Március elején világszerte több egyesület is arra kérte a nőket, hogy az idei nőnapon lehetőleg ne menjenek dolgozni (fizetett vagy fizetés nélküli szabadsággal), ne vásároljanak (kivételt képeznek ezalól a nők és kisebbségek által vezetett kiskereskedések) és viseljenek pirosat (a női jogokért szervezett felvonulásokkal szolidaritva). A közelmúlt eseményei amúgy sem adnak sok okot a nőknek az ünneplésre, épp ezért a Women’s March kezdeményezése azt szerette volna, ha a nőnap ezúttal nem virágokról és csokiról szól, hanem arról, hogy a világ elemi erővel érezze meg a nők fontosságát.
Fotó: Profimedia – Red Dot
A tegnapi megmozdulások ezért a harcos kiállások jegyében zajlottak: a Wall Streeten például a pénzügyi világ maszkulin szimbólumának számító vágtató bika elé csípőre tett kezű kislány állt a State Street Global Advisors gerilla-akciójának köszönhetően, Buenos Airesben sokkoló „Megölnek minket” (They are killing us) táblákkal vonultak a nők, utalva arra, hogy Argentínában minden 30 órában megölnek egy nőt a neme miatt.
Grúziában a nők korlátozott helyzetére utaló üvegplafon fizikai megvalósulása alá állva tünettek a nők, Rómában (és egyébként több olasz nagyvárosban is) nők ezrei vonultak az egyenlőtlenségek ellen felkelve. Az ENSZ-ben Anne Hathaway jószolgálati nagykövet mondott szenvedélyes beszédet nőnap alkalmából, Michelle Obama pedig diáklányokat látogatott néhány amerikai iskolában.
Fotó: Profimedia – Red Dot
Az idei nőnapon a nők nem elérzékenyülten mosolyogva fogadták, hogy az év egyetlen napján a férfi csinál vacsorát. Meg még el is mosogat, mert mégis csak nőnap van. Idén a nők utcára vonultak, hallatták a hangjukat, mint már számtalanszor, most is bebizonyították, hogy erősek, bármire képesek. Mert ahogyan a brit Marie Claire nőnapi videója is rávilágít, hiába telt el 100 év, nőnek lenni még mindig elnyomottságot, kiszolgáltatottságot, kevesebb fizetést, erőszaknak való kitettséget jelent. Vagyis nem jelent – mert nem fogjuk hagyni.
