- Nem feltétlenül a másik ember érdeklődése riaszt el bennünket, hanem az, amit a valódi közelség jelent.
- Az intimitással sebezhetőbbé válunk, ezért a távolodás egyfajta önvédelmi reakció.
- Az is előfordulhat, hogy a túl gyors vagy intenzív közeledést függőségként, bizonytalanságként vagy kétségbeesésként értelmezzük.
Ismerős helyzet: az első találkozások során szinte minden magától működik, várjuk, hogy írjon, örülünk, amikor meglátjuk, és a kölcsönös vonzalom egyre izgalmasabbá teszi az ismerkedést.
Aztán a másik fél egyértelműbbé válik. Többször szeretne találkozni, gyorsan válaszol az üzeneteinkre, esetleg kimondja, hogy tetszünk neki. És ekkor bennünk valami megváltozik.
A korábbi lelkesedést felváltja a távolságtartás. Kevesebbet írunk, kifogásokat keresünk, vagy egyszerűen azt érezzük, hogy már nem akarjuk annyira ezt a kapcsolatot.
Ez elsőre meglehetősen ellentmondásosnak tűnhet. Hiszen éppen arra vártunk, hogy a másik viszonozza az érdeklődésünket.
Lehet, hogy nem a másik, hanem az intimitás riaszt el
Jesse Kahn, a New York-i The Gender & Sexuality Therapy Collective igazgatója szerint az egyik lehetséges magyarázat, hogy az intimitásban nem érezzük magunkat biztonságban.
Amikor valaki közelebb kerül hozzánk, egyre többet mutatunk meg magunkból. A másik véleménye fontosabbá válik, az érzéseink súlyosabbnak tűnnek, de ezzel együtt a sérülés lehetősége is nagyobb.
A közelség tehát nemcsak örömöt, hanem sebezhetőséget is jelent.
Ha valaki világosan kimutatja, hogy fontosak vagyunk neki, azzal tulajdonképpen új szintre lép a kapcsolat. Ez pedig még azok számára is ijesztő lehet, akik egyébként vágynak a szerelemre és a közelségre.
Ilyenkor a távolodás akár önvédelmi stratégia is lehet. Ha mi lépünk hátra először, kisebbnek tűnik annak a kockázata, hogy később minket utasítanak el.
Miért kényelmesebb, ha minket utasítanak el?
Nem feltétlenül a másik ember érdeklődése riaszt el bennünket, hanem az, amit a valódi közelség jelent.
Kahn szerint vannak, akik számára az elutasítás ismerősebb és biztonságosabb érzelmi helyzet, mint az, amikor valaki valóban közel kerül hozzájuk.
Ez elsőre furcsán hangzik, mégis van benne logika. Egy elutasítás lezárhat egy helyzetet, és nem követeli meg tőlünk, hogy megmutassuk a bizonytalan, érzékeny oldalunkat.
Egy valódi intim kapcsolat viszont folyamatos jelenlétet és érzelmi kockázatot kér tőlünk. Meg kell engednünk, hogy a másik lásson bennünket, és nekünk is el kell viselnünk annak lehetőségét, hogy csalódhatunk.
Ezért előfordulhat, hogy éppen akkor kezdünk menekülni, amikor az ismerkedés végre valódi kapcsolattá válhat.
Az intenzív közeledés más miatt is taszíthat
Persze nem minden távolodás mögött áll az intimitástól való félelem. Néha egyszerűen arról van szó, hogy a másik közeledésének tempója vagy intenzitása nem esik jól.
Kahn szerint az is befolyásolhatja a vonzalmat, hogyan értelmezzük a másik viselkedését. Ha valaki nagyon gyorsan és nagyon erősen fejezi ki az érzéseit, azt akár függőségként vagy kétségbeesésként is érzékelhetjük.
Ezzel szemben az érzelmi önállóság általában a biztonság és az érettség érzetét kelti. Ha azt látjuk, hogy a másiknak megvan a saját élete, a saját érdeklődése és a saját kapcsolati rendszere, könnyebb lehet úgy megélni a közeledését, hogy közben nem érezzük magunkat felelősnek az ő jóllétéért.
Vagyis nem azzal van feltétlenül problémánk, hogy valaki kedvel bennünket, hanem azzal, ha a közeledés túl gyorsnak, túl intenzívnek vagy túl nagy érzelmi súlyúnak tűnik.
Érdemes megvizsgálnunk a saját reakciónkat
Ha rendszeresen azt tapasztaljuk, hogy addig érdekel valaki, amíg nem biztosak az érzéseiben, érdemes egy pillanatra megállnunk.
Mit érzünk pontosan akkor, amikor kiderül, hogy a másik valóban kedvel bennünket? Unalmat? Irritációt? Szorongást? Menekülési vágyat? Vagy azt, hogy hirtelen túl sok lett a közelség?
Jesse Kahn azt javasolja, hogy ilyenkor idézzük fel a korábbi hasonló helyzeteket. Gondoljuk végig, hogyan reagáltunk akkor, amikor valaki hozzánk hasonlóan lelkes volt, és azt is, milyen érzés volt számunkra, amikor mi voltunk azok, akik gyorsabban kötődtünk.
Ez segíthet különválasztani két dolgot: valóban nem vonz bennünket a másik, vagy egyszerűen megijesztett az, hogy közelebb került hozzánk?
A kettő között nagy különbség van. Ha pedig valóban kedveljük a másikat, érdemes lehet nem az első menekülési késztetés alapján döntenünk. Néha ugyanis nem a kapcsolat iránti érdeklődésünk tűnik el, hanem a közelség vált ki belőlünk olyan érzéseket, amelyekkel még nem tanultunk meg könnyedén együtt lenni.
Forrás: Marie Claire Greece Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
