Mikor néhány évvel ezelőtt először számolt be a magyar sajtó az Egyesült Államokban egyre erősödő incel szubkultúráról, tátott szájjal csodálkoztam rá a jelenségre. Nőgyűlölő férfiak persze mindig is léteztek, ebben nem volt semmi meglepő – az igazán megdöbbentő számomra az incelek saját gyártású világmagyarázata volt. Ezek a férfiak meg vannak róla győződve, hogy nekik alapjogon járna a szex, ám azt a nők igazságtalanul megtagadják tőlük csak azért, mert előnytelen a külsejük és introvertáltak. Az incel az angol „involuntary celibate” rövidítése, ami magyarul körülbelül annyit jelent, hogy kényszerű cölibátus – olyan férfiakról van tehát szó, akik az akaratuk ellenére nem jutnak szexhez. A szexuális sikertelenségük okát általában nem magukban keresik, inkább azzal magyarázzák, hogy a párválasztás túlságosan igazságtalan elvek mentén működik. Nemcsak a nőkre haragszanak, akik szerintük megtagadják tőlük a szexhez való jogukat, de a sikeres és vonzó férfiakra is, akik elhappolják előlük a nőket, és ezzel elnyomják őket.
Az amerikai incel mozgalomhoz az elmúlt években több tömeggyilkosság is kötődött: 2018 áprilisában Alek Minassian egy kisbusszal az utcán a tömegbe hajtott Torontóban, és megölt nyolc nőt, illetve két férfit. 2015-ben egy 26 éves férfi kilenc embert gyilkolt meg az oregoni Roseburgben, 2017-ben pedig egy 21 éves férfi lőtt le két embert a középiskolájában, mielőtt végzett volna magával. 2014-ben Elliot Rodger ölt meg négy nőt és két férfit a University of California területén, majd a mészárlás után ő is öngyilkos lett. Mindegyik esetben szexuálisan frusztrált férfiak töltötték ki haragjukat a gyilkosságokban.
Ezek a külföldi példák kifejezetten extrémnek számítanak, nálunk szerencsére – legalábbis a tudomásunk szerint – nem volt még precedens hasonló gyűlöletbűncselekményre.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarországon ne virágzott volna ki mostanra az incel kultúra.
Csak a megfelelő kulcsszavakat kell tudni, és a Google-be vagy a Facebook keresőjébe bepötyögve máris kitárul előttünk a magyar incelek sértett, nőgyűlölő világa. Privát Facebook csoportokban hergelik magukat és egymást a szerintük férfiakat elnyomó társadalmi berendezkedés miatt, hosszú blogposztokban elmélkednek a redpill férfi-életfilozófiáról, vagy éppen Youtube-videókban osztogatnak „praktikus” életvezetési tanácsokat – például a társkeresés témájában. Én is pont egy ilyen, erősen incelszagú társkeresős videóval találtam magam szemben néhány héttel ezelőtt. Bár sem a címben, sem a videó vagy a csatorna leírásában nincs utalás az incel mozgalomra, a felvételben elhangzottak szépen visszaadják ennek a szubkultúrának a nőgyűlölő eszméit.
A videó – a készítő magyarázata szerint – arra szeretne választ adni, hogy miért nehezebb manapság az átlagos férfiak számára a társkeresés, mint bármikor máskor volt a történelem során. A kérdésfelvetés kifejezetten érdekes is lehetne, ám egy percnek sem kellett eltelnie, hogy a készítő minden lelkesedésemet lelombozva megnevezze a férfiak nyomorúságának legfőbb okozóját. Véleménye szerint két fő oka van annak, amiért az átlag férfiaknak olyan nehezen megy az ismerkedés a 21. században: az egyik a social média, a másik pedig… hát persze, hogy az átkozott feminizmus, és a női egyenjogúság! A videó 15 percében ezt a két témát járta körbe, a legjellegzetesebb incel fordulatok használatával. A következőkben ezekre próbálok meg reagálni feminista szemszögből.
