Már meg sem lépődünk azon, ha közéleti szereplőknek szakácskönyve jelenik meg. Viszont a legtöbb egzotikus fűszerekkel és luxus összetevőkkel megpakolt szakácskönyvvel ellentétben Puzsér Róbert kötete sokkal inkább közelít a magyar valósághoz.
Puzsér szerint a magyar embereket a sztárséfek „szétfrusztrálják” azzal, hogy a legtöbbük számára elérhetetlen keretből, elérhetetlen összetevőkből és elérhetetlen technikákkal készítik a fogásokat. „Nem vagyunk kíváncsiak olyanokra, hogy szarvasgomba, mert föl se ismerjük, és le se tudjuk venni a polcról” – mondta az RTL Reggeliben.
A receptgyűjtemény a Gonzó Szakácskönyv címet kapta, ahogy a fülszövegben is olvasható, azért, mert „a gonzó-konyhaművészet gyakorlata mindenkinek ismerős: a szülők nélkül otthon töltött hosszú hétvégék, a kollégium közös konyhája, az első saját albérlet, a gondtalan agglegényévek mind magukon viselték a gonzó életmód sajátos jegyeit. A magyarok gonzó éveikben voltak a legboldogabbak: gondolkodás és aggályok nélkül, felszabadultan ették-itták, ami a kezük ügyébe került, így a Gonzó Szakácskönyvbe foglalt receptek követésével a tűzhelyek gázlángjainál a nosztalgikus érzelmek is fellobbannak.”
Ebben a könyvben garantáltan nem fogunk szarvashúsról, kardamomról, szuvidálásról olvasni, helyette előtérbe kerülnek a néhány fillérből, gyorsan készülő, tápláló ételek.
