most már egyetemi oktatóként, és a doktori képzése során is foglalkozik kutatással a saját területén.
Projektmenedzserként dolgozol egy cégnél, ami kisműholdak és űrben használható elektronikai alrendszerek tervezésével és gyártásával foglalkozik. Tudnál mesélni kicsit a munkádról?
Jelenleg a legnagyobb volumenű projektünk a RadCube misszió, ami egy Európai Űrügynökség által támogatott kisműholdas projekt.A nemzetközi konzorciumban a tudományos kísérlet tervezői csapatát az Energiatudományi Kutatóközpont, az Imperial College London és a lengyel Astronika cég adja az Európai Űrügynökséggel együtt, és a mi cégünk, a C3S Kft. tervezte, gyártotta és tesztelte a műhold platformot, ami felvitte a tudományos kísérletet az űrbe, és a szintén saját fejlesztésű földi állomással és Misszió Operációs Központtal biztosítja, hogy megfelelően üzemeljen a világűrben. Ezt a cipősdoboz méretű, 3U méretű műholdat augusztus 17-én fel is bocsátották Kourou-ból, tehát már több mint 23 napja üzemel fent, és küldi az adatokat. A tudományos kísérletet még nem kapcsoltuk be, de már vettük a platform életjeleit, tudjuk, hogy az alaprendszerek (fedélzeti számítógép, kommunikációs egység, energiaellátó rendszer és a struktúra), működnek, a napelemek, antennák kinyíltak, valamint, hogy a hőmérséklet és az energiaegyensúly is megfelelő, tehát platform és földi állomás oldalon is sikerült demonstrálnunk, hogy az általunk kifejlesztett technológiák működőképesek. Projektvezetőként a munkám elsősorban a külföldi és hazai partnerekkel és a felbocsátást szervező céggel való kapcsolattartás, valamint a belsős csapat koordinálása.
Szerinted mi lehet az oka annak, hogy nagyon keveset hallani a magyar űrszektorról, a magyar űrkutatásról?
Szerencsére azt látom, hogy manapság már egyre népszerűbb ez a terület. Az űr nagyon távoli, megfoghatatlan, sokan kíváncsiak rá, de a legtöbbek nem olyan mélyen, ezért inkább csak elolvasnak néhány rövid ismeretterjesztő cikket. Talán azért kevésbé ismert a hazai űrszektor tevékenysége, mert nem erre helyezik a fókuszt a hírportálok, a kutatóhelyeknél és a cégeknél pedig nem a tudományos ismeretterjesztés a prioritás. Pedig valójában sikeresek vagyunk az űrkutatásban, és ez nem az utóbbi néhány év termése, hanem több évtizedes munka eredménye.
Ha űrkutatásról van szó, szerintem legtöbbünk előtt az amerikai sci-fi filmek jelennek meg. Mennyire fedi a valóságot, amit a tévében látunk?
Attól függ, hogy melyik sci-fi filmről beszélünk. Akadnak a valódi fizikától nagyon elrugaszkodott filmek. Amikor a legutolsó Star Wars filmet láttam, volt egy pillanat, amikor felrobbantak az űrhajók, nekem pedig az jutott eszembe, hogy mennyi mérnökmunka mehetett most kukába. Ott persze még nem tartunk, mint ebben a filmben, de mindig van lehetőség a fejlődésre. Gondoljunk csak például Elon Musk tevékenységére, a Föld körül keringő űrállomásokra vagy azokra a technológiákra, amiken a különböző rakétagyártó és űreszközfejlesztő cégek és intézmények dolgoznak. Mindez már egy újabb lépés a jövő felé.
Az ilyen nagy nemzetközi projektekbe magyaroknak is van lehetőségük bekapcsolódni?
Igen, mind ipari és beszállítói mind kutatói oldalról megvan a lehetőség arra, hogy valaki csatlakozzon Magyarországról. A kutatói életformának van egy olyan sajátossága, hogy az anyagi támogatás megszerzéséhez pályázatokat kell benyújtani, és részben igaz ez az ipari területen is. Ezek segítségével nagy nemzetközi projektekben is részt lehet venni.
Az űrszektor, az űrkutatás mennyire férfidominált világ?
A tapasztalataim alapján ebben a szegmensben is, mint általában a tudományos és technológiai területeken több férfi dolgozik, mint nő. Ezt a külföldi és hazai rendezvényeken is látom. Nőként inkább kutatókkal, projektmenedzserekkel találkozom, a mérnöki szakma sajnos még mindig férfivezérelt. Viszont az egyetemeken a fizika, matematika, biológia és kémia szakokon már egyre több a lány, néhol már több is mint 50 százalék.