„A nőknek mindig a legjobb, top 10-es csávók kellenek”
Miközben a férfiak hajlandóak lejjebb adni az igényeikből – mondja a narrátor, ami a social média korában a véleménye szerint azt okozza, hogy a nagyon jó nők és a kevésbé jó nők is megrohamozzák a neten a top 10-es csávókat, és így az átlagos pasik senkinek nem kellenek. Szemben a régi korokkal, amikor bezzeg a nők és a férfiak kizárólag a saját falujukon belül tudtak ismerkedni, és így mindenki megtalálta a hasonló „értékű” párját. (Még hallgatni is kellemetlen volt, de a narrátor rendszeresen dobálózott az értékes és az értéktelen jelzőkkel, azt viszont nem igazán magyarázta el, hogy vajon mitől is lesz egy ember értéktelen vagy nagyon alacsony értékű a szemében.) Ez a levezetés akár logikusnak is tűnhetne, csak az a baj, hogy az égvilágon semmi alapja nincsen. Egyszerűen azért volt könnyebb és gyorsabb társat keresni, vagy jobban mondva házasodni a régi időkben (pl. az 1800-as években, amit a videó is felhoz példának) mert nem igazán volt más út a nők előtt. Nem számítottak teljes értékű embernek, nem voltak jogaik, nem voltak lehetőségeik. Az egyetlen társadalom által elfogadott női életút a házasság és az anyaság volt, ha lehet, minél fiatalabb korban. Akkoriban a nők nem nagyon válogattak a férfiak között, mivel egyáltalán nem is volt lehetőségük rá. Általában a család döntötte el gazdasági érdekek mentén, hogy kihez adják hozzá a lányukat. Mindeközben a férfiak nyugodtan maradhattak agglegények hosszú évtizedekig, vagy akár egész életükben, és építhették a saját egzisztenciájukat. Őket sokkal kevésbé ítélte meg a társadalom az életmódjuk miatt.
Már ennél a legelső pontnál világosság vált, hogy a videó készítőjének valójában az a problémája, hogy a nők a 21. században saját maguk választhatnak társat, sőt akár válogathatnak is a férfiak közül. Az internet, a közösségi média és a randi appok mindenki előtt kinyitották a világot, és igen, ez azt jelenti, hogy a nők is nagyobb eresztésből szemezgethetnek. Ma már nem kötelező lehorgonyozniuk egy rossz kapcsolatban, és nem kell megelégedniük egy kevésbé kompatibilis partnerrel.
A top 10-es csávók mítosza
A narrátor rendszeresen hivatkozik ezekre a bizonyos top 10-es csávókra, akik az elmondása szerint nemcsak jól néznek ki, de pénzük is van, és úgy általánosságban az élet császárai. Ők azok, akik elhappolják a nőket az átlagos férfiak elől. Ez volt az egyik pont, ami rögtön eszembe juttatta az incelek világnézetét. Bár a megnevezések eltérők, nagyjából ugyanígy gondolkodnak ők is a modern társkeresésről és benne a nők, illetve a férfiak szerepeiről, valamint kategóriáiról. Az incelek felfogásában is léteznek top 10-es csávók, ők az alfák, vagy más néven Chadek: a helyes, sikeres, kisportolt férfiak, akik bár gyakran bunkók a nőkkel, de azok mégis velük akarnak szexelni. És ott vannak a szegény incelek, az ómegák, vagy béták, akik sosem jutnak szexhez, véleményük szerint azért, mert nem elég előnyös a külsejük, és nem elég sikeresek.
Természetes, hogy minden nő (mint ahogy minden férfi) olyan partnert szeretne maga mellé, aki az elvárásainak a leginkább megfelel, akivel hosszú távon is el tudja képzelni a jövőjét. Tény, hogy vannak nők, akiknek kizárólag a pénzes, jóképű, sportos pasik jönnek be, de legalább ugyanennyien – ha nem többen – vannak, akiknek ezek a paraméterek nem számítanak. Azt kijelenteni tehát, hogy minden nő ezekre a top 10-es pasikra vágyna, elég nagy ostobaság. Egyébként már ennél a résznél is az volt a gyanúm, hogy a készítő a saját korábbi tapasztalataiból, csalódásaiból próbált univerzális igazságokat levonni.
Mindenki maradjon a saját kasztjában
A narrátor többször is hangsúlyozza, mekkora probléma, hogy a szép lányok és a nem szép lányok is ezekre a top 10-es csávókra buknak, ahelyett, hogy mindenki a saját kasztjában keresgélne. (Na jó, a kaszt szó, hála istennek, nem hangzott el, de anélkül is érteni lehetett a célzást.) Ez a nagy szabadosság pedig azt eredményezte, hogy mostanra már a túlsúlyos lányok is kitörtek a saját kategóriájukból és nem szégyellnek rámozdulni a jó csávókra. A narrátor alapfelvetése szerint minden nő és férfi a kinézete alapján bekerül egy kategóriába – pont mint az incel kultúrában –, és szerinte az lenne az elvárás, hogy mindenki a kategóriáján belül ismerkedjen. Nem is tudom, mi a borzalmasabb: a kategóriában gondolkodás, vagy ez a mérethetetlen felszínesség. Mintha az ismerkedés kizárólag a külsőségeken múlna, mintha csak a megjelenésünktől függene, hogy valaki szeretne-e velünk párkapcsolatot, vagy sem.
