- Egy friss kutatásban kiszámolták, mennyi ideig élhetne egy ember, ha kiiktatnak minden egészségkárosító külső tényezőt.
- Miért nem lehetnénk halhatatlanok még tökéletes egészség mellett sem?
- Sokkal tovább élhetnénk, mint 120 év!
Az öregedéskutatás egyik legizgalmasabb kérdése, hogy vajon létezik-e egy abszolút biológiai plafon? Ez az a kor, amit az ember akkor sem léphetne át, ha minden betegséget, hormonális változást és sejtszintű károsodást sikerülne megelőzni, kiiktatni vagy kezelni.
A Skolkovo Institute of Science and Technology kutatói éppen ezt a gondolatkísérletet végezték el tudományos alapon. Az npj Aging folyóiratban megjelent tanulmányukban nem azt vizsgálták, meddig fogunk élni a közeljövőben. Arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora lehet az emberi élet elméleti felső határa, ha az öregedés szinte minden befolyásolható tényezőjét sikerülne kiküszöbölni.
A DNS-ben felhalmozódó hibák jelentik a végső korlátot
A kutatók szerint a legnagyobb akadályt az úgynevezett szomatikus mutációk jelentik. Ezek olyan véletlenszerű DNS-hibák, amelyek életünk során folyamatosan keletkeznek a sejtjeinkben.
A legtöbb ilyen mutáció ártalmatlan, de idővel egyre több halmozódik fel. A kutatók matematikai modellje szerint még akkor is ezek szabnák meg az emberi élet végét, ha minden más, elvileg kezelhető öregedési folyamatot sikerülne megállítani.
A DNS hibáinak halmozódása csökkenti le az emberi élet hosszát
Akár 146–194 év is lehetne az emberi élet felső határa
A modell alapján a medián élettartam elméleti felső határa 146 és 194 év közé eshet, vagyis nagyjából kétszerese a mai, születéskor várható átlagos élettartamnak.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez nem előrejelzés, és nem azt jelenti, hogy hamarosan ennyi ideig fogunk élni. Csupán azt mutatja meg, hogy a biológia jelenlegi ismeretei alapján hol lehet az a pont, ahol a felhalmozódó DNS-károsodások már elkerülhetetlenné teszik a létfontosságú szervek működésének hanyatlását.
Nem minden szerv öregszik ugyanúgy
A tanulmány egyik legérdekesebb megállapítása, hogy szervezetünk különböző szövetei eltérően viselik az idő múlását. Az olyan szervek, mint a máj vagy a bőr, folyamatosan új sejteket termelnek, ezért a modell szerint sokkal hatékonyabban képesek ellensúlyozni a DNS-károsodások hatását.
Más a helyzet a szívvel és az aggyal. Ezekben a szervekben a sejtek jelentős része nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben cserélődik, ezért a mutációk egész életünk során felhalmozódnak. A kutatók szerint éppen ezek a szervek jelenthetik az emberi élettartam egyik legfontosabb biológiai korlátját.
Az örök élet továbbra is csak álom
A kutatás egy másik érdekes gondolatkísérletet is bemutat. A modell szerint, ha a szomatikus mutációk egyáltalán nem léteznének, egy öregedésmentes ember medián élettartama akár 1759 év is lehetne.
Amint azonban visszakerülnek a modellbe a természetes DNS-hibák, ez az érték körülbelül 156 évre csökken. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy a DNS-károsodások az emberi élettartam korlátozásának csak az egyik tényezői. A különbség másik feléért olyan biológiai folyamatok felelősek, amelyeket a tudomány egyelőre még nem ért teljesen.
A kutatás vezetője is hangsúlyozta, hogy az eredmények nem tekinthetők jóslatnak. Inkább azt mutatják meg, hogy az öregedést meghatározó egyes folyamatok külön-külön is modellezhetők. Ez a jövőben segíthet jobban megérteni az emberi szervezet működését. Azért fontos, mert bár a halhatatlanság továbbra is elérhetetlennek tűnik, minden olyan kutatás, amely pontosabban feltárja az öregedés mechanizmusait, közelebb vihet ahhoz, hogy minél több ember élhessen hosszabb ideig egészségben.
Forrás: Vice, fotó: Unsplash
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
