Miért lett a body count párválasztási szűrő?
A body count, vagyis a korábbi partnerek száma sokak számára dealbreaker. Ennek sok oka van: egyrészt erősen tartja magát az a meglehetősen szexista nézet, hogy ami egy férfinak dicsőség, az a nőnek szégyen, másrészt sokan hiszik meggyőződéssel, hogy a férfiak a szexualitást és az érzelmeket teljesen külön, míg a nők következetesen és kizárólag együtt képesek megélni.
Nem sokat segít a helyzeten a red pill mozgalom sem, amely a nyugati társadalmak állítólagos értékválságára a hagyományos nemi szerepek és a férfidominancia visszaállításában látja a választ. E felfogás szerint a nő akkor a legkívánatosabb, ha szűz, vagy legalábbis a korábbi partnereinek száma erősen konvergál a nullához.
(Természetesen a férfiakra nem vonatkozik ilyen szigorú korlátozás. Csak tudnám, hogy ha a nők nem szexelhetnek az elköteleződés előtt, akkor a férfiak kivel bújnak ágyba…?!)
A kérdés azonban nem merül ki a szexista kettős mércében. Egy nemzetközi kutatásban a résztvevők kevésbé tartották vonzónak hosszú távú partnerként azokat az elképzelt személyeket, akiknek több korábbi szexuális partnerük volt. Az értékelésüket ugyanakkor az is befolyásolta, hogyan alakult az új partnerek gyakorisága az időben. A vizsgálat tehát arról szól, milyen következtetéseket vonunk le mások szexuális múltjából – arról nem, hogy ezek a következtetések igazak-e.
A kutatók ráadásul csak csekély és következetlen különbségeket találtak a férfiak és a nők válaszai között. A szexuális kettős mérce ettől még létező társadalmi tapasztalat lehet, de nem minden helyzetben ugyanúgy mutatkozik meg.
Ennyi partner számít soknak
Az amerikai National Survey of Family Growth 2015 és 2019 között gyűjtött adatai szerint a 25-49 éves, szexuális tapasztalattal rendelkező nőknek a mediánérték szerint 4,3, a férfiaknak 6,3 ellenkező nemű partnerük volt életük során. Az nem is olyan sok, nem igaz?
Csakhogy a nők közel 13, a férfiak több mint 28 százaléka 15 vagy annál több partnerről számolt be. És olyanok is jócskán akadtak, akiknek mindössze egy partnerük volt: a nők közel 18, a férfiak 11 százaléka.
És ha már mi, magyarok: az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének 2017-ben ismertetett, több mint 15 700 kitöltő válaszaira épülő internetes felmérésében a legtöbben (18%) 11–20 partnert vallott be. Ötvennél is több partnerről a válaszadók 4,8 százaléka számolt be; a kitöltők 12,5 százaléka pedig legfeljebb egy partnerrel élt korábban nemi életet. Mivel a felmérés nem reprezentatív, ezekből a számokból nem lehet a magyar lakosság egészére következtetni, kiindulási alapnak azonban mindenképp használhatók.
Ugyanakkor még ha pontosan ismernénk is mindenki válaszát, a statisztika akkor sem mondaná meg, hány partner a „normális”: a medián nem erkölcsi mérce, és egyetlen szám sem meséli el, milyen kapcsolatok, döntések vagy életszakaszok állnak a szám mögött.
Mit akarunk tudni valójában?
A korábbi szexuális partnerek száma valójában nem pusztán egy szám: az egyén szexhez, intimitáshoz és önmagához való viszonyáról szól, ezért is tapasztalhatjuk azt, hogy míg az egyik félnek ez egy rendkívül fontos információ, addig a másiknak ez teljesen közömbös, mondja Anda Csilla szexuálpszichológus.
„Ez azok számára kevéssé releváns, akik a múlt helyett inkább a jelenlegi kapcsolat minőségét, a bizalmat, és a kölcsönös elköteleződést tartja fontosnak. Mások azonban a bodycount mögött olyan értékeket, kötődési mintákat vagy akár személyiségjegyeket sejtenek, amelyek számukra lényegesek egy párkapcsolatban. Ebben szerepet játszhat a neveltetés, a vallási vagy kulturális háttér, a korábbi tapasztalatok, a féltékenység, a bizonytalanság és az is, hogy ki mit tekint a szexualitás »jó« vagy elfogadható formájának” – magyarázza a szakember.
A korábbi partnerek száma azonban önmagában nem megbízható mérőeszköze sem a párkapcsolati „alkalmasságnak”, sem az elköteleződési szándéknak vagy a szexuális erkölcsnek. Egyetlen hosszú kapcsolat is végződhet megcsalással, ahogyan sok korábbi partner mellett is lehet valaki figyelmes, elkötelezett és monogám, hangsúlyozza a szexuálpszichológus.
