Akiket a tél inspirál

2023. december 14.
A tél egyeseknek az elmélyülés időszaka, másoknak sokkal izgalmasabb, mint bármely más évszak. Egy divattervező, egy sportoló és egy koreográfus mesélt nekünk. Mi a közös bennük? Mindhármuk életében, munkájában fontos szerepet játszik ez az évszak.

Kulcsár Noémi – koreográfus, táncművész, tanár

Kulcsár Noémi Harangozó Gyula-díjas koreográfus, táncművész és főiskolai docens, Hamburgban és Münchenben kezdte pályafutását táncművészként. 2005 óta szabadúszó, és koreográfusként is dolgozik Magyarországon. 2012 óta tanít a Magyar Táncművészeti Egyetemen, még ugyanebben az évben megalapította saját társulatát, a Kulcsár Noémi Tellabort, kortárs tánc és balett kísérleti műhelyt. Téli rege című előadása december 6-án debütált a Nemzeti Táncszínházban.

A Téli rege mellékkarakterei erős jellemű nők. Foglalkoztat, hogy láttasd őket?

Nem szándékosan, de igen, foglalkoztat. Elsőként tizenéve a Macbethet dolgoztam fel és most itt is a férfi által elszenvedett női sorsok kerülnek felszínre, úgymint a házasság, amelynek szépségét Hermione nem tudja megélni, vagy a bánat, mert egyik gyermekét elveszíti, a másikat nem ő nevelheti. Azért szeretem Shakespeare-t, mert a karakterei időtállóak, átívelnek éveken, korokon.

A télnek, mint évszaknak milyen jelentősége van a történetben?

A történetben több évtized telik el, a ciklikus ismétlődés és változás mindig meghozza a telet is. Lehet tartalmas vagy tartalmatlan, de az biztos, hogy Leontes, a király gyötrődik a bizonytalanságban és féltékenységben, és mert börtönbe záratta a szerelmét. A tél lassú tempót ad, mintha meghosszabbítaná az időt magát.

Ebben az évszakban nincsenek illatok, kevesebb a szín, tompábbak a hangok. Van benne egy titokzatos magányosság.

Hozzám nagyon közel állnak a kies, kietlen tájak, amelyek tele vannak érzelemmel. Az északi zeneszerzőket is kedvelem. A tél időt és teret enged az elmélyülésnek, az átgondolásnak, a miértek keresésének. Elhozza ezt a bezárkózást. A belső munka ősszel kezdődik és a télben kap mélységet. Bár nem jellemzően a saját életemből merítve, de nagyon érdekel az egyének magányossága, a darabot is innen indítom: egy karácsonyestétől, ahol felszínre kerül a szereplők magánya.

Akkor a tél esszenciája a „bűnnek és bűnhődésnek”, az önmagunkkal való olykor nehéz találkozásnak? Miért fontos ez?

Amikor feldolgozunk egy drámát, mindig azt keresem a sorok között, hogy hol vagyunk benne mi most? Tükröt kell tartanunk magunknak és társadalomnak, ez például konkrét célom. Hogy aki megnézi, azonosuljon egy-egy karakterrel és élje meg. Ez nem arról szól, hogy jól csináljuk vagy nem, hanem hogy lássuk magunkat, és ha van mit javítani, akkor próbáljuk meg feldolgozni és jobbá tenni. Jobbnak lenni. Az is lehet, hogy a saját feldolgozásom a célom!

Ha választani kellene, melyik szereplővel tudnál leginkább azonosulni?

Engem mindegyikük érdekel. Az anyakaraktereket sokkal inkább értem a személyes édesanya szerepem miatt, de ettől függetlenül nagyon érdekelnek a férfi karakterek is, a döntéseik, érzelmi változásaik. Keresem az okokat, az indítékokat a reakciójukra. Én ilyenkor utazom, nagyon szeretem ezt csinálni.

A január, február mit hoz majd, mit gondolsz?

Valószínűleg friss erőt. A munka tempója visszaáll, mivel egyetemen is tanítok, jönnek a vizsgák, darabokat játszunk. A lelassulás lezárul, de a természetben való kirándulásaink még jelen lesznek.

Kónya Zsófia gyorskorcsolyázó

2022 februárjában a téli olimpián rövidpályás gyorskorcsolya számban, 2000 méteres vegyesváltó tagjaként bronzérmet szerzett. Elmondása szerint kétféle sportember van: aki új erőre kap egy olimpiai érem után, a másik pedig, aki ezzel zárja le a sportkarrierjét. A 28 éves Zsófi az előbbi. Hónapokig minden reggel ránézett az éremre, mert nem hitte el, hogy az övé, hiszen ebben a sportban is, mint az élet más területén, a rengeteg befektetett munka mellett sok minden a pillanatokon, szerencsén múlik.

Egy olimpikon élsportolónál hogy zajlik az év vége?

Január közepén van az egyik legfontosabb versenyünk, az Európa-bajnokság, majd februárban a dupla világkupa, ezért novembertől decemberig már ezerrel edzünk és karácsonyunk sem nagyon szokott lenni, maximum három nap.

