A Valentin-nap eredetén máig vitatkoznak a történészek, az azonban biztos, hogy már az ókori Rómában is létezett a szerelmesek ünnepe. A katolikus egyház több különböző, mártírhalált halt Valentin nevű szentet tart számon, akiknek köze lehet az ünnep kialakulásához.
Az egyik legenda szerint Valentin egy pap volt, aki Rómában élt a harmadik században. Ekkor II. Claudius császár uralkodott, aki úgy vélte, hogy az egyedülálló férfiak jobb katonák a családosoknál, ezért betiltotta a fiatal szerelmespárok házasságkötését. Valentin igazságtalannak tartotta a rendeletet, ezért titokban adta össze az erre igényt tartókat. Szent Valentin egy Ámort ábrázoló gyűrűt viselt, ami segített a katonáknak felismerni őt. Ez a szimbólumhasználat persze nem véletlen: a római mitológia szerint Ámor Vénusz, a szeretet és a szépség istennőjének fia volt. Ámor mind az istenekre, mind az emberekre nyilakat lőtt, akik a találata után azonnal szerelembe estek. Amikor felfedezték Valentin illegális tetteit, Claudius elrendelte kivégzését.
Fotó: Amy Shamblen, Unsplash
Egy másik történet alapján Valentin azért halt meg, mert próbált segíteni a keresztényeknek elszökni a kegyetlenségükről híres római börtönökből. A férfit kivégzése előtt bebörtönözték, és ő ekkor romantikus üzenetet küldött szerelmének. A levélben a „te Valentinodtól” szóhasználattal köszönt el, ami ma is gyakran megjelenik a főleg Amerikában nagy népszerűségnek örvendő üdvözlőlapokon. Noha nehéz kiigazodni a legendák között, a történetek mind szimpatikus, hősies, és ami a legfontosabb, romantikus figuraként ábrázolják Valentint. A középkorban – talán ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően – Valentin Anglia és Franciaország egyik legnépszerűbb szentje volt. A 15. század végére sok versben és dalban használták a „valentinom” kifejezést a gyengéd érzéseket ébresztő személyekre. A 19. század közepén terjedtek el tömegesen a Valentin-kártyák, amikben kedves sorokkal (és sokszor anonim módon) köszöntötték egymást a szerelmesek.
Lehet, hogy minden egy pogány fesztivállal kezdődött?
Kevésbé szívet melengető az elmélet, amely szerint I. Gelasius pápa azért nyilvánította február 14-ét Valentin napnak, hogy „keresztényesítsen” egy régi pogány ünnepet. A Lupercalia a termékenység ünnepe volt, ahol a mezőgazdaság istene, valamint Róma alapítói, Romulus és Remus előtt tisztelegtek. Az ünneplők a szent Lupercalia-barlang előtt gyűltek össze, ahol papok kecskéket áldoztak fel a nép termékenységéért, és kutyákat a megtisztulásukért. A férfiak a feláldozott állatok véráztatta, lenyúzott bőrével csapkodták a nőket, mivel úgy gondolták, ezzel fokozzák termékenységüket. Emellett a férfiak korsóból húzták (vagy inkább sorsolták) ki annak a nőnek a nevét, akivel a fesztivál alatt közösültek. Az ünnep során összeboronált pár gyakran együtt maradt a következő Lupercalia alkalmáig.
Sok Bibliával foglalkozó történész azt javasolja, hogy a keresztények egyáltalán ne ünnepeljék a Valentin-napot az ünnep pogány vonásai miatt. Meglepő módon a Valentin-nap jellegzetes színei is a pogány szokásokra emlékeztetnek: a vörös szín a Lupercalia során feláldozott állatok vérét, a fehér pedig a vér letörléséhez használt tejet jelképezheti.
Napjainkban
Az évszázadok alatt sokat változtak a Valentin-naphoz köthető hagyományok (a pogány rituálék részleteinek megismerése után talán kijelenthető, hogy ez nem nagy probléma) , amik országonként eltérőek. Finnországban például február 14. a barátság ünnepléséről szól, az emberek apró ajándékokkal és „Boldog barátok napját” feliratú üdvözlőlapokkal köszöntik egymást. A Fülöp-szigeteken több száz pár gyűlik össze nyilvános helyeken, azért, hogy egyszerre házasodjanak meg. Az ünnepségeket a kormány gyakran közszolgáltatásként kínálja, ezzel a hátrányos helyzetű párok számára is biztosítva a házasságkötés lehetőségét. Japánban a nők csokoládét adnak férfi ismerőseiknek, a csokoládé minőségével jelzik érzéseik komolyságát, és ettől függ az is, hogy milyen értékű ajándékkal viszonozzák a férfiak a nők kedvességét a március 15-i fehér napon. Ezek az eltérő szokások is mutatják, hogy nincs jó vagy rossz módja a Valentin-nap ünneplésének, de egy jó minőségű csokoládé ilyenkor különösen jár mindenkinek.
Forrás: history.com, intrepidtravel.com
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
