Egy jó anya rendelkezik egy sor tulajdonsággal és képességgel (még ha ezek az elvárások teljesen elrugaszkodtak is a valóság talajától).
- Kedves, lágy hangon beszél a gyerekeivel.
- Végtelen türelemmel bír a jó anya, akkor is, amikor a gyerekei romba döntik a fél házat és leszólják a nagy gonddal készített ebédet.
- Tudja, hogyan vezesse le a stresszt, így mindig nyugodt és kiegyensúlyozott, boldog, hogy anya lehet és a nyári szünetben 0-24-ben a gyerekeivel töltheti az időt.
- Csendben egyensúlyoz a mindennapi teendőkkel, munkával és gyerekneveléssel.
Egészen addig, amíg már nem.
Egyszer csak, egyetlen pillanat alatt, amikor vacsorát készítenek és a gyerek véletlenül felborítja a poharát és kidönti a vizet belőle, pont elég, hogy a dühroham kipattanjon az anyánál.
Függetlenül attól, miként manifesztálódik a dühroham, az anyai dühkitörés még magát az anyát is váratlanul éri, az egészet tanácstalanság és bűntudat követi. Sokkal gyakoribb az ilyesfajta anyai dühkitörés, mint gondolnánk, és ha tudjuk, miért történik, mi zajlik ilyenkor bennünk, képesek lehetünk hatékonyabban mederbe terelni az áradó érzelmeket, ami mindenkinek jobb. Mutatjuk, mit mond a szakértő az anyai dührohamról!
Mi az anyai dühkitörés?
„Az anyai dühroham nem egy orvosi diagnózis vagy pszichológiai szakkifejezés. Ez az anya (vagy szülő) frusztrációjának, haragjának vagy túlterheltségének érzetét írja le – magyarázta Dr. Caroline Fenkel pszichológus. – Az anyai dühroham egy érzelmi kitörés, amit gyakran a szülőséggel kapcsolatos kihívások, nehézségek robbantanak ki.”
Egy 2023-as tanulmány szerint az anyáktól nem egyszerűen elvárják, hogy a saját szükségleteiket helyezzék mások – a családjuk – mögé, de az is része az anyai munkának, hogy a nyugalom, támogatás és törődés központjai legyenek a nagyobb családi hálózaton belül is.
Röviden ez azt jelenti, hogy az anyáknak mindent le kell nyelnie, amikor az anyasággal kapcsolatban küzdenek egy-egy helyzettel. Sőt, a társadalom és média ezen felül még azt is sugallja, hogy rossz anyák vagyunk, ha panaszkodunk. Ez a kombináció hozza létre a frusztrációt, ami viharos kitöréshez vezet előbb-utóbb, amikor elérjük az elviselhetetlenség határát.
Az anyai dühkitörés gyakori jelei és kiváltói
Sok összetevő vezet el addig, míg az anyai dühkitörés elsodor mindent és mindenkit maga körül. Ezek a jelek az anya környezetében élők számára is nyilvánvalók, így segítséget tudnak nyújtani, hogy elkerülhető legyen a dühroham:
- Fokozott ingerlékenység
- Állandó kimerültség
- Nehezen boldogul az anya a mindennapi teendőkkel
- Alváshiány
- Túlterheltség
- A személyes tér és énidő hiánya
Juli, aki három gyerek édesanyja, azt mondta, hogy nála az anyai dühkitörés legerősebb kiváltója az volt, hogy úgy érezte, mindent neki kell csinálnia. „A munka és anyaság kimerített, stresszessé tett és frusztrálttá – mondta. – A – nevezzük így – anyai dühroham – jeleit én is észrevettem magamon. Egészen apró dolgok is irritáltak, kiborítottak, rászóltam a gyerekekre. Amikor elborított a dühroham, káromkodtam, kiabáltam, és éreztem, ahogy a feszültség és harag elborítja az egész testemet.”
„Nem az voltam, aki lenni akartam azokban a pillanatokban – folytatta. – Amikor a dühkitörés elmúlt, utána a bűntudat öntött el.”
Mit tegyünk, ha az anyai dühroham támad?
Ha tudjuk, mi váltja ki a dührohamot, segíthet, hogy közbelépjünk és megnyugtassuk a tomboló idegrendszerünket. „Általában az olyan technikákat javaslom, melyek lehoznak a jelenbe – mondta Dr. Fenkel. – A mélylégzéses gyakorlatok képesek szabályozni a tomboló érzelmeket. Az egyik legjobb és legegyszerűbb a 4-7-8 módszer. Ez röviden úgy foglalható össze, hogy lélegezzünk be 4 másodpercig, tartsuk bent a levegőt 7 másodpercig, majd 8 másodperc hosszú legyen a kilégzés. Ez az első lépés ahhoz, hogy a felhalmozódott feszültség csökkenjen bennünk.”
Emellett az is segíthet, ha a dühroham közeledtével időt kérünk. Lépjünk vissza az adott szituációból egy pillanatra. Keressünk egy olyan dolgot, ami általában biztonságérzettel tölt el, vagy kizökkent. Ez kulcsfontosságú lehet, hogy a dühkitörést megelőzzük.
Hogyan előzhetjük meg az anyai dührohamot?
A legjobb az, ha sikerül teljesen megelőznünk az anyai dühkitörés kialakulását. Elérhető ez az ideális állapot? És ha igen, mi segíthet?
- Fontos, hogy legyen saját magunkra fordított idő, mindennap egy bizonyos ideig olyat csináljunk, amit szeretünk, ami örömet okoz, és főként egyedül.
- Beszéljünk nyíltan a szülőtársunkkal, házastársunkkal arról, mivel küzdünk.
- Bővítsük a segítőink körét, legyünk őszinték az érzéseinkkel kapcsolatban.
- Ismerjük fel a határainkat.
- Kérjünk segítséget a szeretteinktől, amikor szükségünk van rá.
Julinak végül két gyakorlati változtatás segített az életében abban, hogy csökkenjen az anyai dühkitörések száma és intenzitása. „Az egyik legnagyobb kiváltó az anyai dührohamokban a késés volt – mondta. – Most már tudatosan ügyelek rá, hogy ha tudom, valahova időre kell odaérnünk, jóval több időt hagyok a gyerekeknek összekészülni. Ugyanez igaz a képernyőidőre is. Szigorú időkorlátokat állítottunk fel a család minden tagja számára, így nincs vita, nincs időhúzás.”
A másik dolog, ami segített, hogy több időt fordít saját magára. Ez nem jelenti semmi extra wellnesst. „Sétálok egyet egyedül, nem csak a testi, de a lelki jóllétem érdekében is – emelte ki a háromgyerekes édesanya. – Ezt a pontot várom a napi rutinban a legjobban most már.”
Sajnos az, hogy észszerű határokat húzunk a mentális jóllétünk érdekében a családi életben is és tudatosan figyelünk a kiváltó tényezőkre, nem biztos, hogy segít megelőzni az anyai dühkitöréseket. Ezért ilyenkor célszerű szakemberhez fordulni, hiszen a pszichológus segíthet felismerni az olyan mintázatokat az anyaságban, az életünkben, ami nem feltétlenül rajzolódik ki előttünk úgy, hogy benne vagyunk nap mint nap. „Az anyaság a legkeményebb munka, ne feledjük, és nem szégyen segítséget kérni” – emelte ki a pszichológus.
Forrás: Popsugar, fotó: Getty Images, Unsplash
