- Miért fontos, hogy még akkor is megtaláljuk a közös nevezőt a gyerekünk tanárával, ha személy szerint nekünk nem szimpatikus?
- Kérdezzünk, ne követeljünk: a kíváncsiság és a megértés sokkal előrébb visz a gyerekünk tanárával is, mint az ultimátumok.
- Tartsuk szem előtt a gyermeket, a közös cél mindig az ő jólléte és fejlődése.
Pár hete indult a tanév, de már izzanak a szülői chatcsoportok a legtöbb helyen. Vannak, akik elégedettek a gyerekük új tanárával, másoknak komoly fejtörést okozhat, főleg, ha az ő gyerekük is a határpróbálgatóbb diákok közé tartozik. Míg más esetekben tényleg komoly konfliktusok húzódhatnak tanár és szülő között, melyeket nehezebb feloldani.
Miért fontos a szülő–tanár kapcsolat a gyerek érdekében?
Mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor gyermekünk olyan tanárhoz kerül, akivel egyszerűen nem találjuk a közös hangot. Lehet, hogy úgy érezzük, igazságtalanul bánik a gyerekkel, kellemetlen stílusban kommunikál, vagy egyszerűen nem illik össze gyermekünk tanulási módszereivel. Bármi legyen is az ok, ez a helyzet feszültséget teremthet. A megoldás kulcsa viszont mindig az, hogy a gyerek érdekeit helyezzük előtérbe.
Ahogy egy általános iskola igazgatója fogalmaz: „bár a szülők és tanárok többsége a gyerek javát akarja, a félreértések, személyiségbeli különbségek vagy kommunikációs stílusok könnyen feszültséghez vezethetnek”.
De hogyan kezeljük az ilyen feszült helyzetet? Nézzük meg lépésről lépésre.
Miért alakulhat ki konfliktus a szülők és a tanárok között?
- Eltérő elvárások: Sok szülő úgy érzi, hogy tanár célzottan bánik rosszul a gyermekével, vagy nem figyel rá eléggé.
- Kommunikációs akadályok: Ahogy egy fővárosi tanár, M. meséli, sok szülő csalódott, ha nem kap azonnal választ e-mailjeire: „mi is hazamegyünk, és a saját gyerekeinkről is gondoskodunk. Utána folytatódhat csak a munka az iskolai dolgokkal.”
- Túlterheltség és aggodalmak: Előfordul, hogy a szülő a gyermeke küzdelmei miatt aggódik, míg a tanár a túl sok feladat miatt érzi magát nyomás alatt.
Hogyan kezeljük a helyzetet, ha nem kedveljük gyermekünk tanárát?
1. Állítsuk fel az alapokat az év elején
Az iskolaév kezdetén fektessük le az elvárásokat és a kommunikációs csatornákat. Ehhez az is kell, hogy szülőként mi is beletegyük az energiát, azaz vegyünk részt a szülői értekezleteken és fogadóórákon.
- Osszuk meg a tanárral, hogyan tanul gyermekünk, miben küzdött tavaly.
- Tájékoztassuk, ha otthoni problémák befolyásolhatják a teljesítményét.
- Kérdezzük meg, hogyan kommunikáljunk: e-mail, telefon, online felület a legkényelmesebb számára?
Ez a fajta tiszta és tiszteletteljes kommunikáció sok félreértést megelőzhet.
2. Kérdezzünk, ne követeljünk
Ha például meglepődünk egy rossz jegyen, ne azonnali számonkéréssel induljunk. Ehelyett kérdezzük meg:
- Miben hibázott a gyermek?
- Hogyan tudjuk otthon támogatni?
- Van-e lehetőség javításra vagy plusz feladatra?
Ahogy egy matematikatanár mondja: „az azonnali követelőzés helyett a kíváncsiság és a megértés sokkal jobban elindítja a párbeszédet”.
3. Ne menjünk a tanár feje fölé, legalábbis ne rögtön
Bármennyire csábító a felettesnél reklamálni, először mindig közvetlenül a tanárral próbáljunk megoldást találni. Írjunk levelet, üzenőfüzetbe bejegyzést vagy kérjünk időpontot fogadó órára. Csak akkor vonjunk be magasabb szintű vezetőt, ha tényleg nem sikerül közös nevezőre jutni, de ekkor is jelezzük előre a tanárnak, hogy erre készülünk.
4. Térjünk mindig vissza a lényeghez: a gyermekhez
Ha vitás helyzet adódik, emlékeztessük magunkat és a tanárt is: közös célunk, hogy a gyerek jól érezze magát, fejlődjön, és sikerélményekhez jusson. Ez az alapállás segíthet abban, hogy a feszültség helyett a megoldásra koncentráljon mindenki.
Anyuka farmerruhában kézen fogva megy az iskolában a gyerekeivel
5. Ne feledjük: a tanárok is emberek
A legtöbb pedagógus rengeteg feladatot végez egyszerre: több osztály, több tucat gyerek, szűkös időkeret és alacsony költségvetés mellett. Ahogy a gimnáziumi tanár fogalmaz: „A célom mindig az, hogy a gyereket segítsem. De amikor harminc diák ül egy teremben, naponta kétféle tantárgyból, az napi szinten közel száz gyereket jelent.”
Ahogy mi is, a tanárok is emberek: reggel felkelnek, dolgoznak, gondoskodnak a családjukról, és igyekeznek egyensúlyt találni a munka és a magánélet között.
A lényeg
Előfordulhat, hogy gyermekünk nem a „számunkra ideális” tanárt kapja egy tanévben. De a legfontosabb, amit tehetünk, hogy partnerként tekintünk a pedagógusra, nem ellenfélként. Nyílt, tiszteletteljes kommunikációval, kérdésekkel és közös megoldáskereséssel nemcsak a feszültséget csökkenthetjük, hanem példát is mutatunk gyermekünknek arról, hogyan lehet konfliktusokat éretten, együttműködve kezelni.
Forrás: HuffPost, fotó: Unsplash/Getty Images, Andrej Lisakov
