A Föld lakosságának körülbelül fele minden egyes nap kénytelen egy olyan világban boldogulni, amit alapvetően nem az ő szükségletei mentén alakítottak ki. A mobiltelefon túl nagy a kezükhöz képest, az autók biztonsági öve valahogy sosem kényelmes, és az iroda hőmérséklete sem ideális. Bosszantó, nem? Aztán ott van az, hogy az egészségügyi protokollok sem mindig megfelelőek nekik, hogy a védőfelszerelések nem védik őket megfelelően, és hogy alapvető ellátórendszereink sem mindig képesek adekvát segítséget nyújtani a számukra. Ez már nem csak bosszantó, hanem potenciálisan halálos is.
Caroline Criado Perez 2019-es Láthatatlan nők című kötetében tematizálta először a populáris kultúrában is a nemek közötti adatszakadék problémáját. Perez szédületes mennyiségű példával mutatja meg, hogyan építettük egész világunkat a férfiak jellegzetességei és szükségletei köré, némán elfogadva, hogy az alapértelmezett ember a (fehér) férfi. Ebben a rendszerben, ahol a tárgyainkat, köztereinket vagy éppen egészségügyi protokolljainkat is sokáig kizárólag férfiaktól nyert adatok szerint formáltuk, teljesen megfeledkezve a nőkről, néha lehetőséget adunk úgynevezett „női problémáknak”, hogy egy kis időre megkaphassák a reflektorfényt.
Ezek a női problémák többnyire a női egészséghez, reprodukciós jogokhoz, gondoskodási feladatokhoz kapcsolódó kérdések. Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk ezeknek a témáknak a fontosságát, érdemes belátni, hogy ez a felállás több súlyos problémát is szül. „A gond az, hogy az ilyen ‚női témákról‘ hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy ezek kizárólag nőket érintő kérdések. Pedig ezek a témák valójában mindannyiunkról szólnak: ha a nők nehézségekkel küzdenek, az a teljes társadalomra kihat” – kezdi Szegő Dóra, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány Szolidaritás Női Programjának koordinátora.
A Szolidaritás Női Program épp ezért nemcsak a női szervezeteket támogatja, de azt is szeretné elérni, hogy minden területen megjelenjenek a női szempontok. Az alapítványnál alapvetően anyagi segítségnyújtással és szakmai tudásátadással támogatják a női szükségletekre reagáló szervezeteket, emellett női adományozó köröket és adománygyűjtő rendezvényeket is szerveznek. Elsődleges célkitűzésük egy olyan szolidáris támogatói hálózat létrehozása, amelyben biztonságos teret teremtenek a kapcsolódáshoz és a tudásmegosztáshoz az érintett szereplőknek.
A Gyökerek és Szárnyak alapítvány női szervezeteknek rendezett „Élő Adás” programja
„Felfedezők” pályázatukban azonban kifejezetten olyan szervezeteket keresnek, akik bár alapvetően nem női szervezetként definiálják magukat, de nyitottak a női fókuszú kezdeményezésekre, vagy a női szempontok beemelésére.
„Kétféle irányban is szeretnénk támogatni ezeket a kezdeményezéseket: egyrészt célunk, hogy a társadalmi ügyekkel dolgozó szervezetek a saját munkakörnyezetükben, vagyis a dolgozóikra, önkénteseikre vonatkozóan érvényesítsék a női szempontokat, másrészt a célcsoportjaikban és küldetésükre irányulóan is gondolkodjanak ezekben” – magyarázza Dóra.
