Mitől alakulhat ki?
„A pánikrohamok kialakulásában számos múltban gyökerező és a rohamok létrejöttekor ható pszichoszociális (családi viselkedésminta követése, kapcsolati veszteség, stb.) és biológiai (koffeinfogyasztás, hormonális változások) tényezők játszanak szerepet. A WHO ajánlása szerint a pánikzavar tüneteit jelenleg gyógyszeres és pszichoterápiás kezelési módszerekkel enyhítik, azonban érdemes tudni, hogy a pszichológus munkáját a manuálterápia is jelentősen megkönnyítheti” – hívta fel a figyelmet Kulig Barbara.
A szakértő szerint korábbi testi sérülések is felelősek lehetnek a pánikrohamok kialakulásáért. Ilyen testi trauma lehet például a sportsérülés, a bordatörés, a mellkasi műtét, a tüdőgyulladás (pl. Covid–19), az asztma, a szívbetegségek, sőt még a szájsebészeti beavatkozások is.
Mi lehet a megoldás?
A pontos diagnózist követően a pszichológus a pánikgörbe két pontján tud változást előidézni.
1. A testi tünetek oldaláról
A kezelések során a páciensek olyan technikákat tanulnak, amelyek segítségével jobban megismerhetik testük működését, lassíthatják légzésüket (pl. négyes légzéssel, mindfulness meditációval, autogén tréninggel). Ez ugyanis egy ördögi kör: minél gyorsabban vesszük a levegőt, annál jobban szorongunk, és minél inkább szorongunk, annál gyorsabban vesszük a levegőt.
„Amennyiben a konzultáció alatt olyan testi sérülésekre derül fény, amelyek pánikzavarra hajlamosító tényezők lehetnek, akkor orvos vagy manuálterapeuta kolléga bevonásával további kezelési terv kialakítása javasolt” – mondta a szakértő.
2. A pszichológiai tényezők oldaláról
„Bár úgy tűnhet, hogy rendben van az életünk, amikor az első roham jelentkezik, mégis fontos, hogy a kezelések során megvizsgáljuk a pánik kialakulásának körülményeit, érzelmi komponenseit, rövid és hosszú távú következményeit. Ezáltal kialakul egy kép arról, hogy mit is élt át valójában a páciens az első pánikroham során. Ez a későbbiekben nagyító alá kerül, ami elvezethet bennünket a pánik egyéni történetéhez” – mondja Kulig Barbara.
Egy mellkasi sérülés váltotta ki a rohamokat
Dani – 20 éves élsportoló – szinte egyik pillanatról a másikra rosszul lett: mellkasa szorított, szíve hevesen dobogott, majdnem megfulladt. Aznap szülei bevitték a kórházba, ahol alaposan megvizsgálták, majd néhány nap után kiengedték. Zárójelentésén diagnózisként vegetatív disztóniát pánikrohamokkal, és fiatalkori magas vérnyomást jelöltek meg.
Fél év múlva a fiút már naponta kínozták pánikrohamok. A szakemberek a pszichoterápia mellett gyógyszeres kezelést javasoltak, amelyek hatására néhány héten belül enyhült ugyan a szorongása, a pánikrohamai azonban nem szűntek meg. A kognitív viselkedésterápia alatt kiderült, hogy Dani egy mellkastájéki szorítást katasztrofizál, ami néhány órával a fizikai terhelés után jelentkezik. A terápia során sok családban megélt feszültség, egy barátjával kapcsolatos gyász került felszínre, de a fiú sportolói teljesítménye is nagy feszültségforrás volt. Néhány hónap alatt a pánikrohamok kezdtek ritkulni, szorongásoldó gyógyszereit is lecsökkentették. A mellkasi szorítás azonban még mindig naponta jelentkezett, 2-3 naponta pedig a fizikai terhelést követően pánikrohamok alakultak ki.
A szakemberek végül manuálterapeuta segítségét kérték, hiszen a fizikai terheléssel egyértelműen összefüggésbe lehetett hozni a fiú állapotát. A kezelések során az is kiderült, hogy korábban éppen mellkasi tájékon érte Danit egy sérülés, amikor egy csapattársa könyökkel ráesett. Négy alkalmas manuálterápiás kezelés után Dani tünetei hónapokon át nem jelentkeztek, egyszeri visszaesést tapasztalt, mely nem maradt fent hosszú távon.
A kutatók már több, a fenti esethez hasonló történetet írtak le, ahol a manuálterápia lényegesen felgyorsította a pánikzavar kezelését. Ebből arra lehet következtetni, hogy a testi trauma (pl. mellkasi szorítás) és a szorongás együttes kezelése hatékony a Danihoz hasonló kórelőzménnyel rendelkező pánikzavaros páciensek esetében.
Forrás: Sherlock Rehab
