Segítséget keresni és elfogadni: sok érintett számára ez a lépés a legnehezebb, a mellrákkal együtt járó érzelmi traumáról nem mindenki képes beszélni, de nehéz helyzetben vannak a hozzátartozók is, akik nem mindig tudják pontosan, milyen is pontosan a „jó” segítség. Egy azonban biztos, támogatásra szükség van!
Egy diagnózis és a kezelések rengeteg változást hoz az ember életébe, rányomja bélyegét a mindennapi tevékenységekre, a munkára, a társas kapcsolatokra, a családi szerepekre, de a bizonytalanság, a kellemetlen mellékhatások, a fizikai átalakulás a halálfélelem és támogató háttérország hiányának hatására megjelenik a stressz is, ami szorongás vagy depresszió formájában rombolja a lelket. Bár sok rákbeteg nem tud segítséget kérni, pszichológiai kutatások figyelmeztetnek: a szociális támogatásra égető szükség van, a rákbetegek felét olyan súlyos testi, lelki megpróbáltatás elé állítja a rák, hogy intenzív támogatásra lenne szükségük, míg egyharmaduknál kimutatható valamely pszichés zavar is. A kutatások a szociális támogatás erejére is rámutatnak: megfelelő támogatás mellett nemcsak az érintett közérzete javul, de teljesen megváltozhat a betegséghez való érzelmi viszonya, ami erősen befolyásolja a gyógyulás folyamatát.
A 39 éves Eszter, aki egyedül neveli két gyermekét, és akinél három éve, a szoptatás ideje alatt diagnosztizálták a rákot, így emlékszik vissza: „Nekem nagyon sokat jelentett, hogy felvállaltam a mellrákomat, ezért olyan emberekhez is eljutott a híre, akikkel amúgy nem vagyok mindennapi kapcsolatban. Bár ez a lépés nem volt tudatos, a lehető legjobbat tettem magammal, hiszen sokkal több irányból jött a támogatás. Itt nemcsak a gyakorlati segítséget értem, hogy ki vigyázzon a gyerekekre, amíg kórházban vagyok, hanem, hogy rengeteg érzelmi támogatás és biztató szó érkezett hozzám. Mindig volt, akivel tudtam beszélgetni a kezelésekről, az érzéseimről, az elkeseredésemről, a halálfélelmemről. Nekem ez a fajta szociális háló, amiből éreztem a felém áradó szeretetet, rengeteget segített a gyógyulásban. Azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül, szükség van rám, élnem kell. Azóta is mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne titkolja el, ha rákos lesz, beszélje ki magából! Még a zöldségesemmel is beszélgettem róla, annyira nem csináltam belőle titkot. Aki pedig úgy érzi, tenni szeretne valamit egy rákbetegért a környezetében, annak azt javasolnám, hogy hívja fel, kérdezze meg, hogy van, menjen oda hozzá, ölelje meg, mert már ennyivel is rengeteget hozzá tud tenni ahhoz, hogy úgy érezze, maradnia kell, túl kell élnie és tovább élni az életét.”
A támogatás ezer formája
A segítésnek rengeteg formája létezik. Az egyik legfontosabb, hogy legyen valami, amiből az érintett újra és újra erőt tud meríteni, és elérje, hogy ne rendelje alá minden gondolatát a ráknak. A rákbetegséget kísérő pszichológia problémák feloldása történhet pszichoterápián, hipnoterápián, zene-és mozgásterápián, de hatalmas erőt ad az életmódváltás (dietetika, sport) és azok az önsegítő csoportok, alapítványi edukációs kurzusok és összejövetelek, ahol a betegek nemcsak hasznos információkat kapnak, de sorstársaikkal is találkozhatnak. Sokan itt tanulják meg azokat a relaxációs gyakorlatokat (pl. Simonton-módszer), amikkel a legmegterhelőbb pillanatokat is képesek átvészelni. Bármelyik irányban is indul el az ember, örök szabály, hogy minden megengedett, ami örömöt okoz, és nem veszélyezteti a beteg állapotát.
Szervezetek, ahol segítséget kaphatunk:
Mellrákinfó Egyesület www.mellrakinfo.hu Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány www.emlorakalapitvany.hu Magyar Rákellenes Liga www.rakliga.hu Mellrákfórum www.mellrakforum.hu
Fotó: Profimédia – Red Dot
Az Avon és a Marie Claire pályázatát ITT találod!