Valószínűleg bele sem gondolunk, hány olyan terület van, ahol fontos lenne figyelembe venni a nemi szempontokat, és a nőkre (is) szabni az adott szolgáltatást. A szenvedélybeteg-ellátás fő modelljeit például heroinfüggő férfiakhoz szabták, de ugyanígy sokáig nem jelentek meg a nők szükségletei a hajléktalanok vagy a fogyatékossággal élők ellátásában. Ezek a rendszerek nem egyformán segítenek férfiaknak és nőknek, nem veszik figyelembe a női test működését vagy éppen a női életutak jellegzetességeit. A szenvedélybetegség területén jellemző például, hogy a nők valamilyen trauma hatására nyúlnak a szerhez, így az ő esetükben kulcsfontosságú volna a traumafókuszú ellátás. A hajléktalan nők esetén pedig fontos terület a nőgyógyászati ellátás biztosítása, hiszen ezek a nők élethelyzetükből adódóan fokozottan ki vannak téve a hüvelyi fertőzéseknek – ez a terület egészen addig szinte teljesen ellátatlan volt, amíg 2022-ben el nem indult a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) által működtetett traumatudatos nőgyógyászati ellátás hajléktalan nők részére.
Kállay Eszter és Szegő Dóra
Kállay Eszter, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány kommunikációs munkatársa szerint manapság egyre több hazai szervezet kezdi felismerni, hogy egészen másképpen kell nyúlni a nők ellátásához, és hogy a nők speciális élethelyzetét is figyelembe kell venni. „Az is alapvető kérdés, hogy egy adott szolgáltatás mennyire elérhető a nők számára. Például megoldható-e, hogy kisbabával, kisgyerekekkel együtt is igénybe vegyék, esetleg kapnak-e segítséget a gyermekfelügyeletben.”
Ezek a speciális szempontok gyakran szinte véletlenül kerülnek felszínre, amikor egy kicsit alaposabban is ránézünk egy problémás területre – így fordult a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány által is támogatott, fogvatartottakért és családtagjaikért dolgozó FECSKE figyelme is a nők helyzete felé.
Amikor a rendszer az egész családot bünteti
A FECSKE (Fogvatartottakat és Családtagjaikat Képviselő Csoport) szabadult fogvatartottakból, családtagjaikból, civilekből és büntetés-végrehajtással foglalkozó szakemberekből álló hálózat, melyek a fogvatartottak és családtagjaik jogaiért és emberséges életkörülményeikért küzdenek.
„Ez a szervezet alapvetően arra a problémára reagálva született, hogy a civil szervezetek az elmúlt évtizedben gyakorlatilag teljesen kiszorultak a börtönökből. Így a fogvatartottak is fontos erőforrásoktól estek el, másrészt kívülről még láthatatlanabbá vált a benti világ” – magyarázza Szegő Dóra, aki korábban a FECSKE alapításában is részt vett.
„Mivel a fogvatartottakat direkten kevésbé tudjuk támogatni, elkezdtünk a hozzátartozókhoz kapcsolódni. Itt rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy a közel 20.000 fogvatartott hozzátartozójának túlnyomó többsége nő és gyerek. Hamar rájöttünk, hogy ha őket támogatjuk – például mentális egészségük gondozásával és erőforrásaik növelésével – azzal közvetett módon a fogvatartottaknak is segíthetünk.”
Dóra szerint a mai magyar büntetés-végrehajtásban borzasztóan nehéz a kapcsolattartás a fogvatartottak és családjaik számára. 2019 óta általános a plexiüvegen keresztüli kommunikáció és egyben a személyes kontaktus tilalma, ráadásul többnyire csoportosan, egy közös, zsúfolt helyzetben kell bonyolítani a beszélőket. A családi beszélőkön ugyan lehetséges az ölelés, az arcra adott puszi, vagy a gyerekek ölbe vétele, itt gyakran önkényes módon engedélyezik vagy tiltják ezeket a gesztusokat.
Életkép a FECSKE művészeti csoportjának munkáiról
Ez a nyilvánvaló okokon túl azért is nagyon problémás, mert számos kutatás igazolja, hogy a fogvatartottak „kinti” kapcsolatai kulcsfontosságú szerepet játszanak benne, hogy a személy visszaintegrálódhasson a társadalomba.