„A bodycount körüli vita kevésbé a szexről, mint inkább a kontrollról, a társadalmi kettős mércéről és a másik ember múltjának elfogadásáról szól. A valódi kérdés talán nem is az, hogy hányan voltak előttünk, hanem az, hogy a partner képes-e velünk őszinte, kölcsönös és biztonságos kapcsolatot kialakítani.”
Azaz ha a kezdődő párkapcsolatban a felek nem értenek egyet a bodycount szerepében, elsősorban nem a számokról, hanem az azok mögött meghúzódó értékkülönbségekről célszerű beszélgetni.
„Ha az egyik fél számára a szex a kizárólagosság, az intimitás és az elköteleződés kifejezése, a másik pedig szabadabban viszonyul hozzá, önmagában még nem akadály. A kapcsolat akkor nehezül el, ha az eltérő értékrendből ítélkezés, megszégyenítés, kontroll vagy a másik múltjának átírására irányuló igény következik” – vélekedik Anda Csilla.
Anda Csilla szexuálpszichológus
El kell mondania, hányan voltak előtted?
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én azt tapasztalom, hogy az ismerkedés egy pontján – tipikusan a férfiak oldalán – felmerül a kérdés, hogy mégis mennyi az annyi. Ilyenkor könnyű úgy érezni, hogy mindegy, mit válaszolsz, elbuktál.
Hiszen ha kijelölöd a határaidat és közlöd, hogy az érdeklődőnek semmi köze hozzá, automatikusan azt feltételezi, hogy a kérdéses szám „szégyenteljesen” hatalmas. Nem mintha ne szexelhetnél annyi emberrel, amennyivel csak akarsz.
Ha „túl alacsony” számot mondasz, biztosra veszi, hogy hazudsz. Ha „túl magasat”, ribanc vagy. Nem nyerhetsz és az egész helyzet rém kellemetlen mindenkinek. A jó megoldás vélhetően az, ha szóba se jön a dolog. De ha mégis úgy döntötök, kitértek erre a kérdésre, Anda Csilla szerint először azt kell tisztáznotok, miért szeretnétek tudni a másik múltjáról.
„A szexuális egészséghez, a védekezéshez és a jelenlegi kapcsolati határokhoz szükséges információk fontosak lehetnek, a korábbi partnerek pontos száma azonban nem feltétlenül tartozik ide” – mondja.
Fontosnak tartja azt is, hogy a beszélgetés ne kihallgatás legyen, hanem egy egymás megismerésére irányuló párbeszéd. Lényeges, hogy a megosztott információk mennyiségét és jellegét előre határozzák meg a felek, hiszen így mindketten biztonságban érezhetik magukat.
A szakember emlékeztet: a múlt megosztására való hajlandóság nem jelent automatikus hozzáférést annak minden részletéhez, és a pontos számnál lényegesen fontosabb kérdés, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk, mit tanultunk korábbi kapcsolatainkból és hogyan viszonyulunk ma a hűséghez, az intimitáshoz és a szexualitáshoz.
„Ha a beszélgetés mégis ítélkezésbe, megszégyenítésbe vagy ismétlődő számonkérésbe fordul, érdemes megállítani azt. Ha pedig a téma később is visszatér, esetleg rendszeres konfliktusforrássá válik, párterápia segíthet feltárni, mi van a számok mögött” – mutat rá a szexuálpszichológus. – „Nem az a cél, hogy mindenáron elfogadtassuk a múltunkat a másikkal, hanem hogy kiderüljön: képesek vagyunk-e egymás határait tiszteletben tartva együtt lenni.”
Van, hogy a másik múltja a jelenben fáj
Előfordulhat, hogy a pár egyik, vagy akár mindkét tagja nehezen tud elvonatkoztatni párja korábbi partnereinek számától annak ellenére, hogy esze ágában sincs rugózni azon. Anda Csilla úgy véli, ez nem a múltról, hanem a jelenben megélt bizonytalanságról szól.
„A bodycount ilyenkor egyfajta kapaszkodóvá válhat: a partner a szám segítségével próbálja megérteni, mennyire különleges a kapcsolat, összehasonlítja magát az elődökkel, vagy igyekszik irányíthatóvá tenni azt, amit valójában nem tud kontrollálni – a másik ember múltját, vágyait és érzéseit”
A háttérben azonban többnyire nem rosszindulat vagy szándékos kontrollmánia, hanem jellemzően önértékelési probléma, az elhagyástól való félelem, egy korábbi megcsalás emléke, kötődési bizonytanság, vagy akár szigorú erkölcsi rendszer is állhat.
„Ilyen esetben a legérdekesebb kérdés nem az, hogy hányan voltak előttünk, hanem hogy miért érezzük úgy: a másik múltja veszélyezteti a saját értékünket” – mondja a szakember.
Kiemelt fotó: Unsplash Fotó: interjúalany sajátja
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