„Szóval rengeteg lány van, aki inkább lefekszik olyan srácokkal, akik soha az életben nem jönnének össze velük, mintsem megállapodnának egy olyan valakivel, aki tényleg szeretné őket, és hosszú távon is mellettük lenne” – hangzik az összegzés. Ebben a megállapításban igazat kell adnom a készítőnek. Az élet már csak ilyen kegyetlen, nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi azt szeretnénk. Nem kényszeríthetjük rá a másik emberre a saját vágyainkat és akaratunkat: nekünk hiába vannak érzéseink egy másik ember iránt, neki szíve joga a saját kénye-kedve szerint élni az életét. Ha ahelyett, hogy velünk járna, másokkal (kifejezetten ezekkel a top 10-es bunkó csávókkal) szeretne szexelni, akkor – van egy rossz hírem – ezt nyugodtan megteheti. Ennél a pontnál megint csak úgy éreztem, hogy a narrátorból a saját sértettsége beszél. Mindenkivel megesik – nőkkel és férfiakkal egyaránt – hogy az érzéseik viszonzatlanul maradnak, hogy a kiszemelt nem veszi figyelembe, vagy észre sem veszi az érdeklődésüket. Nem mondom, hogy könnyű túllépni ezeken a csalódásokon, de egy kiforrott felnőtt személyiség talán fel tudja dolgozni és a helyén kezelni az ilyen helyzeteket.
Nem mondom, hogy a feminizmus rossz, de…
A videó második felében végre terítékre kerül a feminizmus, a női egyenjogúság, és ezzel elválaszthatatlanul a férfiak által adott értékek változása. A narrátor természetesen rögtön kijelenti, hogy ő aztán nem gondolja, hogy a női egyenjogúság rossz lenne – csak hát a következményei a problémásak.
Rögtön rá is tért a lényegre, a női egyenjogúság legnagyobb problémájára: arra, hogy a feminizmus elhitette a nőkkel, hogy az önállóság jó dolog. Hogy mit jelent a női önállóság? A többi között azt, hogy már nem vagyunk sem az apánk, sem a férjünk tulajdona, dolgozhatunk, tanulhatunk, lehet saját keresetünk, birtokolhatunk dolgokat, nem kényszeríthetnek bele bennünket – legalábbis a világ nyugati felén – nem kívánt házasságokba. A videó készítője szerint – és ugyanígy az incelek szerint is – ez a női önállóság az oka a férfiak nyomorúságának és párkeresési problémájának.
Hiszen mennyivel könnyebb is volt a régi szép időkben, amikor a férfiak pusztán az anyagi függőséggel is magukhoz tudták láncolni a nőket.
A megváltozott férfi értékek
A női egyenjogúság természetesen a férfiakra is hatással volt: elvette tőlük az addigi többletjogaikat. Na jó, ez így persze nem hangzik el a videóban, a narrátor sokkal szofisztikáltabban próbálja nagyjából ugyanezt megfogalmazni. Mint mondja, a történelem során a férfiak legnagyobb értéke az volt, hogy:
- képesek voltak megvédeni a nőt, és biztonságot teremteni a család számára;
- képesek voltak anyagi javakat szerezni.
Ha pedig ezt a két kitételt a régi időkben kipipálta a férfi, akkor nagy eséllyel képes is volt magának nőt találni. A narrátor elgondolása szerint azonban ezt a két férfi értéket a feminizmus porrá zúzta, ezért is nehezebb manapság csajozni.
A probléma csak az, hogy ebbe a gondolatmenetbe már az első pontnál hiba csúszott. A nők, a gyerekek, a gyengék nem a feminizmus miatt nem szorulnak ma már általános védelemre, hanem önmagában a megváltozott modern világ miatt. Szerencsére nem élünk folytonos háborúban, nem kell harcolni a mamuttal sem, tehát igen, a férfiaknak sem kell karddal a párnájuk alatt aludniuk. A nagyobb közbiztonságnak valójában örülnünk kellene, nem sopánkodni miatta. Az viszont tényleg a feminizmus bűne, hogy ezek a gaz nők, ma már dolgozhatnak, és egyedül is képesek eltartani magukat. Magyarán nem fognak csak azért belemenni egy házasságba, mert anyagilag rá vannak szorulva. Tényleg gyalázatos.