A helyzet másik oldalán pedig ott vannak a nők, akik a férfiak bevonulása után gyakran teljesen egyedül maradnak a feladataikkal, rájuk szakad a családfenntartó szerep. „A munkánk során megláttuk, milyen szinten kárvallottjai a nők és a gyerekek ennek a rendszernek. Nemcsak az új feladatkörök és a nyilvánvaló mentális nyomás terheli a nőket, hanem az is, hogy nagyon stigmatizált helyzetbe kerülnek, ami nehezíti a segítségkérést és fokozza a társadalmi elszigetelődést” – fejti ki Dóra. A FECSKE ezért már kifejezetten női csoportokat is működtet – 2024-ben anya-gyerek csoportot is indítottak, ahol kifejezetten a kisgyermekes édesanyáknak adnak mentálhigiéniés támogatást. Ezek a csoportok lehetőséget adnak a nőknek, hogy kommunikálják saját igényeiket és hogy nyíltan beszéljenek a nehéz érzéseikről – ami többnyire egyáltalán nem magától értetődő a nők számára.
Ébredő női erő
Kállay Eszter szerint a női közösségekben elképesztően fontos erőforrás rejlik, gyakran épp azért, mert nőként hamar megtanulunk küzdeni, együttérezni és alkalmazkodni a világ sokszor kedvezőtlen feltételeihez. „A Szolidaritás Női program fontos alapértékei a szabadság és a bizalom. Ezekben a csoportokban nem kapunk ítélkezést a hátterünk, életkorunk vagy bármilyen más jellemzőnk miatt” – kezdi Eszter. „Az első lépés, hogy létrehozzunk ilyen tereket, ahol a nők szükségletei és nézőpontjai megfogalmazódhatnak.”
„A nők nagy részében nem is tudatosul, hogy mennyire nem kommunikálják az igényeiket, hiszen születésük óta erre szocializálja őket a társadalom” – teszi hozzá Dóra. „Mi egy szolidaritásháló megteremtésében gondolkodunk, amivel ahhoz a réteghez is szólunk, akik nem tekintenek magukra aktivistaként, nem érzik úgy, hogy tudnának feminista szervezetekhez kapcsolódni, esetleg nincsenek erőforrásaik rá, hogy reflektáljanak ezekre a problémákra.”
Eszter szerint is fontos, hogy képesek legyünk kinézni a saját buborékainkból, hiszen csak így tudunk szélesebb rétegeket bekötni a társadalmi diskurzusba. A program találkozási lehetőségeket és biztonságos tereket kínál a kapcsolódáshoz. Nyitott mindenki számára, akiknek fontos a női ügyek és érdekek képviselete. Ezen keresztül támogatók és támogatottak egyaránt megtapasztalhatják, hogy képesek hatni a világra: adománnyal, munkával vagy akár részvétellel.
Támogatottaik között ott van például a nőjogokkal foglalkozó Patent Egyesület, a nőgyógyászati erőszakkal kapcsolatos témákkal, az anyák mentális egészségével foglalkozó EMMA Egyesület vagy a hátrányos helyzetű fiatal lányokkal traumatudatos szemléletben dolgozó, pécsi Élmény Tár Egyesület. Ahogyan Dóra a FECSKE révén, Eszter még az EMMA Egyesülettel találkozott először a Gyökerek és Szárnyak munkájával, így tapasztalatból tudja, mennyire összekapaszkodnak, és milyen őszintén támogatják egymást a nők a programban. Már csak arra volna szükség, hogy minél több nő megérezhesse ezt – így még hangosabban kiállhatunk a jogainkért, és együttes erővel küzdhetünk a régóta kijáró társadalmi változásokért.
A cikk a Gyökerek és Szárnyak Alapítvánnyal együttműködésben készült
A Gyökerek és Szárnyak munkáját többféle módon lehet támogatni, most limitált szériás designtárgyak vásárlásával is hozzájárulhatsz, hogy civil szervezetek munkáját támogassák.
„Az, hogy az egész bolygóból pont azt a néhány négyzetkilométert használjuk közösen, összeköt minket” – Cikksorozatot indítunk a Gyökerek és Szárnyak Alapítvánnyal
A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány támogató a közösségek munkáját segíti, megmutatva a kisebb-nagyobb csoportok összefogásában rejlő elemi erőt.
