Kránicz Dorottya
Több mint tíz éve dolgozom újságíróként, ebből több mint tíz éve a Marie Claire-nél. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért a magánéletemben és a munkám során is olyan inspiráló nők között lehettem és lehetek, akik a legnagyobb természetességgel mutatták meg, hogy egy nő lehet egyszerre tájékozott és trendi, hogy ugyanúgy érdekelhetik a legújabb bőrápolási trendek, mint a társadalmi problémák, és hogy mennyire nyitottan, kíváncsian, okosan és széles látókörűen tudunk ránézni a világra. Amikor a Marie Claire online felületére írok, ezekre a nőkre gondolok, és mindig arra törekszem, hogy a trendek mögött a mélyebb jelenségeket is feltárjam, legyen szó gasztronómiáról, filmekről, gyereknevelésről vagy nőjogi kérdésekről.
Bölcsész és pszichológus végzettségem megtanított az analitikus gondolkodásra és a folyamatos kérdezésre, és nagyon hálás vagyok érte, hogy van egy felület, ahol másokkal is megoszthatom a válaszokat, amikre rátalálok
„Addig él a gyerek, ameddig én élek”
A súlyos, halmozottan sérült személyeknek többnyire két lehetőségük van: vagy saját életét feladva otthon ápolja őket valamelyik hozzátartozójuk, vagy mindentől elzárt vidéki tömegintézményekbe száműzik őket. Utóbbiak felszámolása ugyan elviekben már zajlik, a jó alternatívát jelentő támogatott lakhatás egyáltalán nem számol az otthon ápoltakkal. Az egyik fővárosi napközi otthon lakóinak idős szülei összefogtak, és a TASZ segítségével pert is indítottak, hogy méltó életet biztosíthassanak gyerekeiknek – akkor is, ha ők már nem lesznek.