A narrátor problémája továbbra is ugyanaz: azt sérelmezi, hogy a nők önállóak lehetnek, szabadon választhatnak, válogathatnak, van saját keresetük, és nincsenek egzisztenciálisan rákényszerítve, hogy igent mondjanak az első szembejövő férfinak. Ha egy férfi odaáll egy random nő elé, és fel akarja szedni, akkor annak a nőnek joga és lehetősége van őt visszautasítani. Nem elég felmutatni egy jól fizető munkát, vagy egy izmos bicepszet. Ha a két fél személyisége nem passzol, vagy nem vonzódnak egymáshoz, akkor ma már lehet nemet mondani. (Egyébként számomra mérhetetlenül szomorú, hogy szerinte ennyiben ki is fújtak a férfi értékek.)
Műttesd át az arcod!!!
Az öntudatra ébredt nők beleköptek ugyan az elnyomásukat visszasíró férfiak levesébe, de semmi nincs veszve! Mint a narrátor mondja, „férfiként a határ a csillagos ég!” Bár a videó elején még arról beszélt, mennyire fontos a külső, és hogy a topos csávók ellopják az átlagosok pasik csajait, az utolsó részben már azt hangoztatja, hogy a férfiak esetében nem a kinézet a minden. Míg egy nőnek – a véleménye szerint – csak és kizárólag a megjelenésétől függ, hogy társat tud-e találni, addig egy férfi sokkal jobb helyzetben van: az esetében sokat nyom a latban a személyiség, az érzelmi intelligencia, a műveltség stb. (Érthető, mi, nők csak fogjuk be a szánkat, legyünk szépek, és bólogassunk mosolyogva az utolsó incelnek is.) Tehát a férfiak szerencsére tudnak dolgozni a személyiségükön, a kommunikációjukon, a karrierjükön, de azért természetesen a külsejükön is. Ez utóbbihoz a narrátor elég konkrét és kissé bizarr tanácsokat is ad. Véleménye szerint a jobb külső elérésének legalapvetőbb lépése, ha a férfiak Ryna Goslingra gyúrják magukat, és a testzsírjuk nem haladja meg a 12 százalékot. A igazán nagy dobást azonban a végére hagyta. „Ha komolyabb probléma van az arcoddal?” Plasztikáztasd át! – tanácsolja a narrátor, aki még azt is hozzáteszi, hogy elég csak 1 milliót összegyűjteni az új arcra, mivel elmondása szerint a legtöbb beavatkozás ennyiből megvan. (Itt halkan megjegyezném, hogy kicsit alábecsüli a videó készítője az összeget.) Ez a hozzáállás ismét egybecseng az incel gondolatvilággal. Az incelek szinte megszállottak a kinézetükkel kapcsolatban. Magukat rendkívül csúnyának tartják, miközben a Chadek, vagyis a jóképű alfahímek ideáljának a megszállottjai, és úgy vélik, hogy nekik is hasonlóan kell kinézniük ahhoz, hogy megkapják a sikert és a szexet, amit szerintük megérdemelnek. Ennek érdekében gyakran vetik bele magukat a testépítésbe, de ha kell, kés alá feküdnek, és átszabatják az arcukat. Meg vannak róla győződve, hogy ezekkel a változtatásokkal azonnal ragadni fognak rájuk a nők. A valóság mindeközben az, hogy ezeknek a férfiaknak a külsejével az esetek többségében semmi baj nincsen. Ők azok, akik egymást és magukat is győzködik a saját csúnyaságukról, kifogásokat gyártanak, hogy aztán erre tudják fogni a sikertelenségüket.
Lehetnek egy férfinak akármekkora izmai, nézhet úgy ki, mint Brad Pitt, ameddig úgy gondolkozik, ahogy a videó készítője, amíg ilyen nőgyűlölő nézeteket vall, addig hosszú távon (remélhetőleg) nem lesz szerencséje a társkeresésben. Azért írom, hogy remélhetőleg, mert egyetlen nőtársamnak sem kívánnék ilyen randipartnert. Egy kisregényt lehetne írni a videóban elhangzó bicskanyitogató kijelentésekről, az előbbiekben csak a legfőbb pontokat emeltem ki, hogy egy kvázi red flag listát készíthessek. Ha olyan férfivel találkozol, aki a fentiekhez hasonlóan gondolkodik, a saját érdekedben inkább zárd rövidre a kapcsolatot.