Tehát nektek pont ez az időszak a legnehezebb?

Igen, egészen márciusig, a vb-ig kinyúlik a szezon, versenyek, kemény edzések jönnek. Amikor versenyekre megyünk, az előtte lévő napokban már pihenünk. Karácsonykor viszont még nem szabad eleresztenünk magunkat, nem lakhatunk be a finom ételekből.

Tavasszal bepótolod a januári kezdést vagy a fogadalmakat?

Nincs nagy fogadalmam, már annak is örülök, ha elmehetek nyugiban vásárolgatni. Vagy csak simán nagyokat sétálok a kutyámmal Szegeden a Tisza melletti töltésen. De amit tényleg nagyon szeretnék, utazni. Persze így is sokat utazom, de általában egy szabad délután marad a versenyek során, így számos olyan hely van, ahová visszamennék.

Melyik hely lenne az, ahová akár holnap elindulnál?

Nehéz kérdés, mert vonzanak az egzotikus országok, de az északiak is. Melbourne-ben is voltam vb-n, ami nagyon emlékezetes volt. Sőt! Nagy kedvencem Észak-Olaszország. Bormióba, az Alpokba főleg nyáron járunk edzőtáborba, így visszamennék egyszer télen is a férjemmel.

Életed nagy részét a jégen töltöd a hidegben. Melyik testrészed fázik a legjobban ilyenkor?

A lábujjaim! Egy spéci cipőt viselünk, ami félig carbonból és bőrből van, kifejezetten a lábunkra öntve, nincs benne bélés és a jégtől 5-10 cm re van. A kezem ujjai szintén, hiszen a kanyarban letesszük a bal kezünket, de a jég sokszor vizes ott, így tiszta víz lesz a kesztyűnk is, ami utána még sokáig jó hideg rajtunk. Arról nem is szólva, hogy az előttünk lévő kezéről ilyenkor hátracsap a víz, volt már, hogy a számba vagy az orromba fröcskölt. Szóval bent hideg van, majd 2-3 óra edzés után hazafelé megint hideg van. De szerencsére van forró tea és leves, ami mindig jólesik.

Ezek szerint a hétvégén nem a műjégpályára mész ki a barátaiddal.

Hát, szerintem 15 éve voltam utoljára. Hokikorim van, néha elkap a gondolat, hogy kimenjek a kivilágított műjégre, mert szuper hangulata van, de még sosem vettem rá magam.

Poprádi Flóra divattervező

Három éve a CUKOVY kreatív igazgatója és divattervezője. Szépségét nicaraguai édesanyjától és magyar édesapjától örökölte. Élt Barcelonában, Koppenhágában, Londonban és Párizsban is, az innen hozott élményeit és tapasztalatait használja fel inspirációként a CUKOVY télikabátjainak tervezésénél.

Mit jelent számodra a tél?

Fontos része az életemnek, mert a CUKOVY egy kifejezetten téli márka, így egész évben erre az évszakra koncentrálok. A téli időszakban szerintem izgalmasabban lehet öltözködni a rétegződések miatt, különleges forma- és színvilágot hozunk létre. Szeretnék több vidámabb külsejű embert a hétköznapokban.

Mitől izgalmas egy kabát?

Esetleg egy különleges jacquard anyaghasználattól, vagy pufi kabát esetén beleviszünk egy bársonyos hatást. De a vidám színek játékossága is fel tudja dobni a megjelenéseket. A levehető ujjak pedig geget hoznak ebbe a mozgalmasságba.

Miért nem hordunk színes télikabátokat?

Alapvetően az átlagember nem engedheti meg magának, hogy egyszerre több télikabátja legyen, vagy nehézkes a tárolásuk, így inkább a biztonsági színekhez nyúl, mint fekete, szürke vagy sötétkék. A CUKOVY színeket nagyon szeretem, bár szezononként változnak. Amikor tervezek, inkább funkcionalitásában kihívás ez a ruhadarab, rájönni, hogy mi az, ami fontos egy 21. századi modern nő életében, így a kabátot ennek megfelelően alakítom.

És mi a fontos?

Hát például a sok zseb! Vagy egy sokat autózó nőnek mi a kényelmes? Hogy elférjen az ülésben, ne legyen sok toll a kabátban és legyen rövid. Nagyon jó, hogy sokféle kollégám van, itt a stúdióban el is mondják, hogy nekik például mi a pozitívum egy kabát esetében, így többfélét alkottunk meg ezek alapján.

Kedvenc színkombinációd?

Piros és rózsaszín, ezeket nem engedem el a következő szezonban sem, csak más koncepcióba helyezem.

Mit szólsz a hóeséshez?

Biciklivel indultam el, így a második megcsúszásnál le is raktam! A hideggel és hóval amúgy ki vagyok békülve, sokat jártunk síelni gyerekoromban, szép emlékeket ébreszt.

Fotó: az alanyok sajátja, Getty Images