Téged ért bármikor plusznehézség a pályádon csak azért, mert nő vagy?
Itthon kevésbé, legalábbis én nem érzékeltem, az egyetemen és a munkahelyemen is olyan közegben mozgok, ahol nemtől függetlenül odafigyelnek a másikra. Külföldön vettem észre néhány konferencián, hogy amikor férfi társaságban beszélgettünk valamiről, akkor a férfiak nem hozzám beszélnek. Ketten képviseltük a céget, és mintha én ott sem lettem volna, mintha csak egy járókelő volnék. Nagyon furcsa volt, hogy egy 20 perces megbeszélés alatt rám sem nézett a külföldi beszélgetőpartner. Pedig azért voltam ott, mert szakmailag kompetens voltam a témában.
Mire vagy a legbüszkébb eddig a karriered során?
Nagy álmom teljesült azzal, hogy idén nyáron felment egy olyan űreszköz, és azóta is sikeres működik a küldetés, aminek a munkálataiban én is részt vettem. Sajnálom, hogy mérnöki oldalon nem dolgoztam a tervező csapattal, de számomra már az nagy dolog, hogy látom, hogy három év után a munkámnak megvan a gyümölcse.
Nem gondolkoztál még azon, hogy külföldre költözz? Hogy például Amerikába menj, és megpróbálj elhelyezkedni a NASA-nál?
Gondolkoztam rajta, és még nem vetettem el ezt a gondolatot. De Amerikába nehéz kijutni, a NASA-hoz különösképpen. Éltem külföldön Erasmus-ösztöndíjjal, ami tetszett is, de örülök annak, hogy itthon is volt lehetőségem megtalálni azokat a helyeket, ahol azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Meglátom még, hogy merre visz a jövő, milyen projektekben tudok részt venni. Az mindig fontos volt számomra, hogy külföldi közegben mozogjak valamennyire, és ez most ebben a nemzetközi konzorciumban adott volt.
Egy űrkutatónak, milyen kitűzött céljai lehetnek? Mi az amit el lehet érni?
Aki űrkutatással vagy bármilyen kutatással foglalkozik, az nyilván a saját szakterületén szeretne valamilyen új dolgot felfedezni vagy valamit hozzátenni az adott tudományághoz. De azt fontos tudni, hogy a kutatás és a fejlesztés nem működik egymás nélkül. Kitalálhatok én kutatóként bármilyen remek tesztet, vagy elméletet, ha azt nem tudom utána bizonyítani. Manapság már olyan mérési adatsorok és olyan műszerek szükségesek a bizonyításhoz, amik rendkívül összetettek, ezért az elmélet mellett mindenképpen szükség van a mérnöki gondolkodásra és tudásra, hogy valaki megtervezze és összerakja a gyakorlati megvalósításhoz szükséges berendezést. Tehát a kutatói tervek és céloka technikai fejlettségtől is erősen függenek.
Űrkutatóként neked mi a kedvenc sci-fid?
Az egyik kedvencem a Star Wars, de a Mentőexpedíciót is szeretem, bár annak legjobban a könyv változata tetszett.
A Mentőexpedíció sztorija szerint Matt Damon a Marson kezdett krumplit termeszteni a túlélés érdekében. Ettől, a marsi növénytermesztéstől még messze vagyunk?
Ha jól tudom, van egy magyar kutatócsoport, amelynek célja a növények és mikróbák más égitestekre történő eljuttatása és telepítése, amelyhez egy speciális gyökereztethető virágedény technológiát tartalmazó rakétakapszulát is fejlesztettek és tesztelnek. Emellett korábban indultak hazai kutatások űrben is alkalmazható hidropóniás növénytermesztés témakörben a hosszú távú űrutazásokra való felkészülés elősegítésére, így ez sem egy olyan távoli jövő.
Egy űrkutatónak álma, hogy kijusson az űrbe?
Nem feltétlenül, persze nem lenne rossz. Ha valaki adna egy jegyet, hogy próbáljam ki, akkor nem mondanék nemet. De nem ez az elsődleges cél, és nem azért dolgozom a mindennapokban, hogy egyszer kijussak az űrbe, mert itt a Földön is van még rengeteg hely, ahova szeretnék elmenni Azért abban reménykedem, hogy egyszer, még a mi életünkben a rövidtávú űrutazás könnyen elérhetővé válik a mindennapi ember számára is, akár napjainkban egy interkontinentális repülőút.
Fotó: Czifra Dávid
